2012. december 20.

Évvégi helyzetjelentés

Végre egy kis erőt vettem magamon és gondoltam adok egy kis jelet...

Az elmúlt hetek, hónapok elég zsúfoltan teltek és bár sütöttem, főztem, többségében jól bevált recepteket. Ha pedig valami újdonságot teszteltem, akkor egyszerűen nem volt már időm, energiám arra, hogy fotót készítsek, bejegyzést írjak...

Elfoglaltságomnak sok oka van... egyik ezek közül, hogy mostanában szabadidőmet inkább portré(glamour)fotózással töltöm. Másik ok, hogy igyekszem visszafogni a sütisütést, a főzés pedig még mindig nem került elég közel a szívemhez ;)

A konyhám is elég káoszos az elmúlt időszakban, pár héttel ezelőtt sikerült kicsit rendbe rakni. Azóta viszont alig hűl ki a sütő, már kapcsolom is újra. A karácsony nálunk a családnál telik, ezért menüt nagyon nem kell kell terveznem, olyan szerencsés vagyok, hogy vendégeskedünk :) A sütisütést viszont nem bírom megállni... Főleg, ha egyesek pár naponta újabb és újabb guszta képekkel bombáznak ;) Így aztán készült már egy adag narancsos pepparkakor, kipróbáltam Reni Zimtsterne receptjét is, sütöttem gesztenyés csillagokat és diós-csokis kekszet. A környezetem nagyon jól jár, mert a sütik 90%-át nem mi esszük meg, hanem főleg a kollegák, barátok részesülnek belőle.

Idei tervek között szerepelt, hogy végre teszteljem magam beiglisütőként is, hiszen még sosem próbálkoztam vele. Akkor buzdultam fel igazán, amikor a decemberi GoodFood több szimpi és nem szokványos töltelék receptjét is tartalmazta. Így aztán ezüstvasárnap beigliket sütöttem: mákos-citromosat és mogyorós-whiskeyset ;) Szerintem szépségesek lettek, de az ízük mindenképp nyerő volt, ugyanis ez volt az első karácsonyi süti, amit nem tudtam (nem akartam :P) megosztani másokkal ;)


Mivel az elkövetkező napjaim is pörgősnek ígérkeznek, szinte biztos vagyok benne, hogy már nem adok újabb jelet magamról. De a január talán már nyugisabb lesz, és újult erővel térek majd vissza ide.

Addig is kellemes karácsonyi ünnepeket, jó sütés-főzést és békés, boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Judyt

2012. november 9.

Még egy torta :) Lila-fehér virágokkal

Ilyen ez az ilyen. Hetekig semmi, most meg hirtelen egy hét alatt két torta. 

Ez a mostani nagyon hirtelen jött: csütörtöki fotózós klubesten ünnepeltünk szülinapot, és az ünnepelt párja kért meg kedden, hogy kreáljak valamit. Valami marcipánosat.... tűzijátékkal.... csokis töltelékkel...amúgy.... tökmindegy milyen....

Nah, ez a "tökmindegy", amit annyira nem szeretek :P Úgy főleg, hogy nem is nagyon ismerem még a címzettet. Szóval elég nehéz dolgom volt. Aztán eszembe jutott az egyik tortás műsorból egy lila-fehér virágokkal dekorált torta, amit akkor megjegyeztem magamnak mint tortát, amit majd egyszer elkészítek. Nem gondoltam, hogy ez az 'egyszer' pár nap múlva lesz, de gondoltam kihasználom a lehetőséget (volt más ötletem is, de végül ez győzött). Úgyhogy gyorsan neki is álltam ötletet gyűjteni, elemeztem pár virágot, néztem néhány marcipánformázós videót, aztán szerda este nekiugrottam a megvalósításnak. Találtam egy oldalt, ahol a mostani torta ötletét is szereztem, és ahonnan még jópár tortát kinéztem magamnak ;) Azért remélem a sok kreálás eredményeként hamarosan magamtól is jönnek majd hasonlóan szép ötletek... :S (bár most időm sem volt gondolkodni)

Azt gondoltam, hogy a rózsa lesz macerás, de azokkal végeztem a leghamarabb. Valószínűleg azért, mert a fehér virágokkal ellentétben nem fondantból (ami szinte folyt szét a kezemben :S), hanem marcipánból készültek, és talán azért is, mert nagyobbak, tömörebbek, könnyebben megfoghatóak voltak. A legnagyobb szenvedést a pici virágok és a gyöngyök elhelyezése okozta (pont eszembe is jutott az ehető ragasztó a cukrászboltból, aminek ott nem láttam értelmét, de utóbb belegondolva már annál inkább...), meg persze a nagyobb virágok torta oldalán való rögzítése, amit végül fogpiszkálókkal oldottam meg.

Szóval továbbra is van hova fejlődni, de ez a torta nekem is nagyon tetszett. Íze már már szokásosnak mondható Csokipari csupacsoki piskóta és csokikrém ;) ( azért nem bánnám, ha lenne jelentkező, aki nem csokis, hanem pl. diós, kókuszos, vagy más "extrább" tortát kér, mert bár a csokikrémet lassan csukott szemmel csinálom, de jó lenne valami újat is kipróbálni :)  

Jah, és íme a végeredmény:



2012. november 5.

Varrókészlet torta

Hiányzott már a tortakészítés :) Az utóbbi időben többen is felkértek volna - még egy menyasszonyi tortát is rámbízott volna egyik barátunk :O -, de sajnos a sűrű programok mellett nem tudtam bevállalni  ezeket a megbízásokat. Úgyhogy maradtak a tortakészítős tv-s műsorok, amikből egyébként sok trükköt lestem el ;)

Egészen mostanáig, mivel pár hete újabb szülinap volt a családban, ami lehetőséget adott arra, hogy Csokipari Csenge egyik tortáját megvalósítsam. Ez azért nagy szó, mert erre kb. egy éve készülök :)

Az ünnepelt anyukám volt, aki varrónő. Gondolom nem igényel különösebb magyarázatot, hogy miért akartam ezt a tortát elkészíteni neki ;)


Természetesen nem egy az egyben akartam másolni a tortát - nem is tudtam volna -, de az ötlet nagyon tetszett. Az enyém belül sima piskóta volt citromkrémmel, és mivel a fondantot is sikerült vékonyra nyújtani, szerintem tökéletes egyensúly jött létre az édes és savanyú ízek között.

A torta készítésére sajnos nem volt annyi időm, mint amennyit szerettem volna. Épp lakást alakítunk, ráadásul egy vírust is összeszedtem egy hete, úgyhogy annak is örültem, hogy egyáltalán maradt időm rá. Eredetileg úgy terveztem, hogy az alap is hasonló lesz, mint Csenge tortájánál. Egy terítőszerűséget képzeltem, az alját szépen kicsipkézve. Hihetetlen (vagy inkább Murphy...): az első tortáimnál nem bírtam rendesen lesimítani a fondantontot, mindig bénáztam a hullámokkal, fodrokkal, most bezzeg, amikor direkt erre lett volna szükségem, egyszerűen nem bírtam kivitelezni :S Úgyhogy maradt a sima borítás.

Nagyon jól szórakoztam viszont, amíg a dekorációt csináltam, hiszen csak különböző vastagságú és nagyságú hengereket, gömböcskéket kell formázni, egyik-másikat kilapítani. Szerintem eddigi legegyszerűbb tárgyakat gyárthattam. Ráadásul a gombok készítésekor kiélhettem magam: sok szín, sokféle méret, különböző alakzat :) A legbonyolultabb talán a kisolló, és a biztosítótű volt, de azok sem fogtak ki rajtam. A gombostűkhöz rendes tűket használtam, azokat vontam be szürke marcipánnal majd láttam el gömböcfejjel. Számot eredetileg nem akartam írni, de a villanyszerelős tortánál alkalmazott ötletemet most is elsütöttem, csak ezúttal cérnaszálak formázták a megfelelő alakzatot.


Ami még jó pont volt, hogy a torta alig igényelt anyagot. A bevonáshoz (mivel 18 cmes volt) kb fél kg fondant elég volt, a dekorációhoz pedig el sem fogyott egy adag Gyurmaci. Ezeken kívül egy tömb szürke marcipánt vettem ég, de abból alig egy ujjnyi kellett, úgyhogy máskor is használhatom még.

Összességében elégedett vagyok, egyetlen bánatom, hogy az esti szürkületben tudtam befejezni, indulás előtt kb. 2 perccel, így fotót nem tudtam olyat csinálni, amilyet szerettem volna :( De nem elégedetlenkedek, mert a tortát mindenki dicsérte és ez számít ;) Anya alig engedte, hogy egy-két gombot megegyünk, minden marcipán "figurát" félrepakolt emlékben :)

2012. október 23.

