2011. november 20.

Ladureé-túra

Mivel még mindig tanulással és nem főzöcskézéssel telnek napjaim, így újfent nosztalgiázós képekkel tudok szolgálni. Mivel most épp macaron-lázban égek ( olyannyira, hogy pár napja jelentkezem egy macaron készítő tanfolyamra is... :D ), ezért arra gondoltam, hogy elmesélem párizsi macaron beszerző körutamat. 


Anno leírtam, hogy mennyire régi vágyam volt Párizsba menni, és hogy milyen benyomást tett rám a város az ott töltött idő alatt. Nos, akkor arról nem sokat írtam, hogy továbbindulásunk napján egyedül vágtam neki a nagyvárosnak. Reggel ugyanis felkerekedtem, hogy beszerezzek néhány macaront, ezzel is bővítve a túránkon átélt gasztro-élmények számát.

Előző nap is tervbe volt ez véve, de sajnos a várttal ellentétben sehol nem botlottunk cukrászdába, vagy macaron árusba :) Így aztán interneten néztem utána, honnan tudnék viszonylag kevés utazgatással beszerezni néhányat. Választásom a híres Ladureé-ra esett (ha már lúd legyen kövér alapon...). 

Sajnos az út közel sem volt olyan gyors mint terveztem, ugyanis hétvégével ellentétben óriási tömeg sorakozott a metrónál, így volt, hogy csak második járatra bírtam beszuszakolni magamat. A nagy utazóközönség miatt pedig eleve lassabban is haladtak a járművek... Alig vártam, hogy megérkezzek, mert bizony elég rendesen tapasztalhattam a franciák parfümjeit is a tömegnyomorban, amitől (vagy a levegőtlenségtől) a fejem is megfájdult. Nézve a pozitív oldalát: legalább a hétköznapi párizsi létbe is beleszippanthattam...szó szerint :S

Újfent a Diadalívnél kellett felszínre jönnöm, és bizony sajnálkoztam is, hogy aznap nincs időm a Champs Elysées-en sétálgatni, ugyanis - az előző nappal ellentétben - csodás napsütés fogadott. 







Én viszont célirányos voltam és kapkodtam a lábaimat, úgyhogy pár perc múlva meg is érkeztem.

Sajnos csalódást kell okoznom, ugyanis bent nem készítettem képeket. Ennek oka, hogy az időm azzal ment el, hogy megpróbáljam megértetni magam a francia nyelven beszélő eladóhölggyel :S Ez egyébként egész franciaországi tartózkodásunkon problémákat okozott, ugyanis nem igazán akaródzott senkinek az angol nyelv megértése (ellentétben a németekkel, pedig úgy tudtam ők aztán teljesen elzárkóznak ettől a nyelvtől). Máskor viszont ott volt Atti és az alapfokú nyelvtudása, most viszont mindent megtudtam az eladótól (pl. hogy orosz származású), csak azt nem, amit akartam :) 

Így aztán szín alapján válogattam, illetve volt olyan íz, amit franciául is megértettem (pl a citrom). Volt is később meglepetés, amikor az epresnek hitt macaron málna, a pisztáciásnak gondolt zöldalma ízt adott ;)








Egyébként a hely szellemét teljesen átadja a honlap: egy kis ajándékdobozban éreztem magam, telis-tele finoman kidolgozott díszekkel, bútorokkal, tökéletesnek tűnő cukrászsüteményekkel, croissantokkal, és persze macaronokkal, nameg az elvitelükre szánt szépséges dobozokkal. Sajnos a költségvetésből csak néhány darabra futotta, így aztán irigykedve néztem az előttem álló hölgyet, aki két dobozt pakoltatott tele összesen kb 80-100 (!) macaronnal...

Kilépve még szakítottam kis időt a kirakatokra is ...

 

...aztán sajnos ismét metróra kellett szállni és pár óra múlva már egy dugóban ülhettünk útban a Burgundiai borvidék felé... ;)

3 megjegyzés:

Kati írta...

Te tartod a tanfolyamot?:)

Zita írta...

A Champs Elysées Ladurée mindig dugig van, ezért mi is csak benéztünk és helyette a rue Bonapartera mentünk, mert abban az utcában van Pierre Hermé üzlet is, így két legyet ütöttünk egy csapásra. Mindkét helyen csak macaront vettünk.

Aztán egy másik nap, bolyongásunk során belebotlottunk egy újabb Laduréebe, ez azt hiszem a rue de Vaugirard-on volt és ott már beültünk egy cappuccinora és croissantra. Az evőeszközök, tejkiöntő, cukortartó ezüstből voltak. :)

Judyt írta...

Ha egyszer újra eljutok Párizsba, akkor biztos, hogy be fogok ülni valamelyik üzletükbe. Nyáron sajnos csak 2 napunk volt a városra, és ez a macaron túra is csak utolsó pillanatban jött össze, indulás előtt. Mindenesetre így is megérte, nagyon tetszett a hely! (bár a macaronok nem mind nyerték el a tetszésemet)