2012. január 8.

Nocino - zölddió likőr



Ez a bejegyzés - is - tavalyról adósság, de ígérem az utolsó, és hamarosan idei ügyködéseimről is olvashattok (van még a tarsolyban pl egy harcsás főzés eredménye és egy saláta recept is az új fogadalmak jegyében ;)).

De visszatérve a címszereplőre. Nemcsak, hogy tavalyról adósság, de egészen pontosan fél évet várt, hogy a színre léphessen :) A titkolózás oka az volt, hogy karácsonyi ajándékba szántam (jó előre kitalált, ugye? ;)), így most, hogy megérkezett a címzetthez, végre mesélhetek róla.

A Nocino egy olasz diólikőr, amit a dióból még éretlen állapotában kell elkészíteni. Nyár elején több blogon is olvastam róla, és - csakúgy mint pl a medvehagyma - kíváncsivá tett. Mivel épp nagyszüleimnél voltunk a nagy könyvben megírt szedési időpontkor, így nagypapámnak hála sikerült is szert tennem néhány darabra.

Miután a megfelelő üveget és gumikesztyűket is beszereztem, nekiálltam az összeállításnak. Nem volt egyszerű művelet, ugyanis éretlenségük ellenére a diókat bizony kemény fából faragták, így még a legjobb zöldségvágó késemmel is küzdenem kellett ellenük (mondanom sem kell a kesztyű semmit nem ért, a kezem akkor, a vágódeszka meg azóta is, csupa barna lett...).

Szerencsére a nehézség ezzel ki is merült, hiszen a diódarabok a cukorral együtt egy üvegben landoltak, majd pihentek egy napot. 

A folytatásban betársult hozzájuk néhány fűszer, citrom és persze a Zalkohol ;) Én Reni receptjét vettem végül alapul, de kicsit narancsosabbá tettem triple seccel, és narancshéjjal, és csillagánizs hiányában csak fahéj, szegfűszeg, szegfűbors és vanília került az üvegbe.

Ezután - az elvileg előírt 6-8 helyett - kb 10 hetet pihent (közben néha felráztam álmából), majd először sima szűrő, aztán gézlapon át került csinosabb üvegbe ;).






A végeredmény Atti szerint zserbós, nekem a színe, illata bejön, de túl erős...

A megajándékozottak szerint pedig... ? :))


2 megjegyzés:

Kati írta...

A megajándékozottak szerint pedig naggggyon finom. Erősnek pedig lehet, hogy a fűszeres ízek miatt érzed.

Adri írta...

Csak most láttam ezt a bejegyzést. KÉpzeld Gyu nagynénje (Erdélyben) etetett velem zölddió kompótot -meg el is kellett hoznunk egy üveggel- de nem tudom miért mert szerintem kicsit sem bírtam titkolni mennyire nem ízlett :)
Megkóstolnám majd egyszer ezt a likőrt hogy megtudjam bennem van a hiba v a zöld dióban:)