2012. január 29.

Óévi macaronok

Tudom, tudom... már javában 2012 van. Viszont a szilveszteri macaronokról még nem írtam, és a pénteken készültekről szóló beszámoló előtt ezekről is akartam még mesélni.

Tudni érdemes, hogy nálam a macaronozás az átlagnál is macerásabb, mivel nem bírom ki, hogy egy alkalommal egyféle készüljön... Így aztán babrálok a pár kanálnyi tészták színezgetésével, külön-külön mini habzsákokba töltésével... Viszont a végeredmény sokkal jobb látványt nyújt, hiszen dobozba rendezve a sokféle színt és ízt olyan, mintha egy cukrászda kínálatát vásároltam volna fel :)


Szilveszterkor ezért is örülhettem, mert a nagyobb társaságnak köszönhetően nagyobb adag, és még több verzió készülhetett :))

Ezúttal sem maradt el a korábbi tonkababos, narancsos-csokis és gesztenyés, de társult hozzájuk néhány gyömbéres, citromos, kókuszos, kávés és egy kissé rusztikus - macaronnak talán már nem is nevezhető, ám annál finomabb - Nutellás-mogyorós verzió is.

 

A kávéshoz (aminek az ötlete Renitől származott) csokikrémet gyártottam (50 g étcsokiból, 1 dl tejszínből) és adtam hozzá egy kiskanálnyi instant kávét is. A habcsókhoz is adtam egy kis adagot, amitől érdekes márványos mintázatot kapott. Jól jött ez a macaron a hajnalig tartó társasozás közepette ;)








A kókuszost egy fotó alapján készítettem, amit anno a tanfolyamon mutatott két tanonctársam. A habcsók natúr maradt, kis kókuszreszelékkel szórtam meg. A krémhez 50 g fehér csokit fél megolvasztottam gőz fölött, ezalatt egy másik edényben fél deci tejszín és fél deci kókusztej keverékét forráspontig hevítettem. Amikor elérte a megfelelő hőmérsékletet, ráöntöttem az olvadt csokira és addig kevertem, míg teljesen elolvadtak benne. Adtam hozzá még 2-3 ek. kókuszreszeléket, majd amikor kicsit kihűlt egy éjszakára hűtőbe raktam.





Az este sztárja a (szerintem ronda és finom kategóriában dobogós helyezést is elérő...) Nutellás-mogyorós "macaron" volt. Ennek a tésztájához adagoltam egy kis finomra őrölt mogyorót, és a  habcsókok felére durvára aprított mogyorót szórtam. A töltelék Nutella volt. Az állaga nekem nem tetszett, mert kicsit sűrűbb és töményebb volt (legközelebb ha csinálok, akkor a mandula egy részét fogom mogyoróra cserélni), de panaszra nem lehet okom, hiszen pillanatok alatt elfogyott a tányérról ;)



És íme a teljes szilveszteri kollekció :)


2012. január 25.

Tonhalsaláta retekkel, kapribogyóval

A hetente egy hal, és a hetente egy saláta terveimre az elmúlt héten nem sok időm jutott, így aztán kettő az egyben és lehető leggyorsabb módon kellett elkövetnem valamit, hogy a fogadalom tartható legyen ;) Egyébként kinéztem egy nagyon guszta lazacos receptet, de égre földre keresve sem találtam ár-érték arányban megfelelő lazacot, úgyhogy a megvalósítás egy későbbi hétre csúszik...


Ezt a salátát tavaszi fogyókúrám idején fedeztem fel valahol, vagy egy magazinban, vagy neten... már nem emlékszem, úgyhogy elnézést a szerzőtől, hogy nem tudom megjelölni :S

Szeretem, mert pillanatok alatt kész van, és a citromos öntet finom, friss ízt kölcsönöz neki. Kapribogyót eddig még soha nem raktam bele, de eszembe jutott egy pizza (amit ezer éve ettem még kolis koromban), amin a tonhal mellett ez is szerepelt, igy mivel volt itthon egy kis üveg, gondoltam rontani nem fog rajta ;)


 Hozzávalók:
1 csomag hónapos retek
1 csomag saláta (nálam ezúttal előre csomagolt endívia mix, de jégsaláta, vagy fejes saláta is jó hozzá)
1 kisebb citrom
2-3 ek. olívaolaj
1 nagyobb vagy két kisebb doboz tonhalkonzerv (saját levében)
1-2 kanál kapribogyó (elhagyható)
só, bors


