2011. július 26.

Lekvár-mánia 3. - Csoportkép ;)

Ígérem az utolsó lekváros bejegyzés...legalábbis őszig :D

Ma sikerült vennem megfelelő anyagot, így az estém az üvegek öltöztetésével, majd fotózásával telt. Ilyenkor eszembe jut a 'lárpúrlártos' "Nooormáális???" kérdése :D

Íme a végeredmény, de még mielőtt valaki az ötletet dicsérné, be kell, hogy valljam nem tőlem származik, hanem egyik kedvenc blogom (Az élet napos oldala) szerzője, Reni volt az ötletgazda (a publikálás természetesen az ő hozzájárulásával történik) :) Jah, és a lekvárok között van egy kakukktojás: a meggyet anyóskától kaptam ajándékba, de gondoltam nem rekesztem ki a bandából ;)

Vegyes erdei-sárgabarack-ribizli-meggy-mandulás sárga/málna-nektarin

Sárgabarack, nektarin, rajta mandulás sárgabarack

 Az erdei gyümik is akartak külön fotót: vegyes, ribizli, szeder, málna, rajta rozmaringos szeder

Felcímkézve a mamitól kapott matricákkal :)

A nagy csapat: ribizli, mandulás sárgabarack, rajta szeder, nektarin,sárgabarack, vegyes erdei, dinnye, málna, rajta rozmaringos szeder

2011. július 25.

Lekvár-mánia 2.

Még mindig lekvárok, dzsemek... Bocsánat, ha uncsi, de nem bírok betelni velük.

Legutóbb meséltem, hogy aznapra vár a szeder, a málna és a nektarin. Nah, hát nem bírtam megállni, még aznap is beugrottam a Lehel téri csarnokba, mert nagyon izgatta a fantáziámat egy vegyes erdei gyümölcsös lekvár gondolata (pedig pl. teában a rangsor utolsó helyén áll ez az ízkombináció...).

Mivel volt  több időm, körbe tudtam nézni, így sikerült olcsóbb helyekről beszereznem a hozzávalókat. Landolt a szatyromban egy kis áfonya, újabb (ezúttal kisebb) adag málna és szeder, pár szem eper, és szerencsére még egy utolsó adag ribizli is. 

Útközben hazafelé még beugrottam egy kertészeti boltba, hátha ott találok kisebb térfogatú befőttes üveget. Sajnos csak 3,7 dl es volt, így még az Interspart is útba kellett ejtenem. Ott sem volt kisebb a készleten, úgyhogy elszontyolodtam :( 

Aztán eszembe jutott, hogy van még elfekvőben pár üvegecske, úgyhogy otthon nekiálltam az átcsoportosításnak :) A savanyú ubi másik dobozba, a padlizsánkrém egy zárható pohárba, a befőttes üvegben tárolt fűszer zacskóba, a maradék olajbogyó pedig a hasamba került :D 
Hmmm, megszállottság? :DD

Aztán neki is estem a főzöcskézésnek. A vegyes gyümivel kezdtem... Ha éreztetek már fincsi illatot!!! Tudom, legutóbb ugyanezt mondtam a sárgabarackra, de a málna, az eper, a szeder... együtt.... Nyammi!!

A vegyes gyümi után a sima szedret csináltam meg, majd annak egy részét rozmaringgal dobtam fel. Ezt követte a málna, majd a végén az egy napja álló nektarin. Utóbbiról még nincs képem, de szeretnék majd egy csoportképet róluk, csak ahhoz még várok a normálisabb fényviszonyokra...

Addig is egy kis erdei gyümölcs kavalkád:

2011. július 21.

Lekvár-mánia

Korábban már írtam arról, hogy időnként rákattanok valamire. Mármint valaminek a sütésére, főzésére... És akkor éjjel-nappal csinálom, ezerféle verzióban, míg rá nem unok :) Volt muffin, pizza, kenyér, bonbon, praliné, sajttorta...és sorolhatnám :D

Most a lekvár/dzsem-mánia van terítéken. Ez már télen kezdődött, amikor egy Wellness magazin (remélem RP olvassa és röhög...;)) selejtezéskor az egyik oldalon egy üveg narancslekvár fényképén akadt meg a szemem. Akkor jött a kattanás: én narancslekvárt fogok főzni. Háth..khöm. Több-kevesebb sikerrel két nekifutással csináltam meg. Az első szerintem szörnyű lett, bár vannak róla pozitív vélemények is :) A második jobb lett, de az sem az az íz, amit vártam (amúgy szerintem a boltihoz képest jóval kevesebb cukor miatt...). A szezon elmúlt, pihent a dolog.