Slambuc, ahogy nagypapám csinálja

Biztos, hogy minden családban vannak évek óta őrzött receptek, azok az ételek, amelyeken felnőttünk, amikről szép gyermekkori emlékek jutnak eszünkbe.


Nekem ilyen például anya diós habosa, ami egy darabka megsárgult, egyre fakuló papíron létezett éveken át, míg egy nap arra ösztönzött, hogy internetre töltsem, és megkezdjem "gasztroblogger karrierem" :) Ha másért nem, legalább azért, hogy ezek a régi receptek több helyen (illetve egy helyen) kerüljenek rögzítésre, és megmaradjanak nekem, gyermekeimnek, unokáimnak. Mert új dolgokat kitalálni, érdekes alapanyagokkal kísérletezni jó és kihívás, de én mindig is szerettem ragaszkodni a régi, jól bevált dolgokhoz.


Ezért is döntöttem el, hogy amikor időm engedi, kifaggatom a családot egy-egy kedvencemről. Így történt ez még nyár végén, amikor sikerült egy-két nap szabit kivennem, és több időt tölteni nagyszüleimnél. Hónapok óta tervezzük papával, hogy egyszer majd együtt főzünk slambucot, hiszen ha a receptről kérdeztem, csak ilyesmiket mondott: "Hát úgy ennyit" "ameddig jó nem lesz" "nagyjából öklömnyit" és hasonlók :) (megjegyzem hasonlóképp készített nagymamámmal krumplislepényt, ami még várat egy újabb méregetős körre ;)) Ezúttal viszont volt idő, mindent írtunk, feljegyeztünk :) Remélem, hogy ez alapján sikerül majd reprodukálni az ízeket, bár tudom, hogy "A" slambuc attól olyan finom, mert papa, vagy apa készíti, akkor és ott ;)

Hozzávalók (6 személyre):

10-12 db közepes burgonya
2 nagyobb fej vöröshagyma
450 g (zsírosabb)szalonna
2 púpos tk. pirospaprika
1-1 paprika, paradicsom (elhagyható)
1,2 l víz
2 tk. só
350-400 g lebbencstészta (fodros kockatészta)



Elkészítés:

A legjobb nyilván akkor, ha bográcsban készül és szabad tűzön, de mivel az időjárás már egyre kevésbé kedvez a kerti programoknak, gáztűzhelyen és bogrács hiányában megfelelő méretű edényben is elkészíthetjük ;)

A szalonnát kockákra vágjuk, a krumplit megpucoljuk és karikákra szeleteljük. A hagymát apróra vágjuk, ha használunk paradicsomot, paprikát, azokat is feldaraboljuk kisebb kockákra.
A szalonnát üvegesre pirítjuk - először magas, majd - takarék lángon.
Kicsit félrevesszük a tűzről, rászórjuk a pirospaprikát és hozzáadjuk a sót, majd belerakjuk és elkeverjük benne a krumplit. Visszarakjuk a tűzre és felöntjük annyi vízzel, ami ellepi (kb. 1-1,2 liter). Addig főzzük, míg megfő a krumpli, de közben ne kavargassuk, hogy ne törjön össze. A vizet, ha szükséges pótoljuk.
Amikor megfőtt (és nem szétfőtt!!!) a krumpli, kóstoljuk meg a levet, eleg sós-e. Itt még kellően (nem túlságosan) sósnak kell lennie, mert később a tészta is felvesz majd belőle, ha sótlannak érezzük, akkor mindenképp adjunk még hozzá!
Szórjuk a tésztát a krumpli tetejére, tördeljük apróbb darabokra. Ha kell, adjunk annyi vizet hozzá, hogy éppen ellepje  tésztát. Főzzük tovább, de ne keverjük át az egészet, csak a tetején kavargassuk meg néha a tésztát, hogy minden darab jól megfőjön.
Amikor a tészta is megfőtt, vegyük le a tűzről a bográcsot és most kavarjuk át az egészet. Jól forgassuk össze, hogy mindenhova jusson a tésztából is. Ezután ismét visszakerül a tűzre, hiszen most következik az "átsütős" rész.
Ez már kisebb trükköket igényel, mert normális esetben úgy kell forgatni a tésztás-krumplit, hogy a bográcsot rántjuk meg, és ezáltal fordítjuk át folyamatosan. De a megfelelő gyakorlat hiányában a fenti képen látható konyhai eszközöket is igénybe vehetünk a forgatáshoz (kicsit olyan ez mint a palacsintát dobálás tudomány nélkül lapáttal forgatni :)). Mondanám, hogy vigyázzunk, nehogy leégjen, de megvallom őszintén, hogy nálunk a kicsit odaégett részek a legkapósabbak :D Olyannyira, hogy mind nagypapám, mind édesapám direkt figyelnek arra, hogy kellő mennyiség le is égjen ;)

Most is emlékszem arra a nyári délutánra, amikor legutóbb készítettük és mami kovászos uborkáját falatoztuk hozzá... (mondanom sem kell: a tészta, a krumpli és a szalonna is házi volt) Nyammmi :) Ugyan nem egy light menü, de azt gondolom alkalmanként egy-egy ilyen ebéd a hagyományőrzés és a nosztalgia jegyében igenis elfér az asztalon ;)

2012. október 9.

Őszi pite, almával, dióval

Nekem ez annyira őszies :) És bár már hetekkel ezelőtt készült, direkt vártam a közzététellel, hogy szezonálisabb legyen ;) Igazából szerettem volna "a pite egy napsütéses őszi délutánra" címet adni, de amilyen szeszélyes lett mostanság ez az október, maradtam a fenti elnevezés mellett. Azért drukkolok, hogy legyen még sok-sok esőmentes napunk is a hónapban ;)


A pite maga egyébként nem egy nagy találmány, valójában az epres pite receptjét vettem alapul, úgyhogy akinek az szimpi volt, biztos, hogy ebben sem fog csalódni. Nem is ragozom tovább, íme a hozzávalók...

... a tésztához: 150 g hideg vaj; 300 g liszt; 3-4 ek. hideg víz

... a töltelékhez: 2 tojás; 100 g puha vaj; 100 g porcukor; 200 g darált dió; 500 g alma

Mivel az utóbbi időkben igencsak megugrott a pitereceptjeim száma, a leírás már ismerős lesz ;)

A lisztet egy tálba szitáljuk, a vajat apró darabokra vágva hozzáadjuk. Hideg kézzel morzsljuk össze, majd adjuk hozzá a vizet és dolgozzuk gyorsan sima tésztává. A tésztát formázzuk gombóccá, majd nyújtsuk ki kör alakúra (akkorára, hogy a forma méreténél pár centivel nagyobb legyen). A nyújtófa segítségével fektessük a formába és nyomkodjuk kicsit bele. A kilógó részeket szedjük le, a formát pedig tésztástól tegyük a hűtőbe kb. fél órára.

Ezalatt az almákból 1-2 dbot tegyünk félre díszítéshez, a többit daraboljuk apró kockákra (esetleg pépesítsük, de akkor levesebb lesz, nem annyira használható, célszerű kicsit leszűrni). A sütőt melegítsük elő 200 fokra.

A tésztát vegyük ki a hűtőből, terítsünk rá sütőpapírt, majd borítsunk bele nehezéket (babot, rizst, lencsét, stb.). 15 percig süssük, majd szedjük le a nehezéket és a papírt és tegyük vissza újabb 5 percre, közben a sütőt vegyük lejjebb 175-180 fokra.

Míg a tészta sül készítsük el a tölteléket: porcukrot egy tálba szitáljuk, a puha vajat hozzáadjuk és habosra verjük mixerrel. Hozzáadjuk a tojásokat és addig keverjük, míg a tészta egynemű lesz. Végül adjuk hozzá a diót és az almadarabokat. Ha a tészta megsült, borítsuk bele a tölteléket, díszítsük a félrerakott almaszeletekkel és süsük a pitét 40-45 percig (figyeljük, hogy a tészta széle ne égjen meg, esetleg tegyünk rá alufóliát).

2012. szeptember 26.

Káposztafeszt beszámoló és a díjnyertes káposztás gombóc

Huh, azt sem tudom mivel kezdjem... Olyan hirtelen kezdődött és olyan gyorsan lett vége a hétvégének, mintha meg sem történt volna. Pedig azt, hogy lesz a fesztivál, nameg azt, hogy csapatot indítunk a főzőversenyen már hetekkel ezelőtt tudtuk. Akkor meg is volt a próbafőzés (mivel a receptet le kellett adni nevezéskor), de utána egészen egy héttel ezelőttig csend volt...