Elkészítés:
  • A retket megmossuk, esetleg megpucoljuk (én szeretem rajtahagyni a héját, mert egy kis szint visz a salátába :) ) 3-4 darabra vágjuk. A salátát egy tálba tépkedjük (a csomagoltat borítjuk...) és hozzáadjuk a retek darabokat.
  • A tonhalat lecsöpögtetjük, de úgy, hogy a leve is megmaradjon.
  • Egy kis tálba facsarjuk a citromot (ha nagyobb, akkor elég a fele is, ne legyen túl savanyú!), hozzáöntjük a tonhal levét és az olívaolajat, majd elkeverjük. Sózzuk, borsozzuk, aztán ráöntjük a salátára. 
  • Hozzáadjuk a tonhalat ( kisebb darabokra szedve ) és a kapribogyót, majd összeforgatjuk kicsit a hozzávalókat. Nem tart tovább 10 percnél ;)

2012. január 23.

Répatorta



ivanfoto.hu

Újdonsült kedvenc boltomban egy korábbi látogatásomkor vetettem szemet egy zacskó marcipán répácskára. Már akkor tudtam, hogy egyszer a kosaramban - és egy répatorta tetején - fog landolni :))


Ilyen sütit pár évvel ezelőtt ettem először, kolleganőm jóvoltából. Előtte sosem mertem megkóstolni, mert valahogy nem bírtam elképzelni a répa ízét egy süteményben. Mint ahogy a sajttortát sem mertem eleinte bevállalni... mostanra e két sütemény a kedvenceim között szerepel :)



Ehhez képest évekig nem szántam rá magam, hogy megsüssem.  Ilyenkor (mármint miután rászánom magam és érzékelem a különbséget), verem a fejem a falba... Hiszen a végeredmény sokkal természetesebb és finomabb, mint pl. a Mekis partnere, a hozzáadott tartósítók- és állagjavítók hiányáról nem is beszélve.... Ráadásul egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, sok időt, munkát sem igényel (csak a pihentetések miatt hosszadalmas elkésziteni). Ha pedig sikerül ilyen marcipánokat beszerezni, látszatra is a boltival vetekednek. Úgyhogy hajrá! ;)


Hozzávalók (egy 26 cm-es tortaformához):
A tésztához:
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
5 dkg liszt
15 dkg barnacukor
1 púpos tk sütőpor
1 mk fahéj, késhegynyi gyöbér, pici szegfűszeg
225 g reszelt sárgarépa
125 g durvára darált dió
1,3 dl olaj
2 tojás
1 narancs reszelt héja

A mázhoz:
10 dkg krémsajt
12,5 dkg mascarpone (lehet ehelyett is krémsajt)
20 dkg porcukor (volt,de ez is sok kicsit...)

kevés vaj, liszt a tepsi kikenéséhez


Elkészítés:
A tésztához lereszeljük a répát és összekeverjük a durvára darált (vagy késsel apróra vágott ) dióval. Egy tálba szitáljuk a liszteket, hozzáadjuk a sütőport és a fűszereket, a reszelt narancshéjat.
A tojásokat habosra verjük, beleöntjük az olajat, majd a répás keveréket, végül gyorsan összeforgatjuk a lisztes keverékkel is. A masszát egy kapcsos tortaformába tesszük és 180 fokra előmelegített sütőben kb 25-30 percig sütjük.

Ha kész, a formában hagyjuk hűlni kb. 30 percig.

A máz hozzávalóit elkeverjük, és ráöntjük a kihűlt - még a formában lévő* - tésztára. Kicsit rázogatjuk, vagy kanállal elsimítjuk, hogy egyenletesen fedjen. A tortát formával együtt betesszük a hűtőbe és hagyjuk, hogy megdermedjen a teteje (ez legalább fél óra, de minél tovább hagyjuk, annál jobb).

Végül díszítjük marcipánnal, vagy esetleg darált dióval, mandulaszeletekkel. Maradhat torta alakban, én kb. 5x5 cmes szeletekre vágtam.

* Nekem direkt az volt a cél, hogy csak a tetején legyen máz. Ha valaki a torta oldalát is akarja fedni vele, akkor forma nélkül kell vele beborítani.

2012. január 21.