Mígnem megláttam, hogy van itthon egy lekvárfőzős könyvem. Átlapozva a görögdinnyés oldalon álltam meg. A folytatást ismeritek: a szezont sem bírtam kivárni, amint magyar dinnye került a polcokra legyártottam három üveggel.

Igenám, de olvasom/mesélik/hallom, hogy ki milyen dzsemet, lekvárt főz, így aztán nem csillapodott a mánia. A könyvecskémben 10, igen tíz oldal van bejelölve azzal a céllal, hogy év végére minden jelölés kipotyogjon belőle, azaz mind a tízféle lekvár sorakozzon a polcon :)

Az eperről és a meggyről sajnos lecsúsztam (előbbiből inkább sütiket gyártottam, utóbbihoz kapott adag nagy része sajnos megbuggyant a melegben :( ). Úgyhogy most résen vagyok :)
Kb. egy hete 2 kis üveg ribizlidzsemet sikerült kreálnom, végre olyan ízzel, amire vágytam (párom szerint savanyú, szerintem meg ilyen íze van a ribizlinek :)) Ma elkészült két kis üveg sárgabarack. A világbajnok lekvár... Annyira szuper volt az illata, hogy leírni sem tudom :) Az egyik hagyományos (már amennyire hagyományosnak mondható a Dzsem-fix alkalmazása...), a másik pedig mandulás. Utóbbi ötletét nagy kedvencemtől, Renitől (Az élet napos oldala) nyúltam.

És ami még holnap (azaz ma...) vár: szeder, nektarin, málna ;)

Aztán amim még tervben van: szőlő, lilahagyma, zöldalma-lime, esetleg vegyes erdei gyümölcs, körte, citrus... Csak győzzük megenni ;)

2011. július 8.

Cappuccino-kálvária

Először is jó hír azoknak, akik a dinnyés dzsem receptjére kíváncsiak, ugyanis tegnap este aktiválódott a recept, úgyhogy be is raktam a linket az oldalsó menüsorba. Ismét rekordot döntöttem: annak ellenére, hogy estefelé aktiválódott, reggelre akkora látogatottsága volt, mint az epres szeletemnek mostanáig, azaz kb. egy hét alatt.
És most: álljon itt eme bejegyzés azoknak, akik úgy gondolják, inkább el sem kezdenek sütni, mert biztos bénáznának a konyhában. Nos, ha bárki azt képzelte volna (bár remélem nem), hogy én hófehér köténykében, és egy szem kosz nélkül készítek tökéletes süteményeket, akkor ideje, hogy ezt a képet megcáfoljam ;)

Tegnap este egyik kedvenc bloggerem receptjét, azt a Cappuccino szeletet csináltam meg, amire már február óta fáj a fogam. Tettem mindezt hihetetlen szerencsétlenkedés közepette…

Az egész a boltból kilépve kezdődött, amikor ráeszméltem, hogy a hétvégi kenyérsütögetésnél elfüstölt a kézimixerem… (de legalább nézegethetek egy újat, vágyaimnak megfelelőt, a konyhához passzolóst ;) ). A receptet áttanulmányozva megnyugodtam, ugyanis csak minimális szinten, a tojás felveréséhez kellett a robotgép, ezt pedig ki tudtam váltani a botmixerrel (végszükség esetén még a tupperes mixi, vagy kézi hajtású villa is megtette volna ;)).
Aztán jött a tojások szétválasztása… Először akkor bosszankodtam, amikor az ötödikként feltört tojásból sárgája helyett egy ronda zöld izé pottyant a tálba… Jellemző, hogy éppen akkor, amikor szokásomtól eltérően nem használtam külön tálkát a tesztelésre. Így is két tálka kellett, nem akartam mosatlanítani, de hála a romlott tojásnak, sikerült.
Másodszor akkor akadtam ki, amikor az újabb kör harmadikként berakott tojását „sikeresen” fordítva választottam szét, azaz a sárgák közé csurgattam a fehérjét, majd a fehérjébe dobtam a sárgáját… Mivel fogytán voltam a tojáskészletnek, kénytelen voltam kis ügyeskedéssel kiválasztani az oda nem illő elemeket :) Szerencsére sikeresen. Olyannyira, hogy a piskóta is szépen megsült, és az asztalon pihenve várta, hogy rákerüljön a krém.