Akkor egyeztettük a tennivalókat, agyaltunk a sátor díszítésén, aztán szombat délelőtt igazán beindult a gépezet: mi voltunk a zöldségfelelősök, Richa intézte a különlegesebb alapanyagokat, míg a vecsési csapattagot a dekorációval voltak elfoglalva. Elég rendes csúszást sikerült összehoznunk, de ki gondolta volna, hogy majd' három órát fog igénybe venni néhány hozzávaló beszerzése... Vagy nem is annyira néhány? Valahogy papíron nem tűnt olyan borzasztó mennyiségnek 15 fej káposzta, 13 uborka, 4-5 kg hagyma, paradicsom... És valahogy első olvasatra az sem sokkolt, hogy 5 kg lisztből fogunk tésztát gyúrni... Aztán amikor ezek a mennyiséget egy helyre kerültek, nameg amikor a hozzávalókat elkezdtük feldolgozni... szóval akkor merült fel először a kérdés bennem, hogy biztosan jó ötlet volt-e ez a vállalkozás :)

Főleg sokat agyaltam ezen, amikor a hagymát egymagamban pucolgatva álltam a konyhában majd' egy órán keresztül :) Akkor érkezett meg Richa és kezdte el a káposzta aprítását, és nem sokkal később jött a felmentősereg egy szakavatott vendéglátós személyében, akinek a kezei között másodpercek tört része alatt váltak apró kockákká a paradicsomok, hagymák :)


Ez a folyamat kb. 6-7 órakor ért véget, addigra elkészült a joghurtos saláta, Richa 2-3szori nekifutásra összegyúrta a káposztás masszát (nem volt ugyanis akkor tálunk, amibe egyszerre belefért volna minden) és pedig elkészítettem kb 150 db gombócot. Viszont sehol nem volt még a mártás alapja, a kenyértészta kapcsán pedig az volt a terv, hogy másnap készül majd el. 

A második hajrá 8-9 körül kezdődött. A két időpont között elmentünk megnézni a sátrat ( hiszen amíg mi hámoztunk, aprítottunk, daraboltunk, addig a többiek a sátor díszítésével voltak elfoglalva ), ami addigra végleges állapotot nyert. Ez az állapot nem tartott sokáig, mert a dekoráció nagy részét össze is szedtük (sok olyan apróság került oda, amiket távoli országokból hoztunk, és biztonsági őr ide vgy oda, fájt volna a szívünk, ha lábuk kél az éj leple alatt). 

A második hajrában a szósz alapja készült el, aminek a pépesítését viszont már kénytelenek voltunk másnapra hagyni. Így is alig aludtunk, mert a sok másnapra hagyott tennivaló és a gépjármű behajtási tilalom miatt 6-kor már kelni is kellett. Így is csak épp, hogy odaértünk a lezárások előtt és jó fél óránk ment el azzal, hogy mindent kipakoljunk és kitaláljuk a megfelelő rendszert. Közben a csapat másik fele még boltba rohangált és olyan dolgokat szedett össze, amiknek a szükségessége csak a helyszínen merült fel... Irigykedve néztem a szomszédaink chilis bab főző akcióját, amihez csak egy nagy üst és egy fakanál kellett, míg mi mixerrel, 4-5 edénnyel, nyújtófával, és egyebekkel bajlódtunk. 

Mindezek ellenére hamarosan minden a helyére került: én a szószt pépesítettem, Richa begyúrta (2-3 adagban) a tésztát, majd nekiállt a gombócok sütésének. A szósz közben felkerül a tűzhelyre, a többiek is sorra megérkeztek, a sátor is kezdett rendeződni és lassacskán a vásári hangulat is megkezdődött a sátrak között. 

Az első ideges pillanat akkor jött el, amikor a mártás nem bírt felforrni :S Mint kiderült azért, mert megszűnt az áramellátás... A gázon a gombócok sültek és még bele sem kezdtünk a kenyerek sütögetésébe... Közben már egyre többen érdeklődtek, de kénytelenek voltunk elküldeni őket, bízva abban, hogy lesz türelmük kivárni a végeredményt... Jah és persze nem csak a vendégeknek kellett készíteni, hiszen a verseny leadási határideje is közeledett. Szóval stresszeltünk, vitatkoztunk, mert perszer mindenki haladni akart, de egyszerűen nem volt olyan tennivaló, amivel gyorsítani lehetett volna a folyamaton (pontosabban lett volna: egy árammal ellátott nagyobb teljesítményű főzőlap, de ilyen sajna nem állt rendelkezésre :)). 

Aztán valahogy helyükre kerültek a dolgok: Richa nekiállt a kenyereket sütni, és a szósz szétöntésével (és több adagos felfőzésével) sikerült véglegesíteni a menüt.

De a baj nem jár egyedül... Már amennyire bajnak lehet nevezni azt, hogy a vártnál kapósabb volt a főztünk :) A felvásárolt tányérszett és evőeszköz készlet ugyanis gyorsan fogyni kezdett, csakúgy mint a gombócok és a kenyérkék. Megmondom őszintén, meglepett, hogy a jól megszokott töltött/székely/toroskápszta birodalaomban, ahol kürtös kalács, lángos és minden egyéb szokásos vásárfia kapható, szóval, hogy itt ennyi érdeklődő volt a mi indiai, húsmentes, ismeretlen fogásunkra. Az adagok tervezésével is óvatoskodtunk, féltünk, hogy majd fele a nyakunkon marad és egy hétig gombócokat ehetünk majd a fesztivál után. De nem!!! Nagyon sokan jöttek, lelkesedtek, örültek, kóstoltak :))) A vegák szinte nyakunkba ugrottak, hogy vééééégre, ők is tudnak valamit enni (joghurtos sali nélkül a vegánoknak is jó volt a menü). És persze voltak olyanok is, akiket az indiai étel érdekessége vonzott, vagy pusztán csak az, hogy ne a szokásos káposztaféleséget teszteljék.

Nade, a nagy lelkesedésnek köszönhetően mi sem - főleg Richa - pihentünk sokat. Enni, inni, szinte levegőt venni sem volt időnk, hiszen gyúrni kellett az újabb gombócokat, nyújtani a purikenyér tésztáját, sütni, sütni, szedni, tálalni...

Megmondom őszintén, nem emlékszem rá, hogy mi mikor történt... a délutáni események teljesen egybefolynak. Valamikor a szomszédoktól kértünk tányérutánpótlást, volt, hogy Atti ment el a boltba még több evőeszközért (vagy fordítva? :)), ő szerzett újabb adag joghurtot és uborka a salátához, míg Richa gyúrta a következő adag tésztát a kenyérhez. Mi többiek gombócoztunk, nyújtottunk és így tovább :)

És amikor végre kicsit szusszanni tudunk, megjelent egy fickó kamerával a vállán, néhány kísérővel együtt, akik egy hatalmas tortát emeltek be a sátorba. Ugyanis mint kiderült, mi nyertük a különdíjat és "házhoz" hozták, mert nem mentünk oda az eredményhirdetésre (persze, hisz időnk sem volt, és nem is gondoltunk ilyen eshetőségre). Így aztán nagyon boldogok voltunk, újult erővel vethettük bele magunkat az utolsó rohamba.