Kakukkfüves, fokhagymás csirkecombok



Szokásom az utóbbi időben, hogy találomra kikapok egy zacskó husit a fagyasztóból és átrakom a hűtőbe olvadásra, sokszor meg sem nézve, éppen mit rejt az összefagyott csomagolás (ezzel kényszerítem magam arra, hogy ne folyton csirkemell kerüljön a tányérra). Aztán eltelik egy nap, mire szépen felenged és agyalhatok, hogy mit csináljak belőle. Így fedeztem fel hétvégén ezeket a csirkecombokat.

Ezúttal nem kellett sokáig agyalnom, ugyanis nemrég szedtem elő néhány szakácskönyvemet és kinéztem pár receptet belőlük. A választás Stahl Judit falusiasan sült csirkecomb receptjére esett, minimális átvariálással.

Hozzávalók:
2 egész csirkecomb, 4-5 gerezd fokhagyma, 3-4 ek. olíva és 2-3 ek. napraforgó olaj, 1 dl fehérbor, 1-2 ek. kakukkfű, só, bors

Elkészítés:
A sütőt előmelegítem 200 fokra. A csirkecombok bőrét kicsit meglazítom, sózom, borsozom, majd félreteszem kis időre. Közben a fokhagyma gerezdeket belenyomom egy kis tálkába, és öntök hozzá az olívaolajat ( annyit tegyünk hozzá, amitől sűrű, kenhető masszává válik, ez 1-2 ek.). Az így elkészült krémmel jól bedörzsölöm a combokat, majd a combok mindkét oldalát a felhevített napraforgóolajban pár perc alatt megpirítom. Ezután egy kis tálban elkeverem a kakukkfüvet a maradék olívaolajjal és kenőecsettel felviszem a combok külsejére. Végül beteszem őket egy kisebb tepsibe, és alájuk öntöm a fehérbort. Alufóliával fedve sülnek 20 percig, majd a fólia nélkül pirulnak tovább 10 percet.

2012. január 19.

Bananászos pite


... ahogy Hugi elkeresztelte a banános-ananászos pitémet.

Pár hónappal ezelőtt csináltam először pitét. Már akkor is szerettem volna, ha külalakra is pite formát ölt a sütemény, és pite forma alatt az amerikai filmekben látott szépségeket értem. 

Sajnos a gyümölcstorta forma erre a célra nem volt alkalmas, azonban a karácsonyra kapott, kivehető aljú már annál inkább. És bár újévi fogadalom az édességek csökkentése is, nem bírtam ki, hogy ne teszteljem az új szerzeményt...

A töltelék ötlete Stahl Judittól jött, valamelyik nyári lapszámban (igen, RP, lehet nevetni...;)) készített hasonló rétest. Azt nem tudom, hogy a rétes mennyire volt finom, de a pite szerintem nagyonis az lett. Én szinte minden formájában szeretem a gyömbért (különösen szusizáskor :)), ezért került bele jócskán, frissen reszelve és őrölve is. Aki nem ilyen nagy rajongó, nyugodtan elhagyhatja.



Hozzávalók a tésztához:

30 dkg liszt
20 dkg hideg (!) vaj
10 dkg cukor
1 tojás
fél kk. őrölt gyömbér


A töltelékhez:

2-3 banán
1 ananász
kb 1 ek reszelt gyömbér
1 kisebb tojás




Elkészítés:

Először a tésztát készítjük el. Ehhez egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a cukrot, az őrölt gyömbért. A tojást szétválasztjuk, a sárgáját a keverékhez adjuk, a fehérjét félretesszük.
Ezután a hideg vajat is beledaraboljuk a tálba és a lehető leggyorsabban összegyúrjuk a hozzávalókat. A tésztát fóliába csomagolva hűtőben pihentetjük 10-15 percig.

Ezalatt megpucoljuk és darabokra vágjuk és egy másik tálba tesszük a gyümölcsöket, ha gyömbért is szeretnénk a sütihez, azt is megpucoljuk és belereszeljük. Botmixerrel pépesítjük a gyümölcsöket (ennek hiányában poharas mixerben, vagy az ananászt apróra vágva, a banánt villával összetörve elkeverjük) és hozzákeverjük a tojást.