Nah, itt újabb sorscsapások jöttek… A recept ugyanis - lehet, hogy csak számomra - nem tökéletes. Így például nem igazán tudtam behatárolni, hogy mekkora mennyiséget takar az egy „csésze” presszókávé ( bár lehet, hogy ez csak a kávézás mentes létemnek tudható be, és egy igazi fanatikus csípőből vágja rá a választ :D ) … Gondoltam a kevesebb néha több, és inkább legyen enyhébben kávés a krém, mintsem lefolyjon a piskóta tetejéről, így csak kb 1 decinyit mértem ki.
Ehhez jött a tej, a cukor, a tojás, amit fel kellett főzni. Sűríteni…oké, de mi a sűrű? Mivel a krémem már nagyban durrogott (érts: szószos jellegénél fogva forrásponton pacákat lövöldözött a pólómra), gondoltam kész is.
Kicsit furi, enyhén zavaros lett, mint amikor a húslevesben nincs leszűrve a hab, de nem akartam új kört indítani, gondoltam ha még belemegy a mascarpone, a tejszín, úgysem fog feltűnni, az ízen pedig nem változtat. Nah, ekkor fedeztem fel, hogy a recept a hozzávalók után sehol sem említi a tejszínt és annak sütihez adási módját :O Internetre fel, blogot be, nézzük a hozzászólásokat (többek között ezért szeretek netről kinézni recepteket). Szerencsére akadt más is, akinek feltűnt a dolog, úgyhogy megtaláltam a választ miszerint: „A tejjel és a kávéval együtt fel kell melegíteni! :)” … szuper…..
Mivel a krém még meleg volt, gondoltam nem kezdem elölről (már csak azért sem, mert fél 11 körül járt az idő…), úgyhogy belekavartam és összemelegítettem a korábbi hozzávalókkal.
Amíg melegedett elővettem az általam tegnapig sosem látott zselatin lapokat… Ennek kapcsán a recept 3-4 darabot említ, így - mivel fél adagot csináltam -, 1,-5-2 lappal kellett volna számolni. A tájékoztatón viszont az egész csomag alkalmazását javasolták egy olyan mennyiségű krémhez, mint amit én csináltam… Nem akartam, hogy radír állaga legyen, de gondoltam még az is jobb, mintha kanalazni kellene, így aztán a teljes zacsi a krémben landolt (mármint nem a zacskója, hanem annak teljes tartalma).

Ezután a jött a hűtési fázis, a mascarpone hozzáadása előtt ugyanis a felhevített krém hőmérsékletét le kellett csökkenteni. Jah, de mennyire? (kicsit eszembe jutott, amikor még hasonló problémát jelentett annak meghatározása, hogy mennyi fűszer, só lehet az egy csipet, vagy az ízlés szerint; vagy pl. mit jelent, amikor a sűrítéshez azt írják addig, ’amíg csípős nem lesz’…).
Egye fene, hűtsük! Jobb dolgom sincs éjfél előtt fél órával :D A konyha padlójára ülve (kicsit megtépázott fejjel és a krémnek hála pacás pólóban) a csempén kezdődött a folyamat.  De amikor negyed óra folyamatos keverés után nem érzékeltem változást, a mosogatóhoz telepedtem: vizet engedtem és abba állítottam az edényt. Ez már hatásosabbnak bizonyult, már nem égette a nyelvemet kóstoláskor (arra már nem is térek ki, hogy hányszor sikerült belejtenem a kóstoláshoz elővett kiskanalat…). Gondoltam a hűtőből kivett krémsajt is hideg, úgyhogy ha a krém engedelmeskedik a fizika törvényeinek, akkor az is hűteni fog rajta, így lassan bele is kanalaztam az egészet. Kész a krém.. Igen ám, de krémnek nem nevezném. Inkább egy cappucinos shakehez hasonlított állagát tekintve, szóval újra elbizonytalanodtam: merjem ráönteni a piskótára kockáztatva, hogy az egész lefolyik a forma aljára (és ezzel kárba vész egész estés munkám)??