Káposztafeszten káposztás torta a díj ;)

Végül várt ránk még jó pár óra pakolás is, úgyhogy ismét 11 óra volt, mire ágyba kerültünk... Hosszú, ugyanakkor pörgős napok voltak ezek, voltak ideges pillanatok, viták, de bővelkedtünk örömökben és vidám percekben is. Remélem, hogy a vásárlók elégedettek voltak, bár azt gondolom, hogy a "neten hol vagytok elérhetők?" vagy az "ugye jöttök jövőre is?" kérdések ezt igazolják ;)


És akkor a sztorizgatás végére a recept:

Káposztás kofta curry szósszal, uborkás raitával és purival
(avagy káposztás gombócok, paradicsomos-hagymás indiai szószban, joghurtos uborkasalátával és olajban sült kenyérrel)


Hozzávalók:

A gombócokhoz:
2 bögre apróra reszelt káposzta - 1 kisebb fej (550g)
fél bögre apróra reszelt répa (2 közepes répa)
2 szál újhagyma
80 ml csicseriborsó liszt
80 ml kukoricaliszt
2 főtt krumpli
2 tk apróra vágott korianderlevél
1 tk reszelt gyömbért
1 tk apróra vágott csípős zöldpaprika
só ízlés szerint
olaj a sütéshez

A szószhoz:
3 közepes lilahagyma nagyobb darabokra vágva
2 paradicsom kockára vágva
1 maréknyi - 10 db - natúr kesudió
1 tk vékonyra vágott gyömbér
7 gerezd fokhagyma
1 mk chilipor
2 csapott tk. korianderpor
1 csapott tk. garam masala
1 csapott tk. kurkuma
fél pohár joghurt / 50 ml főzőtejszín
3-4 ek. olaj
1 tk. kömény
3 babérlevél
1 tk. darált mák
2 tk só - ízlés szerint

A kenyérhez:
100 g liszt
200 g tk. liszt
3 ek. olaj
kb 160-180 ml meleg víz

A joghurtos salátához:
1 kígyóuborka apróra vágva (vagy reszelve és leszűrve)
1 pohár görög joghurt
1 ek. aprított mentalevél (elhagyható)
fél tk cukor
2 mk. só
1 mk. őrölt piros/chilipaprika

         

olaj a sütéshez

Elkészítés: 

A káposztát és a répát apróra reszeljük, elkeverjük. Hozzáadjuk az apróra vágott újhagymát, és az összetört főtt krupmlit, és az összes többi hozzávalót. A lényeg, hogy formázható tészta legyen, majd gyúrjunk belőle apró - 2-3 cm átmérőjű - gombócokat. Ezeket süssük ki olajban.

Kevés olajat hevítünk egy nagyobb (tapadásmentes) edényben, beledobjuk a köményt, babérlevelet, két-három darabra vágott fokhagymát, vékony csíkokra vágott gyömbért, és a kesudiót, kicsit hevítjük. Hozzáadjuk a közepes darabokra (kockákra vágott) lilahagymát, sütjük kicsit. Hozzáadjuk a fűszereket (kurkuma, korianderpor és garam masala). 5 perc múlva dobd hozzá a kockára vágott paradicsomot és aztán hevítsd kicsit közepes lángon. Újabb 5 perc múlva kapcsold le. Hűtsd le egy kicsit, majd turmixold össze minél simábbra. Utána adj hozzá 2 ek. olajat és tedd ismét közepes tűzre, kb 15 percig, folyamatosan keverd, hogy ne ragadjon le. Ha eltelt az idő, adj hozzá kb 250-300 ml vizet és forrald fel. Ekkor vedd le a tűzről, add hozzá a 80-80 ml tejfölt és főzőtejszínt, fél tk. borsot és 1 tk. őrölt paprikát.  Ha szükséges, sózd is meg.

A szószt melegen tartjuk, és kb 5 perccel tálalás előtt beledobjuk a gombócokat.

A kenyérhez a liszteket egy tálba szitáljuk, majd hozzáadjuk az olajat és fokozatosan a vizet. Összegyúrjuk, dagasztjuk kicsit, míg puha, közepesen rugalmas tésztát nem kapunk. 2-3 cm átmérős golyókat formázunk belőle, majd 1 mm vékonyra nyújtjuk, egyenletesen, hogy kör alakú legyen. Felmelegítjük az olajat, majd közepes lángon tartjuk, annyira, hogy elég meleg legyen a sütéshez. Süsd ki az olajban*, de csak kb 1-1 percig.

A joghurtos saláta hozzávalóit keverjük össze és tegyük hűtőbe legalább 2-3 órára, de lehetőség szerint egy egész éjszakára. 


* A kenyér sütése kicsit trükkös, ugyanis ahhoz, hogy a képen látható módon felfújódjon speciális technikával kell sütni. Ennek lényege hogy a tésztát, miután beledobtuk az olajba, egy lapos végű kanállal (szedőlapát, vagy hasonló) elkezdjük óvatosan ütögetni. Vigyázni kell,hogy a tészta ne szakadjon fel. Ha jól dolgozunk, akkor a hő és az ütögetés hatására levegő kerül a tészta belsejébe és szépen felfújódik. Ekkor kell megfordítani, és sütni a másik oldalt is. Nem kell sokáig sütni, csak kb 1-2 percig mindkét oldalát.

2012. szeptember 21.

Citromkrémes, gyümölcsös kosárkák

Nem felejtettem ám el, hogy ezt is közzé kellene tenni, csakhát idő idő idő... :) De megfogadtam, hogy nem fogok mindig mentegetőzni a bejegyzések elején, hanem csak gyorsan pótolom az elmaradt dolgokat. És ígérni sem fogom, hogy mikor jön a következő bejegyzés, mert amilyen káoszos borulás van az utóbbi hetekben körülöttem, elég nehéz megtartani az ígéretet, megszegni meg szörnyű :S

Most éppen készülődök a vasárnapi vecsési káposztafesztiválra, ugyanis egy baráti társasággal indulunk a főzőversenyen méghozzá indiai káposztás gombóccal ;) Akit érdekel egy - meglepő mód indiai stílusú - sátorban megtalál minket :) 

De visszatérve a kosárkákhoz... Ezeket is anno Nosaltys "pályaműként" csináltam meg, de megvallom az őszintét, hogy csak kezdeni akartam valamit a maradék tésztaanyaggal ;) Egy régebbi GoodFoodban láttam ötletlént a muffintepsi kosárformaként való alkalmazását, amit azóta nem volt lehetőségem kipróbálni, így aztán két legyet ütöttem egy csapásra. Viszont azt is be kell vallanom, hogy macerássága miatt csúszott a második helyre anno, úgyhogy azoknak ajánlom, akik szeretnek babrálgatni hasonló édességekkel ;)


Hozzávalók a tésztához:

250 g liszt
1 tojássárgája
125 g enyhén puha vaj
6 dkg porcukor
egy csipet só

A töltelékhez:
(amit érdemes 1-2 órával korábban, 
vagy akár előző nap elkészíteni!)

1 nagyobb citrom
5 dkg cukor
2 tojássárgája
10 dkg vaj

És még:

erdei gyümölcsök és/vagy gyümölcslekvár a díszítéshez, a töltelékhez
vaj a forma kikenéséhez

A tésztát ugyanúgy készítjük elő, mint bármely pitetésztát. Azaz: a liszetet szitáljuk a lisztet egy tálba, adjuk hozzá a porcukrot, sót. Majd kockázzuk bele a vajat és adjuk hozzá a tojássárgáját. Gyors mozdulatokkal morzsoljuk, aztán gyúrjuk össze a hozzávalókat, ha nem állna eléggé össze, adjuk hozzá 1-2 ek. hideg vizet. Ne gyúrjuk túl sokáig, mert akkor nem lesz annyira omlós! Csomagoljuk folpackba a tésztagombócot, és tegyük hűtőbe legalább 20 percre. 

A töltelékhez a cukrot öntsük egy fémtálba, majd reszeljük hozzá a citrom héját és a tojássárgákat. Verjük fel géppel, kb öt-tíz percig (fehéredésig), majd facsarjuk hozzá a citrom levét. Melegítsünk vizet egy edényben, majd a vízgőz felett - folyamatosa kevergetve - sűrítsük be a citromkrémet (ez is körülbelül 10 perc). Kapcsoljuk le a tüzet, és kockázzuk hozzá vajat és kevergessük, amíg teljesen fel nem olvad benne. Hagyjuk hűlni a krémet, és tegyük hűtőbe, míg keményebbre dermed.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra és vajazzuk ki a muffintepsi mélyedéseit (attól függően, hogy mekkora kosarat akarunk használhatjuk a forma alját is, én minimuffin alját használtam ;)). A tésztát vegyük elő a hűtőből és sütőpapír között nyújtsuk vékonyra (3-4 mm). Vágjunk belőle köröket és béleljük ki - vagy fedjük be - a tepsi horpadásait az alábbi képen látható módon.


Süssük a tésztát 10-12 percig, vigyázva, nehogy megégjen. Ha kész, hagyjuk hűlni kicsit, majd szedjük ki/le a formáról a kész kosarakat. 

Már csak tölteni kell. Ehhez használjuk a citromos krémet, amihez keverhetünk gyümölcsöket, vagy esetleg gyümölcslekvárt is. A tetejét díszítsük pár szem gyümölccsel.

2012. szeptember 15.

Szülinap Amerika kapitány hangulatban

Még valamikor nyáron jelezte oto egy hozzászólásban, hogy majd számítsak tőle tortamegrendelésre. El is jött a szeptember, le is egyeztettük az igényeket. Érdekes, hogy az eddig készített festett tortáim mindegyike (ezzel együtt mind a három :D) valamilyen országhoz kapcsolódik: először kalocsai minta, aztán londoni motívumok, ezúttal pedig az amerikai csillagos-sávos bosszúálló került a tortára. 