Közben a sütőt előmelegítjük 200 fokra. A tésztát kivesszük a hűtőből, és enyhén lisztezett táblán kb. 26 cm átmérőjű kört nyújtunk belőle (a tészta először kemény lesz, de kézmelegre hamar nyújthatóvá válik. Ha ragadna kicsit lisztezzük, vagy fólia alatt nyújtsuk tovább), majd a nyújtófa segítségével fektessük bele a piteformába. Ha túl bonyolultnak tűnik ez a folyamat, akkor csinálj egy hengert a tésztából, vágj belőle ujjnyi vastag köröket, ezeket sorakoztasd a forma aljába, majd nyomkodd őket össze.

A tésztát szurkáljuk meg villával, majd terítsünk egy sütőpapírt rá, végül borítsunk bele rizst, szárazbabot nehezéknek. Tegyük a sütőbe és süssük 10 percig. Vegyük ki, szabadítsuk meg a nehezéktől és a papírtól, majd süssük tovább 5 percig.

Ezután kerül bele a töltelék, és sül további 20 percig a sütemény kicsit csökkentett fokozaton (kb 180 fok). A tészta szélét érdemes megkenni kicsit felvert tojásfehérjével, hogy ne piruljon meg túlságosan.

2012. január 17.

Narancsos-csokis minimuffin



Ahogy azt már tudhatjátok, ezek a muffinok is a szombati fotózásra készültek. Eredetileg csak a répatortával készültem volna, de a marcipánok vásárlásakor megakadt a szemem ezeken a szépséges papírkosarakon (meg egy rózsaszínen, egy türkizen és egy lilán ;) ). 

Nagyon szeretem ezt az ízkombinációt! Csináltam már kekszet, macaront, imádom az ilyen csokoládét... úgyhogy a formát meglátva rögtön megjelentek lelki szemeim előtt a narancsos-csokis minimuffinok is :) 

Amikor pár óra múlva elkészült a répatorta, úgy gondoltam nincs szükség újabb sütire, úgyhogy el is pakoltam a konyhában. Aztán csak nem hagyott nyugodni, úgyhogy fél 11-kor újra előpakoltam a hozzávalókat... Nem bántam meg :) Nemcsak azért, mert jókat nevettünk a fényképezésük közben, hanem azért is mert újra élvezhettem ezt az ízvilágot ;))


A kedvenc képem ;)


 Hozzávalók:

250 g liszt
2 tk sütőpor
2 tojás
2 pohár natúr joghurt
100 g cukor
0,7 dl olaj
1 kisebb narancs
5-6 ek. kakaópor
50 g narancsos csoki









A sütőt előmelegítjük, a minimuffin* tepsit kivajazzuk, kilisztezzük, vagy papírkosárkákat rakunk bele, és kb. körömnyi darabokra törjük a csokoládét.
Egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzákeverjük a sütőport és a kakaóport.

Másik - nagyobb - tálba ütjük a tojásokat, hozzáadjuk a joghurtot, a cukrot és az olajat, majd jól elkeverjük kézi mixerrel, vagy akár habverővel. A keverékbe reszeljük a narancs héját, majd hozzáfacsarjuk a levét (vigyázzunk, hogy mag ne kerüljön bele!).
Végül a lisztes hozzávalókat is beletesszük a tálba és gyorsan elkeverjük a nedves hozzávalókkal.

A masszából egy-egy kiskanálnyi adagot kanalazunk a forma mélyedéseibe, majd mindegyikbe teszünk egy-egy csokidarabot, végül ismét egy-egy kanál masszát úgy, hogy befedje a csokit.
Megsütjük, majd a sütőből kivéve kb. 5-10 percig hűtjük, mielőtt kivennénk a formából.


 * Ha valakinek nincs ilyen formája, akkor értelemszerűen hagyományos formában is készíthető, mely esetben 24 helyett 12 normál muffinra elég a fenti mennyiség ;)

2012. január 15.

F-oto-skola

Ahogy azt korábban már írtam, szülinapomra (és a sikeres vizsgákra!) kaptam Attitól egy tükörreflexes gépet. Azóta sajnos nem volt igazán időm arra, hogy tanulmányozzam és teszteljem, így aztán a receptekhez készült fotók sok esetben csak a szerencsének és/vagy az utómunkálatnak köszönhetően sikerültek (vagy még úgy sem.. :)). Ezen mindenképp szerettem volna változtatni, nameg egyébként is szeretném megtanulni jól és tudatosan használni a gépet, úgyhogy az újévi fogadalmak szellemében időpontot egyeztettem egy kis tanulásra.


