2011. június 20.

Ismét sütögetés.. VÉGRE!!!

Bizony már kezdtek elvonási tüneteim lenne a hetekig tartó "sütisütésmentesség" alatt :) 
Hála férjecském szülinapjának egy hét alatt kétszer is volt lehetőségem kiélni magam, két alkalommal pedig három (és fél...) sütemény látott napvilágot.

Szerdán volt a nagy nap, és ígéretemhez híven, az ünnepelt által megadott paraméterek (eper és ne zselés) betartásával - és szokásomat megtartva Stahl Juditot alapul véve - megszületett az epres spiráltorta:


Nem sűrűn sütöttem még piskótát, ezért külön öröm volt, hogy ezúttal is jól sikerült (bár úgy tudom, hogy nagyrészt a sütőn múlik). Jelentem, a torta nulláról indulva kb 30 perc alatt készül el, úgyhogy bátran ajánlom bárkinek, aki egy látványos édességgel szeretne előrukkolni. Az alapötlet lekvárral készül, én - kihasználva a lassan elköszönő eperszezont - friss gyümölcsöt turmixoltam és kevertem ki sajtkrémmel a töltelékhez. 

Aztán pénteken jött a második sütési forduló: a vasárnapi családi ebéd desszertjét készíthettem el. Ilyenkor szeretek kreatívkodni, újdonságot kipróbálni, mert legalább nem egyedül leszek a fogyasztó :) Sajnos nem egyeztettük le előre a vendégek számát, mert ha tudom, hogy az általam tervezetthez képest kétszer annyian leszünk, akkor bizony még előkaptam volna néhány kipróbálásra váró receptet ;)


Így viszont maradt a mogyorós-csokis miniháromszög, melynek kapcsán Edina barátnőm segítő kezeit ezúton is köszönöm ;) A süti amúgy egy brutális kalóriadús verzió (lásd macikonyha) egyszerűbb és - bár így is elég hízlaló - diétásabb módozata. Az ő verziójában még lekvár, és marcipán, valamint dupla ekkora mennyiségű mogyoró szerepelt.... 
Asszem így sem panaszkodhatunk a kalóriabevitelre...











A másik találmányom az eredeti terv becsődölése után, kétségbeesés közepette, pénteken, éjfél előtt néhány perccel pattant ki az agyamból :) Történt ugyanis, hogy a szerdai epres tortát akartam valami új köntösbe álmodni, amihez a legutóbbi Stahl magazinban található piramis szelet adott ihletet. A művelet sajnos nem valami egyszerű... A legnehezebb résznél bizony elfogyott a konyhatudomány :( Olyan szögben és módon kell ugyanis elvágni egy öt lapból álló, tölött piskóta oszlopot, amit szerintem átlagos konyhai felszereléssel képtelenség kivitelezni... Nyiszáltam erről... arról, kisebb nagyobb darabokban...., de csak nem akart sikerülni... :(((( Úgyhogy dühömben felkockáztam az oszlopot apró falatkákra. Az eredmény(telenség) azonban nagyon elkeserített, nem akartam így lefeküdni :( Szerencsére volt még elég hozzávaló (kísérletezéskor mindig feltöltöm a készleteket :)), így pár perc múlva már sült is az újabb piskóta lap. Közben eper turmixolás, sajtkrém kikeverés... Amíg hűlt a piskótalap a dekorációnak szánt epreket aprítottam, így összesen ismét fél órát vett igénybe a művelet, és megszületett az epres spiráltorta spirál- és tortamentes verziója ;) 

A sütik körülbelül 5 percig voltak az asztalon, a vendégek a kistányérok kiosztását sem várták meg :D Két lehetőség van: vagy ennyire finomat sikerült alkotni, vagy baromira éhesek voltak :DDD Remélem az előbbi ;)

6 megjegyzés:

Franky írta...

Mivel előtte húsleves, birkapörkölt és pulykasült volt a menü, kétlem hogy bárki éhes lett volna :p

Moc írta...

Ez a spiráltorta iszonyú bonyolultan hangzik nekem! De hát ábrázoló geometriából sosem voltam jó... :) És nem tudom elképzelni sem, és "vajon honnan a név?" hogy egy klasszikust idézzek. (Bocs, ha értetlen vagyok, de a fotón sem látok spirális formát). Amúgy meg 1-től 1-ig csodásak ezek a sütik, a mogyorós háromszög különösen izgatja a fantáziámat...

Judyt írta...

Piskótalap, csíkokra vágod, megkened. Egyet feltekersz, oldalára állítod, a többit köré tekered. Bevonod, eperrel dekorálod. Ennyi ;) A recepeteket töltöm majd a NoSaltymra, de ott van pár nap átfutása. Ha előtte szeretnél sütögetni, küldöm a receptet ;) ha szükséges, készítési ábrát is mellékelhetek ;)

Moc írta...

Drága vagy, de hétvégénél előbb úgyse sütnék ám... :) szóval simán tudok várni pár napot(annál is inkább, mivel én csak alkotok, az evés viszont majd kizárólag a fiúk reszortja lesz)! És hogy így ide leírtad, most már kapizsgálom is!

Kati írta...

Hát azt én is remélem, hogy nem az éhség volt az ok, mert akkor én is, meg Árpi is nagyon rosszat főztünk!!!
Azt hiszem, inkább a süti volt a finom, bár én csak a mogyorósat tudtam megkóstolni, mert lemaradtam az epresről. Majd legközelebb!

fnerkata írta...

Tapasztalatból mondom, hogy nem az éhség volt az oka! Kati sajnálhatod az eprest! :) Szerintem mindegy a fazon: spirál, kocka, szeletke....
Ja, és a háromszögecske kellően kalóriadús volt! :)