Mivel addigra az éjfélt is elütötte az óra, mindent vagy semmit alapon, az öntés mellett döntöttem, majd betoltam a formát a hűtőbe, és elindultam nyugovóra térni, várva a reggelt és a bénázásom eredményét. Noss, a kóstolgatás során szervezetembe került koffein tett róla, hogy még körülbelül egy órán át kimeredt szemmel és zakatoló szívvel agyalhassak azon, vajon fogom-e még egyszer megcsinálni ezt a süteményt … :D

A válasz: bizonyára igen! A süti ugyanis végül szépre és finomra sikerült :) Reggel persze nem bírtam ki, hogy ne kapcsoljam le a formát, és vágjak egy szeletet. 

2011. július 3.

Tavaszi nagytakarítás - nyáron

Mert bizony tavasszal nem volt rá idő a nagy tanulás közepette... :)

Már péntek este elkezdtük a rendezgetést azzal, hogy levittük a szelektíven gyűjtött hatalmas kupacot, és a kiválogatott használt ruhákat. Jó nagy séta volt, ugyanis a mögöttünk lévő szelektív szigeten nem volt papíros konténer. Továbbmentünk egy következőhöz ( merthogy hála a sok jegyzetnek, a csomag legnagyobb részét a papír tette ki...), de a következő szigeten, sőt az azt követőn sem volt... Azóta is nyomozom mi ez az új módi, de még nem találtam róla információt :( Ti tudtok valamit?

Szombaton  berakosgattuk a gardróbunkba a héten vásárolt plusz polcokat, ennek hála a szekrény teljes tartalmával volt tele a szoba... Közben belevetettem magam az ablakpucolásba.. Mivel a párkányokat és a külső keretet több hónapos kosz lepte, órákig tartott a teljes folyamat... Közben ment a mosógép, száradtak a ruhák. A kanapénkat is kitisztítottam, és minden négyzetcentit portalanítottam... Közben párom porszívózott, ágyneműt cserélt, legalább nem kellett mindent egyedül csinálnom. 

Ma sem tétlenkedtem: a takarítás folytatása mellett egy régi tervemet valósítottam meg. Korábban felraktam már kenyerünk receptjét, amit géppel szoktunk, általában hetente megcsinálni. Akkor írtam, hogy amint időm lesz, megpróbálom gép nélkül is elkészíteni. 

Jelentem: a recept - néhány módosítással - kézzel dagasztva és sütőben sütve is működik (bár még ráfér némi kísérletezgetés). Moc kedvéért lentebb olvasható is az elkészítés módja, aki pedig inkább sütizni szeretene, annak örömmel jelentem, hogy a csokis-mogyorós háromszögek receptje is aktiválódott, úgyhogy a bal oldali menüből linkelve ki lehet próbálni ;)