Tanárom Ottó volt, akit 2010 januárjában ismertem meg az esküvőnk kapcsán. Nem gondoltam volna, hogy bő két évvel a találka után együtt fogunk egy műteremben süteményeket fotózni :) 

Mindenesetre örülök, hogy így alakult :) A délelőtt jól telt: érdekes képek készültek, és közben sok hasznos infot kaptam, amit remélhetőleg nem felejtek el és hasznomra - nameg a blog hasznára - válik majd ;) 

Íme egy kis ízelítő, receptek pedig hamarosan!

A főszereplőink: répatorta és narancsos-csokis minimuffin

 


Retro :)

És egy műremek a végére, amin a répatorta bepofátlankodott a szódásszifon és a villa beszélgetésébe :)


Ennek következménye egyébként, hogy a villa rátámadt a répatorta barátaira... :P

2012. január 12.

Mozzarellás, pesztós csirkesaláta



Anno az egyik pizzériából rendeltem találomra egy salátát. Nagy kedvencem lett, utána többször is bekerült a kosárba. Aztán amikor egyszer kedvem támadt rá, szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy - az új étlapnak köszönhetően - a saláta megszűnt létezni :(
 
Így aztán arra kényszerültem, hogy emlékeim alapján megcsináljam magamnak. Nem is értem miért nem jutott ez eszembe hamarabb, hiszen amellett, hogy valószínűleg költségkímélőbb megoldás, hamarabb kész van, mintha a rendelésre várnék... 

Hogy mennyire hasonlít az eredetire, azt nem tudom, de szerintem ennek nincs is jelentősége ;)


Hozzávalók:
40 dkg csirkemell
egy kisebb jégsaláta (vagy 250 g csomagolt, előkészített)
1 csomag minimozzarella
1 ek. pesto
4-5 ek. olívaolaj
só, bors

Elkészítés:

  • A csirkemellet vágjuk kb 2x2 cm-es darabokra, majd sózzuk, borsozzuk, hagyjuk kicsit állni egy tányéron. 
  • A salátát tépkedjük (ha előkészített, akkor öntsük) egy tál aljába.
  • Egy kis tálkában keverjük el a pestot az olívaolajjal, majd locsoljuk a salátára és forgassuk össze.
  • A csirkemell darabokat pirítsuk meg egy serpenyőben, majd ha kész a kisült zsiradékkal együtt öntsük a salátára.
  • Adjuk hozzá a mozzarella golyókat és kicsit forgassuk össze a hozzávalókat.

Az elkészítési idő kb. 10 perc, ezért azt javaslom, hogy frissen együk, mert szerintem úgy a legfinomabb ;)

2012. január 9.

Vargányás harcsaszeletek

Újévi fogadalmaim egyike, hogy minden héten fogok legalább egyszer halat enni. A tervem az, hogy én is fogom elkészíteni, de nem vagyok benne biztos, hogy ez minden héten összejön (különösen a szakvizsgára tanulás közepette...).

Mindenesetre az első héten még sikerült tartani a fogadalmat és ez lett belőle:


Atti kollegája szokott gombát szedni, és pont a héten hozott belőle egy kisebb adag kóstolót. Ez pont elég is volt a menühöz, úgyhogy a szombat reggel a piacon indítottam, jól bevált halasaimnál. Elég nagy adagot sikerült vásárolni, úgyhogy maradt hal a következő főzöcskézéshez is ;)

A recept Stahl Judittól származik, én kettőnkre feleztem az adagot, és friss tárkony hiányában szárítottat használtam. A halat is vékony szeletekre vágtam, ezért tűnik el a képen az öntet alatt :) A végeredményben eléggé a gomba dominált, bár igaz, ami igaz elég intenzív íze van a vargányának. Követtem a tippet is, úgyhogy párolt fokhagymán futtatott orsótészta volt a köret. 

Nekem ízlett, sőt annak ellenére, hogy a gombát nem szereti, még Atti is evett belőle egy adagot ;)

2012. január 8.

Nocino - zölddió likőr



Ez a bejegyzés - is - tavalyról adósság, de ígérem az utolsó, és hamarosan idei ügyködéseimről is olvashattok (van még a tarsolyban pl egy harcsás főzés eredménye és egy saláta recept is az új fogadalmak jegyében ;)).