Nem volt egyszerű a feladat, mert a képregényhős izomzatának megfestéséhez bizony jó néhány árnyalatot kellett használni, az arc megfestéséről (és az árnyalat kikeveréséről) nem is beszélve. Szintén kihívás volt a sok szabályos alakzat megrajzolása. Ezen kívül szerettem volna felturbózni kicsit a pajzsot, úgyhogy beszereztem egy ezüstös fényű festéket is, ami első egy-két nekifutásra szó szerint leszaladt a tortáról :O Nade, nem fogott ki rajtam, viszonylag hamar rájöttem, hogy bánjak vele :) 

Az igazi fejtörést a torta befejezése okozta. Amikor ugyanis elkészült a kapitány, akkor a viszonylag nagy figura ellenére üresnek éreztem a tortát... 

Utóbb kicsit megbántam, hogy itt elkezdtem folytatni a dekorálást, mert egyrészt innen számítva még legalább három órát töltöttem a torta mellett, másrészt egyre kevésbé voltam elégedett az eredménnyel :( De innen nem volt visszaút, úgyhogy a torta végül ezüst színben tündökölt, körbetekerve egy vörös-fehér-vörös "övvel". Az elgondolás szerintem nem volt rossz, de sajnos a kivitelezés nem olyan lett, mint szerettem volna. Nade nézem a jó oldalát: most is tanultam jópár dolgot, amit a következő alkalommal hasznosíthatok majd ;)

Amíg a torta sütőben, hűtőben pihent, vagy épp száradt a festék rajta, addig a minimuffin tepsimet is beizzítottam, ugyanis az ezüstfesték beszerzése közben megakadt a szemem egy csomag "hazafias muffinpapíron" is, amin mindenféle amerikai motívumok voltak. Úgyhogy bónuszban készült a torta mellé egy adag körtés-fahéjas, valamint egy adag diós minimuffin is (ha már átléptünk nyárból az őszbe ;))
A torta tölteléke és piskótája egyébként ismét Csokipari finomsága volt ;) Ezúttal két napig járt a családban a híre és az igen kritikus ünnepelt is is elismerőleg nyilatkozott róla ;) Úgyhogy továbbra is ajánlom a receptet mindenkinek, aki szuperfincsi, könnyű krémes, gyümölcsös és csokis desszertet szeretne az asztalra tenni :)

2012. augusztus 28.

Szedres-citromos pite

Bő egy hete lázas pitesütésben voltam, aminek eredményét a Facebook oldalon is láthattátok és ahol győztesként a "felső", azaz a szedres-citromos pitét hoztátok ki. Ahogy ígértem elérhetővé vált a recept, ezúttal viszont nem itt, hanem a Nosalty egyik rovatában.

A nagy sütögetés előzménye ugyanis az volt, hogy pár hete felkértek: legyek a hét gasztrobloggere. Mondanom sem kell nagyon örültem neki, és nem igazán gondolkodtam a válaszon. Aztán a nagy öröm után jött az agyalás, és az izgalom, hogy mit is kellene készítenem a cikkhez... :S Elég hosszas gondolatmenet vezetett  végeredményéig, aminek köszönhetően jó néhány ötletet félreraktam, és remélhetőleg hamarosan mindegyiket megmutatom nektek ;) Ennek keretében fogtok találkozni a kosárkákkal, egy almás-diós pitével, szilvás gyümölcskenyérrel, és legalább egy tésztasalátával is, hogy ne csak az édességeknek hódoljunk :P

Addig is íme a link a Nosalty oldalára:




2012. augusztus 15.

Főzősulis kalandozásaink (Chefparade, Csillagánizs)

Több hónapja már annak, hogy elkezdtük főzőtanfolyamokra járni. Egy balkán minitanfolyam után, szusit tekertünk, majd májusban úgy besokasodtak a látogatások, hogy nem jutott energiám mindegyikről beszámolni... Aztán mindig volt valami, ami akadályozott, és mivel közben nagyban sütögettem is, inkább ezekről igyekeztem írni. Pár hete viszont ismét suliba voltunk, úgyhogy ennek apropóján nekiveselkedtem, és arra gondoltam, egy csokorba gyűjtöm a kimaradt beszámolókat, így legalább összehasonlítva írhatok a tapasztalatokról.

Az időközben meglátogatott órák: tengeri herkentyűk és mexikói óra a Chefparadeban,  kelttésztás óra a Csillagánizsban

A Csillagánizsról szinte minden oldalon, és kb. mindenkitől jókat hallottunk, ezért régi tervünk volt, hogy egyszer meglátogassuk. Lehet, hogy túl sok volt az elvárás, vagy a társasággal volt a baj, de az óráról kilépve nem éreztem azt, hogy hude hamar vissza akarok térni... Még mielőtt túl negatív lenne a vélemény, gyorsan hozzá is teszem, hogy a tanultak hasznosak voltak, a tanár segítőkész volt, a felszereltség csillagos ötös, a hely kinézete szintén, szóval azt gondolnánk minden adott egy pozitív véleményhez. Ami ezt lehúzta, az a társaságunk egy "stréber" tagja volt és az egyik vezető/oktató (?) viselkedése. Igazából mindkettő hasonló okból volt számomra lehúzó tényező: én ugyanis azért megyek ilyen helyre, hogy tanuljak, és talán nem is én vagyok az egyetlen... Ezért sem értem, hogy miért kell lenézően viselkedni, csak mert a másik még sosem csinált kenyeret, vagy úgy magyarázni, mintha nem értenék magyarul... Namindegy. Ha az óra haladóként lett volna feltüntetve, akkor nem veszek fel ilyesmiket, de nem volt semmi ilyesmi információ. Nem véletlen, hogy képet se nagyon mertem csinálni, aggódtam mit szólnak, ha tanulás helyett elkezdek fotózgatni :S Mindezektől függetlenül jó volt az óra, a receptek hasznosak voltak, az oktatótól - aki vezette és nem az aki lehúzta :) -  még kaptunk is jópárat pluszba. Többször odajött, hogy segítsen a zsömléket formázni, folyamatosan figyelte, ki mit hogy csinál éppen és nem küldött haza minket, amikor kb negyedjére kellett újra mutatni a zsemle 'virgolást' vagy kalácsfonogatást. Amit még díjaztam, hogy általánosságban is kaptunk hasznos információkat, nem csak az adott receptekre koncentráltunk. Az órával összefüggően csak annyi "bajom" volt, hogy falatnyi kenyereket, és miniatűr kalácsokat gyártottunk, ami - főleg a kalácsnál - eléggé nehezítette a formázást. Nyilván nem azt vártam volna, hogy mindenki süthessen 1-1 kg kenyeret, meg 2-3 kávéházi kalácsot, de szerintem jobb lett volna a normál méret sütési módját is megtanulni. Ha pontozni kellene, akkor mondjuk 7et adnék a 10ből az órára.

Asztalt paradicsomos zsemlék, fehérkenyér, törökmogyorós briósok és fonott kalács
A Chefparade ezúttal sem okozott csalódást. Talán a tengeri órára adhatnék mínuszokat, aminek az oka, hogy túl sokan voltunk, és így a tanár nem tudott rendesen figyelni mindenkire (ráadásul elég pörgős, gyorsan készülős ételekkel volt tele a menüsor). De a jó hangulat, a sok-sok nevetés, és az isteni finom ételek (amiből mellesleg ismét jutott még otthonra is egy-két jó adag) kárpótoltak. Hasonlóan jó benyomásom volt a mexikói órán: követhető receptek, jól felépített sorrend, jó alapanyagok. Negatívként a kaja hattttalmas mennyiségét jegyezhetném fel, de úgy gondolom ez nem ér fekete pontokat :) Pedig ez mindkét óráról elmondható volt. A tengeri kütyüs esetében garnélás, kalamáris rizottó, míg a mexikói órán egy adag nachos készült, babpürével, paradicsomsalsával. Nah, ezzekkel kb teljesen jól is laktunk. Ezután viszont még mindenki készített rákokat, kagylókat, szószokat, a mexikói órán pedig még durvább mennyiséget: egy-egy adag fajitast, quesiadillast, avokadókrémet, mexikói rizst... Utóbbi órán ráadásul oktatónk egy adag tequila mousse-t is összeütött desszert gyanánt, amíg mi falatoztunk (volna, ha nem pakolom el a felsorolt menüt otthonra :))... Ha mindent megeszek, szerintem gurítani lehetett volna hazáig... :) A tengeri órára a kapkodós, kevésbé figyelős állapotok miatt 8 pontot adnék, míg a mexikóira ha lehetne 11-et ;) Utóbbin egyébkén még pozitívumként jegyzem meg, hogy míg mi késésben voltunk (ugyanis rossz helyszínen jelentünk meg 6 órakor és a legnagyobb forgalomban kellett átvágtatni a városon...), nem maradtunk le semmiről, mert az oktató a mi adagunkat is folyamatosan készítette. Legközelebb viszont biztos, hogy kétszer is megnézzük, mi a pontos cím... :P

Mexico rapido

A tengeri finomságok

2012. augusztus 5.