Három magos kenyér - hagyományos módon

A hozzávalókat ugyanazok, mint az eredeti receptnél. 
A liszteket egy tálba szitáltam, majd hozzáadtam a sikért, és jól elkevertem őket. Ezután ment bele a só, a kakukkfű és a három mag ( utóbbiak kb. 1-1 evőkanállal). Beleraktam a tejfölt, majd a meleg vizet és rászórtam az élesztőt (nem bajlódtam futtatással, mamám szerint ha jól gyúrja az ember, úgyis megkel a tészta... :D ). A vízből először csak kb két decit, majd a maradék felet apránként adagoltam hozzá a gyúrás közben. 
Először a kézi robotgép dagasztóját használtam, de mivel nem tudott megbirkózni a feladattal (olyannyira, hogy esélyesen sikerült leégetnem a motort :( ), kézi erőre váltottam. 
Mivel a tészta elég ragacsos volt, fokozatosan lisztet adagoltam hozzá, hol a fehérből, hol a teljes kiőrlésűből, mindig csak picit megszórva a táblát. Ezért aztán nem tudom, mennyi liszt kellett pontosan hozzá. 
Körülbelül 15-20 percig dagasztottam, addig, amíg jó rugalmas nem lett, és végre nem ragadt (nem legyen túl lisztes sem). Közben a sütőt előmelegítettem 50 fokra. Amikor a tészta kész volt, beleraktam egy jénai tálba, de persze bármilyen tál alkalmas a célra. Lekapcsoltam a sütőt, és középre beraktam a tálat. Az olvastam, hogy kb duplájára kell megkelnie, ez nagyjából 40 percet igényelt. 
Akkor kivettem, a tésztát ismét átgyúrtam, nagyjából 10 percig. 
Újra 50 fokos sütő, lekapcs, újabb kb. 30 perc. Amikor másodjára is megkelt a tészta, ruhákba bugyoláltam, és a sütőt kb. 230 fokosra melegitettem. Majd tészta (jénaistól és pici olajjal megkenve) be, jöhet a sütés. 30 percig sült 200 fokon, aztán lejjebb vettem 150 fokra és még kb 15 percig sütöttem. Talán picit hamarabb le lehetett volna kapcsolni, de teljesen jó lett a kenyér, csak kicsit vastag lett az alja (teteje :)). Legközelebb lentebb rakom majd a legalsó szintre. Hajrá!

2011. július 2.

Kotyv-asztika

Mióta szóba jött az, hogy indítsak gasztroblogot folyamatosan a címén agyalok... Ami eddig eszembe jutott, vagy hasonlított más meglévőhöz, vagy nem igazán jött be... 

Az eheti próbálkozásaimat legjobban a fenti cím tükrözné :D 
Hét elején ugyanis nagy munkálatok kezdődtek, méghozzá két útvonalon. 

Sajnos az egyikről még nem számolhatok be, de ígérem, hogy erre is sor fog kerülni, amint eljön az ideje. Remélem megéri a várakozást...

Másik próbálkozásom ismét lekvárfőzés volt... Azért ismét, mert pár hónapja, életemben először teszteltem tudásomat ezen a téren több kevesebb sikerrel, narancslekvárt főzve. Akkor került elém egy - lekvárok és dzsemek receptjeit tartalmazó - könyvecske, amiről nem is tudtam, hogy létezik a könyvtáramban :D Végiglapozva nagyon sok érdekes lekvárt találtam, ezért el is határoztam, hogy amint a szezonok elérkeznek kísérletezni fogok.... (igazából rengeteg ilyen elhatározásom van, de asszem egy élet kevés lenne, hogy minden meglévő könyvem és érdekes receptem végigfőzzem, főleg, hogy havonta újabb újabb magazinokat vásárolok fel az utóbbi időben...)

Az első kísérletem ideje tegnap érkezett el. 

Nem bírtam a rendes szezont kivárni, hiszen ősz óta izgatja a fantáziámat a GÖRÖGDINNYE lekvár :) Most még biztos drágának mondható a dinnye, de csak 1-2 kilóra volt szükségem a lekvárhoz, úgyhogy tegnap meg is vettük. Kétféle receptet találtam, így kétféle dinnyelekvár készült. Az egyikbe (bármily meglepő lehet) levendula virágot kellett főzni, míg a másikba keserűcsokit kellett reszelni (mondanom sem kell, nekem ez a szimpibb :D). Párom piszkált is, hogy miért nem egy natúr dinnyelekvárral indítok.... 
Nem készült nagy adag: 1-1 üvegecskét sikerült kipréselnem a dinnyéből:


Persze nem bírtam ki kóstolás nélkül, főleg a másik, hónapok múlva lezáruló kotyvasztásom mellett :D

Háth...érdekes. Nagyon szokatlan az általában nagy melegben, hidegen evett ízt ilyen krémes, langyosabb állapotban kenyérre kenve ízlelni. Az íze nem rossz, de őszintén szólva annyira nem is jó, mint a sárgabarackdzsem :) Egy próbát viszont mindenképp megért, ínyenceknek és kísérletezésre vágyóknak ajánlom ;)