2011. október 4.

Süti, nem süti...

Többször szóba került már konyhában otthonos barátaimmal folyatott beszélgetésekkor, hogy két csoportra oszlik a szakácskodós társadalom: vagy főzni, vagy sütni szeret valaki. Én egyértelműen az utóbbi csoportba soroltam magam, mert bár sokfélét főzöcskéztem, de általában "kényszerből". Legtöbbször a hús odaégett, a tészta szétfőtt, a levest elsóztam és sorolhatnám... Így aztán ha volt kis szabadidőm, szívesebben bújtam a süteményes recepteket :) Ott szinte mindig sikereket könyvelhettem el! ;)

Hétvégén viszont megfordult a világom...

Pár napja ugyanis virtuális futótársat találtam magamnak Moc személyében, és egyúttal újfent rászántam magam az egészségesebb életmódra. Utóbbi viszont eléggé keresztülhúzza fenti hobbimat, amit bár nehezen, de igyekszem elfogadni ( ha nem is teljesen, de muszáj visszafogni az édességeket...). A történet nem ér viszont itt véget :) 

Szombaton legkedvesebb barátnőmnél vendégeskedtünk, és irigykedve dicsértem az ebédet, amit elénk tálalt. Ő pedig csak biztatott, mondván, biztos, hogy én is tudnék finomakat főzni, ha rászánnám magam. Aztán jött a vasárnap, amikor apáékat láttuk vendégül, úgyhogy rajtam volt a háziasszony szerep. Mozzarellás-paradicsomos csirkét készítettem, a leveshez viszont felütöttem - ki más :D - Stahl Judit Végre otthon! c. kötetét. Elég nehéz volt a választás, ugyanis annyi finomság volt benne :D Nem is értem miért veszek szakácskönyveket, ha mindig hónapok (khöm... évek) múlva jövök rá, hogy milyen sok jó receptet tartalmaznak :DD 

Az ebédhez végül egy fokhagymakrémleves társult, de rögtön bejelöltem két további receptet is magamnak ;)

Kihasználva, hogy férjem (aki rühelli a mustárt) épp írföldön tölti napjait, hétfőn első jelöltemet a mustáros-hagymás csirkét csináltam meg :) Ehhez a csirkehusik zsírjában megpárolt hagymát, fehérboros mustáros lében kellett sütőbe rakni. A bor egy '97-es furmint, a mustár a túránkról hozott dijoni volt... Ezek együtt a sütőben... Úhhh. Nagyon fincsi illata volt! A végeredmény:




A mai menü pedig másik kiválasztottam, a petrezselymes csirke (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vasárnapi vendégvárásra kiolvasztottam négy csirkecombot, amiket meg kellett csinálnom :)). Köretnek szintén a túráról hozott alapanyagot, gemelli tésztát használtam. Szerintem ez is fincsi lett :P Remélem holnap párom is visszaigazol ;) Feltéve, hogy hagyok neki :DD



Úgyhogy jelentem új hobbim van: főzöcskézni szeretek :DD Ami jó, mert hála a családnak tele a fagyasztónk husikkal és zöldségekkel, és így legalább kopnak. Jó, mert használom a szakácskönyveimet... Jó, mert amúgy is ennénk, úgyhogy nincs plusz kalóriabevitel... És ennek hála jóóóóóóóó, mert lelkifurdalás nélkül tüsténkedhetek a konyhában és nem kell félretolni imádott konyhacuccaimat!!! :D

4 megjegyzés:

Kati írta...

Üdvözöllek főzőcskézők táborában!
Sok sikert hozzá!

Moc írta...

Aki sütni tud, az főzni is! :) Viszont megfordítva ez már nem állja meg a helyét...tapasztalatból írom ezt. Én főzni régóta tudok, a sütést csak Cs. miatt vállalom be...Örülök, hogy megtaláltad az életmódváltással összeegyeztethető hobbid! De azért nyugtass meg hogy még a sütést sem hagyod abba, ugye?

Kati írta...

Ez már az új blog-design? Tetszik

Judyt írta...

Nem még várat magára a végleges forma, csak idő nincs rá sajnos :(