53 Volt, avagy torta villanyszerelőnek ;)

Napok óta írkálom a beszámolót a főzősulikról, megszerkesztgettem a képet a nektarinos sütiről, akarok írni a tegnapi slambuc készítésről is, de valahogy a tortás beszámolókhoz mindig jobban van ihlet :) Úgyhogy ismét tortás beszámoló, bocsi... :P

Ezúttal apukám volt az ünnepelt. Amikor elkezdtem agyalni a tortáról, két dolog jutott eszembe: a horgászás mint apa hobbija és a csoki mint egyik kedvence. Adott volt hát, hogy valami csokis töltelékes tortát öntök halas külsőbe. A tölteléken nem is gondolkodtam, a londoni tortánál már bevált Csokipari Csenge-féle csupacsoki piskótát és csokikrémet használtam ismét. A külső tekintetében viszont drasztikusan megváltozott az elképzelésem, mert egyik nap elém került egy villanyszerelős torta. Mivel ez apa mestersége, rögtön rákattantam, és azzal a lendülettel dobtam félre a halas ötleteket. Nem is bántam meg, mert ismét olyan torta született, amivel - szinte - maradéktalanul elégedett vagyok :)

Nem volt egyszerű a feladat, mert majd 200 kmt kellett volna utaztatni a tortát ebben a rekkenő hőségben, ezért darabjaira szedve került be a kocsiba: piskóta lapokban, a krém dobozban, a pénteken elkészített díszítőelemek gondosan csomagolva, bevonáshoz való fondant beszínezve, a jól bevált nyújtófa... szóval kb. a fél konyha :D És ezek a darabok váltak tortává tegnap, már jóval közelebb a végső helyszínhez ;)


Én nem tudom, hogy lehet egyedül és a videókon látható lazasággal bevonni egy tortát fondanttal, én minden egyes alkalommal vért izzadok mire sikerül... Arról nem is beszélve, hogy egyedül sosem sikerül :S Nem akartam a sok fehér dekorációs elem alá fehér bevonatot, a színezett paszta viszont még kevésbé volt húzgálható :( Közben a meleg is ellenem dolgozott... Végül bedobtam a fagyasztóba pár percre, aztán hugi segítségével sikerült kivitelezni a műveletet és rákerülhettek a dekorcuccok is.

Az alapötletül szolgáló tortán egy 'Volt' tábla jelezte az ünnepelt korát, én viszont inkább "kábelből" kanyarítottam ki a számokat: 


A kábel aztán végigvezetett a torta alján is (így kicsit rejtette az apróbb hibákat :P), majd bontottan végződött:


Ezután pakolásztuk fel a többi elemet. Ez nem volt könnyű, elég sokáig sakkoztunk, mire minden a helyére került  :)


És íme a végeredmény:



Sok sok boldog szülinapot ezúton is, Apa!

2012. július 11.

Butter Chicken és naan

Úgy hallottam, hogy a megmaradt sült csirkéből és paradicsomból próbáltak valami finomat összehozni a delhi szakácsok, amikor kitalálták a butter chicken-t (és ez állítólag azért is volt kihívást, mert nem használtak hozzá vöröshagymát ;)). Ebből is kiderül, hogy - bár neve nem pont ezt sejteti -, egy paradicsomos csirke recept várható ebben a bejegyzésben ;) Ezt jellemzően rizzsel, vagy indiai kenyérrel, azaz a naan-al fogyasztják. Mi most ez utóbbit is elkészítettük, és mivel mindezzel párhuzamosan készült még a joghurtos rizs is, ezért a butter chickenhez időspórolási céllal grillcsirkét használtunk. Így aztán tényleg minimális időráfordítást igényt ez az egyébként is egyszerű étel. Emellett egyike a kevésbé fűszeres, lightosan csípős indiai fogásoknak, úgyhogy nagyon ajánlom azoknak, akik még most ismerkednének ezzel a konyhával.


Eredetileg egyébként tandoori csirkével készül, ami szerepel a jövőbeni közös főzöcske tervek között, és amint sor kerül rá, majd belinkelem ide a receptet.


Addig íme az egyszerűsített hozzávalók listája 
(2 személyre):


fél grillcsirke 
5 paradicsom 
3 gerezd fokhagyma
3 kardamom
kb. 1-1,5 cm fahéjrúd
10 g friss gyömbér 
10 g chilipaprika (vagy csípős zöldpaprika)
2 tk. olaj
1+2 tk vaj
1 dl tejszín, és még kb. ugyanennyi a tálaláshoz
fél tk. méz
korianderlevél (elhagyható)


A grillcsirkét vágjuk nagyobb darabokra, a paradicsomot kockázzuk fel, a fokhagymát vágjuk apróra, a paprikát és a gyömbért pedig nagyon vékony csíkokra.
Az olajat, ugyanannyi vajjal egy serpenyőbe tesszük és addig melegítjük, míg a vaj el nem olvad. Ekkor hozzáadjuk a paradicsomot, a kardamomt, a fahéjat és az apróra vágott fokhagymát (utóbbit bele is nyomhatjuk fokhagymapréssel). Vegyük takarékra a lángot és gyakran kevergetve főzzük addig, míg a paradicsom egészen puha nem lesz. Ekkora passzírozzuk át egy szűrőn a szószt, majd tegyük félre kicsit.

Egy teáskanálnyi vajat melegítsünk fel egy másik serpenyőben és pirítsuk meg benne a paprikát és a gyömbért, vigyázva nehogy megégjen (1-2 perc), majd adjuk a paradicsomos szószhoz. Közepes lángos kb 10 percig főzzük össze a szósszal. Keverjük a csirkedarabokat is hozzá, és melegítsük össze. Vegyük takarékra a lángot, keverjük a paradicsomos csirkéhez a tejszínt, majd ha ez is hozzámelegedett, adjuk hozzá a mézet is.

Tálaláskor öntjük rá a maradék tejszínt, és szórjuk meg apróra vágott korianderlevéllel.


A csirke előtt mi már begyúrtuk a naan tésztát, így annak elkészültekor kezdődhetett is a kenyérkék sütögetése. Korábban nem ettem még naant, úgyhogy nem tudom pontosan milyen az. A következő recept végeredménye engem pitára emlékeztetett :)) 

Hozzávalók (6-7 darabhoz)

300 ml liszt
fél csomag élesztő (én frisset használtam)
fél tk. cukor
fél tk. só
100 ml tej
1-2 ek olaj
ízlés szerint fokhagyma átpréselve, vagy apróra vágva, kömény, zöldfűszerek

A tejet langyosítsuk meg, adjuk hozzá a sót és morzsoljuk bele az élesztőt. Hagyjuk kicsit felfutni, ezalatt szitáljuk a lisztet egy tálba, keverjük hozzá a sót. Kb. 5-10 perc pihentetés fokozatosan adjuk hozzá a felfutott élesztőt, majd az olajat. Eléggé nedves, ragacsos tésztát fogunk kapni, de semmi pánik, ilyennek kell lennie ;) Kevés olajjal szedjük le a kezünkre ragadt tésztát, majd konyharuhával lefedve tegyük meleg helyre a tálat.

Dagasszuk kb. duplájára (ez 30-40 perc, pont amíg elkészül a csirke). Gyúrjuk át kicsit, majd ruhával betakarva pihentessük további 30 percig.

Közben előmelegítjük a sütőt grillre kapcsolva 200 fokra (de süthetjük enyhén olajozott serpenyőben is).

A tésztából lisztezett kézzel kb baracknyi gombócokat formázunk belőle. A gombócokat a a tenyereink között kilapítjuk. Megszórjuk az általunk válaszott hozzávalókkal (lehet külön-külön vagy vegyesen is) és azokat kicsit belenyomjuk a tésztába.

