2011. november 3.

Süti-meeting

Nincs mese, ma megállapítottam, hogy nem szabad ugyanazt a süteményt több alkalommal megsütnöm... Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem mindig az első sikerül jól, minden későbbi alkalom - ha nem is ehetetlen :) - kevésbé finom, kevésbé szép. Pedig azt gondolnám, hogy a tapasztalat és a gyakorlat eredményeként egyre ízletesebb, és tökéletesebb finomságoknak kellene kikerülniük a kezem közül. 

A linzert, islert és Nérót bő fél éve készítettem először, egy nem túl vidám alkalomra... Akkor két éjszakán át gyártottam őket, és így is épphogy elegendő volt a családnak, arra pedig esélyem sem volt, hogy fényképeket készítgessek (csak kutyafuttában egyet kettőt a mobilommal...). Igaz, apukám kijelentése, pontosabban kétkedése ( "Komolyan nem T*scoból, vagy S*arból vetted???") eddigi egyik legnagyobb bók volt a főztömre :) Azóta többször terveztem, hogy újragyártom ezeket a finom falatokat úgy, hogy méltóképp meg is örökítsem őket.
Párom cégénél szokás hetente (?) ún. süti-meetinget tartani, ahova a résztvevők felváltva szolgáltatják a süteményeket. Gondoltam ha már meeting, akkor meetingeljenek újra a sütikék is, úgyhogy újra előkaptam a recepteket. Vágyaim sajnos csak félig-meddig teljesültek: egyrészt - minden igyekezetem ellenére - valahogy nem lettek olyan szépek, és az ízük is másabb (pedig ezúttal a lekvár is saját gyártmány bennük...); másrészt a fotózásra ezúttal sem voltak kedvezőbb lehetőségek... 



Talán majd legközelebb... Ha lesz egyáltalán legközelebb :) Hiszen sütirecept annyi, mint a tenger, miért is kellene bármelyiket ismételnem ;)

6 megjegyzés:

Adrienn írta...

Mert a gyakorlat teszi a mestert! :) Csak azért írom ezt, mert elsőre nekem is általában minden nagyon jól sikerül, másodszorra viszont nem mindig. Egyes sütiket többszöri próbálkozással viszont annyira jól kifejlesztettem, hogy most már mindig tökéletesen sikerülnek, megbízható pontot jelentenek a sütésben, nem kell izgulnom, hogy vajon a karácsonyra, vendégeknek, stb. alkalomra szánt remekművekent nem rontom-e el. És persze azt is jó hallani, amikor kéri az ember férje, hogy "tudod, azt a diós mákos kuglófot kérném, amit Te olyan jól tudsz megcsinálni".

Szerintem ne add fel egy-két próbálkozás után, vétek lennne ezeket a gyönyörű linzereket többé nem megsütni. :)

Kati írta...

Ránézésre nincs ezekkel semmi baj! Lehet hogy elsőre türelmesebben próbálkoztál, azért lett más? (Ha egyáltalán...)
Adriennek igaza lehet a "Gyakorlat teszi a mestert" megjegyzésével. És hát az sem közömbös szempont, amit a "közönség" véleményéről mondott. De ahogy ismerlek, az újak kipróbálásával sem hagysz fel - és ne is tedd!

Franky írta...

Kéthetente van a sütizés, és jelentem minden elfogyott ;)
Nagyon finom volt, köszönjük szépen!

Edina írta...

Tudom biztos "szokványos" linzer receptről van szó, de akkor is....receptet kérek!! :) A képek alapján nagyon guszták, és mint ahogy olvasom, mind el is fogyott, ezért semmi ok az aggodalomra, sokadjára is biztos ugyanolyan fonom, mint elsőre! :)

Ildi írta...

Szeretnem megkoszonni, hogy sutottel nekunk sutiket. Nagyon finomak voltak es szerintem szepek is. A kinezete alapjan itt is tobben meglepodtek, hogy nem bolti. Nekem is csak az volt gyanus, hogy dobozokban erkeztek es nem papirban. :)

Es a muffin is nagyon fincsi volt!!!

Judyt írta...

Örülök! És nagyon szívesen ;) Várom a következő lehetőséget ;)