2011. november 6.

Macaronizmus

Vicces, hogy pár hete arról áradoztam mennyire visszafogom majd a sütisütést, és áttérek a főzésre... Az is vicces, hogy előző bejegyzésemben arról regéltem mennyire nem fogok egy sütit kétszer megsütni... Namost: mit lehet tenni, ha most - pár hónappal ezelőtti lekvárfőzésem után - a macaronokra kattantam rá?? És különben is: mennyire számít ugyanolyannak, ha egy teljesen más ízkombinációt tesztelek? :) És bűn-e, ha ezúttal azért ragadtam fakanalat, hogy tegnap szülinapját ünneplő, és egyben ma tanulásomat segítő barátnőmet meglepjem? ;)

Legutóbb én segítettem őt a tanulásban, akkor nagyon agyalni nem volt időm, így Stahl Judit kókuszos minimuffinjaival tettem eleget korábbi "valami kókuszosat" kérésének. Ezúttal kakaós-kókuszos macaronok születtek, saját ötletem (és Reni alapreceptje) szerint ;) 
 
Nos, Edi, remélem még nem untál rá a kókuszra... :P






Hozzávalók kb 15-20 db kókuszos-csokis macaronhoz:
A habcsókhoz: 140 g mandulaliszt, 100 g pihentetett tojásfehérje, 200 g porcukor, 20 g kristálycukor, 10 g cukrozatlan kakaópor

A krémhez: 100 ml habtejszín, 100 ml kókusztej, 3-4 ek. kókuszreszelék, 1 ek. kókuszszirup, 1 ek. vaj, 100 g fehércsokoládé

Először a krémet készítettem el, sajnos a folyamat elején, így csak kb 1,5 órát volt a hűtőben. Ha esetleg újra készíteném, akkor már előző nap, vagy legalább órákkal korábban nekilátnék, hogy legyen ideje lehűlni, megdermedni. Először gőz fölött olvasztottam a csokit, illetve ezzel párhuzamosan összekevertem a kókusztejet a tejszínnel, és a keveréket forráspontig melegítettem. Ezt követően ráöntöttem a félig-meddig megolvadt csokira, és addig kutyultam, amíg a csoki teljesen el nem olvadt, és egy sűrű, csomómentes massza nem keletkezett. Hozzáadtam a kókuszszirupot, de ez elhagyható, majd belekevertem 3-4 ek. kókuszreszeléket, de ez is módosítható ízlés szerint. Lehűtöttem, majd hűtőbe raktam.

A habcsókokat ugyanúgy csináltam, mint legutóbb, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a tojásfehérjéhez - a felverés után - adtam még kakaóport is (kurkuma helyett). A végeredmény ismeretében, következő alkalommal még több kakaót adnék hozzá, mert ennél sötétebb barna színre vágytam. Miután megsültek, kiszedtem őket a tepsiből, és megkentem őket a kókuszos krémmel. Már frissen is finom volt - bár kissé ragacsos -, de igazán jó íze az éjszakai hűtős pihenés után lett.

1 megjegyzés:

Edina írta...

Nem unom még a kókuszos sütikre, úgyhogy: "még még még még még, ennyi nem elég...." (ezt most énekeltem :P) Nagyon nagyon finom volt, köszönöm még egyszer itt is!!! :)