Megsüthetjük sütőpapírral bélelt tepsibe téve grill alatt, a tetejét kevés olajjal megkenve, vagy használhatunk serpenyőt, ebben az esetben a serpenyőbe kenjük be kevés olajjal. Süssük addig, míg kicsit felpuffad és minden részen átsül, nem baj, ha egyes pontok kicsit odaégnek (kb. 3-5 perc). Ha kész, süssük meg hasonlóképpen a másik oldalát is és folytassuk addig, míg az összes naan el nem készül.

2012. június 26.

London Cake, avagy az angolos torta

Épphogy kihűlt a sütő, és elfogyott az utolsó morzsa a pókeres tortából, máris kaptam egy újabb "megrendelést". Feladatom egy angolos témájú és csupacsokis torta elkészítése volt, méghozzá másnapra :O Így aztán nem akartam új receptekkel kísérletezni, különösképpen azért sem, mert a kalocsai tortánál használt csupacsoki piskótával 100%-ig elégedett voltam ;) Nem mentem messzire a krémreceptért sem, választásom Csokipari-Csenge másik tortájához használt csokis töltelékre esett, amit leginkább a Danette csokipudinghoz tudnék hasonlítani. Voltam olyan szerencsés, hogy másnap kaptam pár szeletet, ezért a végeredmény tényleges tesztelését követően tudom kijelenteni: a torta brutálcsokis, ugyanakkor könnyű és leírhatatlanul finom lett! ... szerintem :) ( bár Atti is azt mondta, hogy úgy eteti magát, hogy alig lehet abbahagyni ;) ) Mivel a piskótába holland kakaópor, a krémbe pedig étcsoki került, a fondanttal együtt sem volt émelyítően édes. Úgyhogy szentül meg is fogadtam: ha tuti és ízlésemnek passzoló süteményre vágyok, vagy ha s.o.s. kell valami megbízható recept, akkor az említett bloggerina oldalán fogok kutakodni ;)

Éshát a külső... mivel a formatorta gyártási képességeim (khöm...) még hagynak kívánnivalót maguk után, ismét a festő tudományomat vettem elő. Újfent fehér lett az alap, ezúttal az angol zászló színvilágát használtam és London jellegzetességeit próbáltam papírra fondantra vetni. Az ötlet egyébként nem teljesen saját, neten keresgélve láttam egy hasonló tortát, amibe első látásra beleszerettem és szerencsémre a megrendelő is jóváhagyta az ötleteimet :) A motívumokat is netről szereztem be, de a végső kivitelezés már saját kreatívkodásom eredménye. Ha több időm lett volna, akkor szerintem megint egy napot töltök el azzal, hogy Big Bent és London Eye-t formázgatok fondantból, de talán jobb is, hogy nem így történt. Most ugyanis - sütögetős pályám megkezdése óta először - teljesen (najó 99%-osan ;)) elégedett voltam a végeredménnyel. A fondant is most először sikerült simára, és ezúttal sikeresen alkalmaztam a neten látott bevonási trükköt is ;) És külön büszkeséggel tölt el, hogy mindezt az eddigi legrövidebb idő alatt  és a rekkenő hőség ellenére produkáltam :)

Nade, elég az öndicsérgetésből, hiszen a fenti teljesítmény nem jöhetett volna létre hugi közreműködése nélkül, aki a másnapi vizsgára tanulás közepette ment boltba a hiányzó dolgokért, majd méregette ki nekem a hozzávalókat mire hazaértem. Aztán segített fehérjét habbá verni, később pedig türelmesen hallgatta a dekoráció kitalálásával kapcsolatos - kb egy órás... - ötletelésemet. Mindemellett még arra is szakított időt, hogy a pingálás folyamatát megörökítse... 

Úgyhogy: Best kukta ever ;)


KZ, köszi, hogy eszedbe jutottam ;) Claire, neked pedig ezúton is ismét Happy Birthday! :)

2012. június 22.

Guinness kenyér - füstölt lazaccal, kapros túrókrémmel

Amikor jópár hete elindultunk Dublinba, egyik barátnőm úgy engedett el, hogy mindenképp hozzak haza valami ír receptet a blogra. Sajnos a küldetést nem sikerült úgy teljesíteni, ahogy terveztem, mert időnk nagyobb része a táj és a nevezetességek, és kevésbé az ételek felfedezésével telt. Ráadásul amikor időnk lett volna valami hagyományosat enni, akkor már minden értelmes hely zárva volt... Egyetlen helyi nevezetesség, amit megkóstoltam, az a fish&chips volt. De hogy mégse szegjem meg az ígéretemet, kaptam az alkalmon, amikor a Guinness gyárban megláttam a sör felhasználásával készíthető ételek receptkártyáit. Ezek  közül legszimpibb (a trüffelt követően :P) a kenyér volt, úgyhogy amikor végre időm engedte el is készítettem. 

Hmmm... kicsit a hernyóból pillangó folyamat jut eszembe, ha azt akarom elmesélni hogy készült a kenyér :) Képzeljetek el valami szörnyen ronda maszlagot, ami a sütőbe kerülve ropogós külsejű, puha kenyérré változik és fincsi illatot áraszt szét a lakásban. Más kérdés, hogy a végeredmény inkább emlékeztetett valami édes gyümölcskenyérféleségre (valószínű a nem kevés melasz jóvoltából), mint a sörre, utóbbi ízét ugyanis nem nagyon sikerült felfedeznem benne. 

Nekem amúgy bejött az íze, csak teljesen más volt, mint amilyennek képzeltem ;)) Mindenesetre megmaradunk a jól bevált kenyerünknél :)



Hozzávalók a kenyérhez:

300 g teljes kiőrlésű liszt
75 g fehérliszt
35 g zabkorpa
2 tk. szódabikarbóna
1 mk. só
20 g vaj
240 ml tej
100 ml melasz
270 ml Guinness sör
A krémhez (két szeletre):
50 g túró
35 g tejföl
1 ek. friss kapor apróra vágva
1 csipet só
És még:
füstölt lazacszeletek (vagy sonka)
citrom


  • A sütőt melegítsük elő 170 fokra.
  • Keverjük össze a száraz hozzávalókat, majd morzsoljuk hozzá a vajat.
  • Adjuk hozzá a tejet, a melaszt és a sört és keverjük jól el, míg egy - eléggé - nedves tészta nem lesz belőle.
  • Öntsük püspökkenyér formába a masszát és süssük 40-45 percig.
  • Amíg sül keverjük krémesre a túrót a tejföllel, adjuk hozzá a sót és a kaprot.
  • A szendvicshez vágjunk vékony szeleteket a kenyérből, kenjük meg a krémmel, tegyünk rá egy szelet lazacot, díszítsük kaporral, citromszeletekkel.






2012. június 18.

"Kimákolós" pókeres torta

Ismét szülinap. Ismét 30. Ismét én gyártottam a tortát ;) 

Ezúttal házon belül, hiszen férjecském volt az, akit ünnepeltünk. A torta így több szempontból egyedi lett, amiben a baráti kör is nagy segítségemre volt (köszi Edina, Miki! ;)). Az nem volt kérdés, hogy témája a póker legyen, de szerettem volna apró dolgokkal felturbózni, hogy igazán személyre szabott legyen. 


Egyik ilyen egyedi dolog volt maga az alap. Atti ugyanis sokszor hangoztatja játék közben, hogy mennyien és mennyire "kimákolják". Addig beszélgettünk erről, hogy végül - barátnőm ötletére - máko(ló)s torta készült. A piskóta alapját Lilafüge receptje szerint készítettem (nagyon szupi volt, hogy egészben maradtak a mákszemek benne!), míg a töltelékhez a kalocsiahoz is használt Csokipari-féle mascarponés-túrós krémet használtam. Ezúttal viszont eperszemek helyett citromkrémmel (citromos macaronom krémje) ízesítettem, hogy a végeredmény egy mákos-citromos torta legyen.