De visszatérve a címszereplőre. Nemcsak, hogy tavalyról adósság, de egészen pontosan fél évet várt, hogy a színre léphessen :) A titkolózás oka az volt, hogy karácsonyi ajándékba szántam (jó előre kitalált, ugye? ;)), így most, hogy megérkezett a címzetthez, végre mesélhetek róla.

A Nocino egy olasz diólikőr, amit a dióból még éretlen állapotában kell elkészíteni. Nyár elején több blogon is olvastam róla, és - csakúgy mint pl a medvehagyma - kíváncsivá tett. Mivel épp nagyszüleimnél voltunk a nagy könyvben megírt szedési időpontkor, így nagypapámnak hála sikerült is szert tennem néhány darabra.

Miután a megfelelő üveget és gumikesztyűket is beszereztem, nekiálltam az összeállításnak. Nem volt egyszerű művelet, ugyanis éretlenségük ellenére a diókat bizony kemény fából faragták, így még a legjobb zöldségvágó késemmel is küzdenem kellett ellenük (mondanom sem kell a kesztyű semmit nem ért, a kezem akkor, a vágódeszka meg azóta is, csupa barna lett...).

Szerencsére a nehézség ezzel ki is merült, hiszen a diódarabok a cukorral együtt egy üvegben landoltak, majd pihentek egy napot. 

A folytatásban betársult hozzájuk néhány fűszer, citrom és persze a Zalkohol ;) Én Reni receptjét vettem végül alapul, de kicsit narancsosabbá tettem triple seccel, és narancshéjjal, és csillagánizs hiányában csak fahéj, szegfűszeg, szegfűbors és vanília került az üvegbe.

Ezután - az elvileg előírt 6-8 helyett - kb 10 hetet pihent (közben néha felráztam álmából), majd először sima szűrő, aztán gézlapon át került csinosabb üvegbe ;).






A végeredmény Atti szerint zserbós, nekem a színe, illata bejön, de túl erős...

A megajándékozottak szerint pedig... ? :))


2012. január 1.

BUÉK! - Provance-i fűszeres rudak

Tegnapra szántam ezt a bejegyzést, de sajnos a tennivalók (így többek között majd' egy napos macaronproject, amiről majd később beszámolok ;)) annyira elsodortak, hogy a recept az új évre csúszott... :( 
De úgy gondoltam, hogy bár szilveszteri bulira egy évig nem, viszont afterpartyra vagy más baráti, családi összejövetelre, esetleg egy esti filmezéshez jól jöhet még a recept, úgyhogy fogadjátok szeretettel újévi köszöntőként ;)




Hozzávalók:

20 dkg liszt
5 dkg félzsíros sajt
1-1,5 ek. provance-i fűszerkeverék
1 tk. só
10 dkg vaj
1 tojás
4-5 ek. hideg víz









A tojást szétválasztjuk, a fehérjét félretesszük a későbbi kenéshez, a sárgáját a kezünk ügyébe tesszük.

Egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzákeverjük a sót és a fűszerkeveréket, majd belereszeljük a sajtot. Ha jól elkevertük, akkor a vajat belereszeljük, majd gyorsan összegyúrjuk, a tojás sárgáját és a vizet is hozzáadva a lehető leggyorsabban elkészítjük a tésztát (valahol egyszer hallottam, hogy omlós tészták gyúrása előtt érdemes hideg vízben kezet mosni, hogy a vajat ne melegítsük fel nagyon, mert annál omlósabb lesz a tészta).

Ha kész vagyunk, kis időre, kb 5-10 percre betesszük a tésztát a hűtőbe. 
Ezalatt a sütőt előmelegítjük 200 fokra, egy tepsit kibélelünk sütőpapírral és villával felverjük kicsit a félretett fehérjét.

A tésztát enyhén lisztezett táblán 4-5 mm vékonyra nyújtjuk, megkenjük a tojásfehérjével és szórunk egy keveset a fűszerből. Ezután 4-5 mm-es csíkokra vágjuk a tésztát, a csíkokat a tepsibe sorakoztatjuk, majd a felmelegedett sütőben 10-15 perc alatt megsütjük (vigyázzunk, nehogy megégjen, mert felül lassabban barnul!).


És akkor induljon az új év! Új tervekkel, régiúj fogadalmakkal ;) Ezekről majd egy következő bejegyzésben írok ;)