2011. december 28.

Még mindig macaron...

Mások blogját olvasva azt tapasztalom, hogy ez a kis finomság mindenkit megbabonáz :) 
Ha nem sikerül elsőre, akkor azért... 
Ha sikerül, akkor azért... 
És talán leginkább amiatt, mert ezer és egy variációja van, így aztán nehezen megunható téma...
 
Én például legutóbb alig bírtam korlátozni négyre az íz- és színvilág számát, és már úgy is macerás volt a pici adagokkal dolgozni :( Az újabb macaronosdi apropója a karácsony volt, pontosabban az, hogy munkatársaimat meglepjem egy kis édességgel (mivel már hetek óta ígérem, hogy a hétvégi - végül mindig elmaradt -  sütögetésből ők is kapnak). 

Izgatottam kezdtem neki a dolognak, mivel a tanfolyam óta még nem volt lehetőségem tesztelni a megszerzett tudást, és kipróbálni pl. az azóta nyert tonkababot, vagy a felvásárolt színezőket. Az izgalmat fokozta, hogy ezúttal a fehérjék mindössze néhány percet pihentek a szétválasztás után, és a tanfolyamon kapott tanácsot megfogadva csak arra figyeltem, hogy szobahőmérsékletűek legyenek ( Jelentem, működött a dolog, úgyhogy külön öröm számomra, hogy ezen túl nem kell napokkal előre gondolkodni, ha macaronsütésre adom a fejem ;))

Mivel az új receptet alkalmaztam, cukorszirupot is kellett kotyvasztanom. 
Ez - ahogy a mellékelt ábra is mutatja... - eléggé megnehezítette a dolgom, ugyanis a cukorhőmérő nélkül kellett besaccolni a megfelelő (buborékfújós) állapotot. 
Első körben sikeresen odaégett (?) a cukor, vagy kikristályosodott, vagy gőzöm sincs mit csinált... mindenesetre porladt, ahelyett, hogy szirupos lett volna... 
Így az edény a mosogatóban landolt, egy újabb pedig a tűzhelyen... Gondoltam most rákeresek, hátha találok egyéb trükköt is a neten, de sajnos csalódnom kellett... Egyetlen oldalon olvastam a szirupkészítésről, de ott is mindössze annyit, hogy a cukor felolvadás után 3-4 perc is elég. Ezt az infót viszont tapasztalatból félreraktam, emlékezve arra, hogy a suliban kb 20-30 perc kellett a megfelelő hőfokig... Valami ismét félresikerült, fél óra elteltével a cukor - rázogatás enyhe keverés ellenére - még mindig az edény alján csücsült :S 
Nade: Van másik! (ahogy Eötvös bácsi mondaná) - elővettem egy újabb edényt, és kimértem egy újabb adagot... Nem hiába mondják, hogy három a magyar igazság: ezúttal sikerként könyvelhettem bő 20 perc után, hogy a szirupból buborkékok fújhatók (olyannyira megörültem, hogy telefújtam a környéket buborékokkal, nem gondolva arra, hogy pukkanás után cukros réteggé alakulnak...).

A megfelelő szirup után habverés, keverés, habzsákozás, várakozás... Ezúttal valahogy ismét nyakig ragacsosan, számtalan mosatlant felhalmozva... 


A végeredmény - úgy hajnali egy magasságában.. - viszont ismét kárpótolt :) Egy habcsók sem repedt szét, mind felemelkedett, és bár akadt néhány amorf alakzat, többségében azonos méretű, kör alakú kalapok keletkeztek :))) 


Jöhetett a kencézés (a krémek - áldom az eszem - már előző nap elkészültek), és a fotózkodás ;)
Íme a végeredmény:

 


És akkor szépen sorban:

Narancsos-csokis

Ennek a tésztája narancs színezékes. A krémje 50 g narancsos csokiból és 1 dl tejszínből, valamint fél narancs levéből készült ganache (a gőz fölött felolvasztott csokira öntöm a narancs levét, és a külön edényben forráspontig hevített tejszínt, majd elkeverem és egy éjszakára hűtőbe teszem).



 Sós karamellával tölött (fehér) és tonkababos-csokis (rózsaszín)

A fehér külseje natúr, a rózsaszín minimális piros színezős (a céklaporral nem mertem most kísérletezni, de legközelebb mindenképp sort kerítek rá). 
A karamell töltelékhez Reni receptjét használtam annyival változtatva, hogy sós vaj hiányában sima vajjal és néhány csipet sóval dolgoztam, a rózsaszín töltelékéhez a fenti aránnyal készítettem csoki ganache-t (természtesesen narancs nélkül), amibe kb. másfél tonkababot is reszeltem. 

Gesztenyés

A habcsókhoz kakaóport kevertem a megfelelő árnyalatig (azután, hogy a tésztát véglegesítettem, ugyanis a fehérje sokat halványít). Ez kb 10 g tojásfehérjéből álló adagnál kb 1 tk volt. 
A krémhez azonos mennyiségben használtam fagyasztva reszelt gesztenyepürét és mascarponét, majd kavartam hozzá egy kevés kakaóport ( nálam 10 g tojásfehérjés adaghoz 20-20 g, és egy kávéskanál kakaópor).


A visszajelzések alapján nem lehet megállapítani, hogy melyik volt a legfinomabb :) Egyik kolleganőm és hugom a narancsosért, másik kollegnőm és én a tonkababosért rajongtunk. Nekem a gesztenyés is ízlett, Attinak az kevésbé. Volt, aki szerint egyik jobb mint a másik... :) Amiben egyöntetű volt a vélemény: a karamellás a legédesebb, emiatt sokaknak ez ízlett a legkevésbé :( 

De mivel mind elfogyott - kb egy óra leforgása alatt - azt gondolom nincs okom panaszra ;)
A habcsók receptért, és a csokis töltelékek ötleteiért köszönet a Konyha-szigeteknek, a karamella receptért Reninek. A gesztenyés macaron kakaóporos szórását Ancsika ihlette (akinek a blogjára egyébként a szirupos kutakodás közepette akadtam :))

Mivel a képek láttán számtalan "rendelést" kaptam, és mivel ötlet is lapul még a tarsolyomban, biztos, hogy nem ez volt az utolsó macaronos bejegyzés ;) Én kérek elnézést... :P

3 megjegyzés:

Adél (Afraa) írta...

Hú, hú, hú! Egy újabb macaron-guruhoz van szerencsém? :)
Gyönyörűek lettek :)

Judyt írta...

Guru? :D Hát ez megtisztelő, köszönöm ;) Igen, eléggé rákattantam... Még várat magára egy bejegyzés a szilveszterre készült adaggal, de tervben van hamarosan újabb gyártás is ;)

Kriszta írta...

Az a narancsos csokis és a sós karamellás de jól hangzik! És nagyon szépek is.