Aztán jöttek a külsőségek. Az alap egy pókerasztal volt, amivel rendesen meggyűlt a bajom... Sajnos a fekete ételszínezővel minden erőlködés ellenére is csak sötétszürkét tudtam produkálni és hiába van háromféle piros festékem, egyik sem eredményezett olyan árnyalatot, amilyet szerettem volna :( Egyedül a zöld felelt meg az elvárásaimnak, de ezt gyorsan keresztbe is húzta, hogy bevonáskor elszakadt a fondant :S (pedig most youtube videó alapján dolgoztam :D) Az asztalon látható kártyák Atti kedvenc lapjait (8-10) tartalmazzák, méghozzá olyan leosztásban, amiben ő "mákol" (az utolsó kártya nincs az asztalon, azt a gyertyák elfújása után kellett kitalálnia ;) )


A zsetonok is hozzá igazodtak, hiszen a szülinapra tekintettel lettek 30asok. Ezeket először egy netes videó alapján kezdtem el megcsinálni, de ultragagyi lett a végeredmény... Főleg az volt a problémám, hogy nem volt szép az alakjuk... Aztán eszembe jutott a kedvenc, 3 cm-es pogiszaggatóm, ami tökéletesen megfelelt a célra ;) Elnyújtottam a fondantot, kiszaggattam a zsetonokat, majd egy habroló készítő rúddal (amit amúgy még sosem használtam eredeti céljára :D) tettem bele a belső vágást, és ecsettel festettem csíkokat rá :)




A kártyákhoz készítettem egy sablont kartonból. A kinyújtott fondantra raktam és pizzavágóval szeleteltem ki őket :) Majd a sarkokból lecsaptam egy picit, és egy kés lapjával igazgattam őket ívesre. A motívumokat rendes kártyáról másoltam papírra, majd a papírt a kártyalapra rakva ceruzával mélyítettem a fondantba az ábra körvonalait, utána pedig kifestettem a megfelelő színnel. Ugyanígy jártam el a számokkal is. Annak azért örültem, hogy nem kellett királyt, bubit, vagy dámát rajzolgatni... ;)


Máskor is maximalista vagyok, de most ez hatványozottan jelent meg. Ezért is vagyok szomorú, hogy a végeredmény közel sem olyan lett, mint amit elképzeltem lelki szemeim előtt :( Ettől függetlenül persze büszke vagyok az újabb kreációra! Különösen a kiegészítőkre :) És szerintem az sem mellékes, hogy most is sok dolgot másként - precízebben, jobban - csináltam mint eddig (tanulva a hibákból, nameg a kedves blogger ismerősök tanácsaiból ). Ráadásul most is volt olyan új felfedezés, amit a későbbiekben hasznosítani fogok ;)

A fogyasztásra sem lehet panaszom, hiszen mérete ellenére alig maradt belőle ;) Az ünnepelt pedig boldog mosolyok közepette kezdte szeletelni a tortát kedvenc lapjai között ;) 


2012. június 9.

Fehér és .... néhány mag, avagy indiai joghurtos rizs

Ismét VKF!, ezúttal mandulasarok szervezésében, 49. alkalommal. A téma a fehér, azaz olyan ételt kellett kitalálni, amiben a fehér dominál, és azon kívül még egy szín jelenik meg benne. Nekem rögtön az egyik újdonsült kedvencem, az indiai joghurtos rizs ugrott be, aminek a receptjét már régóta ígérem, így most összeköthettem a két dolgot. Sajnos nem volt itthon sárga mustármag, így egy kis fekete is keveredett a képbe, de remélem, hogy ennyi még belefér ;)



Első találkozásom ezzel a rizzsel hónapokkal ezelőtt volt, amikor Atti egyik kollegája hívott meg minket egy indiai vacsorára. Eléggé paráztam tőle, mert nem igazán bírom a fűszeres ételeket. Ezt a rizst viszont hidegen fogyasztják a csípős ételek mellé, és direkt arra van kitalálva, hogy - a joghurtnak köszönhetően - tompítsa a fűszeres hatást. Így aztán meglepően jó élmény volt az indiai vacsora :) Pár héttel később volt az első közös főzésünk Richával, és én rögtön meg is ragadtam az alkalmat, hogy ezt a receptet megtanuljam tőle ;)

Hozzávalók:

250 ml basmati rizs
1 tk.+2 ek. olaj
1 tk. mustármag
1 tk. sárgaborsó (lehetőség szerint előre beáztatva)
3-4 kisebb szárított chili
4-5 kesudió, nagyobb darabokra aprítva
300 g joghurt
15 ml tej
só ízlés szerint (1-2 tk)
egy kisebb csokor korianderlevél



A rizst mossuk meg kicsit, majd tegyük fel főni háromszoros vízben és egy teáskanálnyi olajjal. Először melegítsük forráspontig közepes tűzön, majd vegyük lejjebb a tüzet alatta és főzzük addig, amíg teljesen meg nem puhul (közben keverjük néha). Hagyjuk kihűlni!

Amikor kihűlt, keverjük össze a joghurttal és a tejjel, sózzuk meg.

A chilit vágjuk apróbb darabokra, ha nem akarjuk nagyon csípősre, akkor szedjük ki a magját.

Az olajat öntsük egy serpenyőbe, tegyük bele a mustármagokat és így melegítsük fel közepes tűzön. Amikor már elég meleg, adjuk hozzá a kesudiót és a chilit, illetve a sárgaborsót. Pirítsuk meg kicsit (csak 1-2 percig, amíg a kesudió kicsit bebarnul), majd a magokat szedjük ki és tegyük a joghurtos-rizshez. A koriander leveleket vágjuk apróra és pirítsuk meg kicsit a visszamaradt olajban, majd adjuk a rizshez.

Ha van rá lehetőség tegyük hűtőbe kis időre, hagyjuk, hogy kicsit összeérjenek az ízek, mielőtt fogyasztanánk. Tálalás előtt pedig szedjük ki a chilidarabokat a rizsből. 

Adhatunk hozzá még gyömbért, apróra vágott zöld csípős paprikát apróra vágva, olajon pirítva (1-1 teáskanálnyit).

2012. június 5.

Epres-mandulás pite


Nagy kedvencem az eper, úgyhogy ha egyszer eljön a szezon, akkor kilószámra vásárolok belőle. Nem bonyolítom: legtöbbször dobok pár szemet egy tálkába, elkeverem joghurttal, kevés mézzel, szórok rá egy kis marék szeletelt mandulát és nyammmm.... :) Ezt szinte minden nap :)) Persze nem tudtam elmenni kedvenc kávézóm szezonális epres-mandulás kávéja mellett sem ... :) A pár hete készült kalocsai torta is eperrel volt töltve és bízom benne, hogy eperdzsem is kerül még idén a szekrénybe. És mivel mindezek mellett sem jön ki a könyököm az eper, piteformába is öntöttem belőle. Pár napon belül kétszer is :)) Szinte biztos vagyok benne, hogy nem utoljára, hiszen tegnapi vendégeim körében nagy sikert aratott ( épphogy maradt belőle annyi, hogy ma még értelmesebb fények között összehozzak egy képet róla). Úgyhogy hajrá, még van pár nap az eperszezonból ;)

Hozzávalók 

a tésztához:
150 g hideg vaj
300 g liszt
3-4 ek. hideg víz

a töltelékhez:
500 g eper
2 tojás
100 g puha vaj
100 g porcukor
250 g darált mandula








A lisztet egy tálba szitáljuk, apró darabokra vágva hozzáadjuk a vajat. Morzsoljuk össze (hideg kézzel, hogy a vaj minél kevésbé melegedjen fel). Adjuk hozzá a vizet és dolgozzuk össze egy sima tésztává (minél kevesebb mozdulattal sikerül, annál omlósabb lesz a végeredmény). Formázzunk egy gömböt a tésztából, és enyhén lisztezett nyújtótáblán nyújtsuk  kör alakra a tésztát (akkorára, hogy a forma méreténél pár centivel nagyobb legyen). Ha kész, nyújtófa segítségével fektessük a formába és nyomkodjuk bele. A kilógó részeket szedjük le (tegyük félre, később lehet díszíteni vele a pitét). A formát tegyük hűtőbe legalább fél órára.

Ezalatt az epreket mossuk meg, néhány szemet tegyünk félre a díszítéshez, a többit vágjuk apró darabokra, vagy pépesítsük mixerrel. A sütőt melegítsük elő 200 fokra.


A hűtőből kivett tésztára tegyünk sütőpapírt, majd borítsunk bele száraz babot, esetleg rizst nehezékként (ez később félrerakható és többször felhasználható). Süssük 15 percig, majd vegyünk ki a sütőből, és szedjük le róla a nehezéket és a papírt. Így süssük további 5 percig. A sütőt vegyük lejjebb 175-180 fokra.
 
Amíg a tészta sül készítsük el a tölteléket. A porcukrot szitáljuk egy tálba, majd kézi mixerrel verjük habosra a vajjal. Adjuk hozzá a tojásokat és addig keverjük, amíg egynemű masszáz nem kapunk. Szúrjuk bele a darált mandulát, majd öntsük bele az eperpürét. 

Ha kész, borítsuk bele a megsült tésztába, majd díszítsük a tetejét a maradék eperszemekkel.

Süssük a pitét 40-45 percig, amíg a tészta megbarnul és a töltelék is átsül (figyeljük, hogy ne égjen meg a szél, ha már nagyon barnulna, tegyünk rá alufóliát).