2012. február 26.

VKF! 47. - Képzeletbeli piknikemen...

Megvallom őszintén, hogy az aktuális VKF! kiírás első olvasatra nem igazán hozott lázba... Ennek oka, hogy egyrészt ritkán járunk a természetben, másrészt ha mégis sikerül összehozni, akkor az aznapi menü néhány szalámis zsömiben, egy-két müzliszeletben, vagy csokiban, esetleg valami péksüteményben kimerült, amit kb. indulás előtt útba ejtett boltban vásárolunk meg... Így aztán nem nagyon tudtam beleélni magam abba, hogy milyen szendvicset gyártanék, vagy mit főznék a szabad tűzön (hisz az utóbbi is általában szalonnasütéssel kimerül :))

Aztán teltek a hetek és mivel napok óta lakásunkba zárva töltöm óráimat, jogszabályok és könyvek felé görnyedve, már mindenre gondolnék és mindenen agyalnék, csak ne törvényszöveg legyen... Úgyhogy amennyire nem mozgatott meg a kiírás eleinte, mostanra - talán az elolvadt hónak és a tavaszias hangulatnak is köszönhetően - beindult a fantáziám. Szerencsére a hozzám hasonló későn ébredőknek még biztosítva lett pár nap a publikálásra, így aztán a héten tanulás közben, kikapcsolódásként összekészítettem egy piknikkosarat. Egyébként is régi vágyam, hogy egyszer legyen egy jókis kosaram, amivel elsétálunk valami nyugodtabb helyre, ahol egész nap csak a fűben punnyadunk élvezve a napsütést. Háát, erre most sajnos sem időm, sem lehetőségem nincs, de remélem, hogy néhány nap múlva egy sikeres vizsgát is becsomagolhatok majd....

Ahova első körben elmennék, az a tőlünk alig két km-re lévő - és ennek ellenére csak tavaly felfedezett - Kopaszi-gát. Először barátnőimmel voltam itt, akkor nem is az öbölre, hanem az ott található egyik bisztróra voltunk kíváncsiak. Rendesen meglepődtem, amikor megláttam, hogy a sok paneltől, gyárépülettől, forgalmas utaktól tényleg csak néhány méterre milyen hangulatos, rendezett parkot alakítottak ki:




Persze egy erdei sétát nem pótol, de a rohanó hétköznapokban kis kikapcsolódásnak tökéletes. Azóta már többször jártam arra, hol biciklivel ejtettük útba, hol esti futásomat irányítottam oda, és már teszteltük egy-két bisztró, fagyizó kínálatát is. Most bármit megadnék, ha ilyen szikrázó napsütésben eltölthetnék ott egy napot a tanulás helyett :S

Amit pedig vittem volna magammal, ha a héten kerül erre sor ....


Diós buci - camembert krémmel



Hozzávalók:
A bucikhoz: 250 ml langyos víz; 100 ml tejföl; 5 dkg finomra darált, plusz egy marék durvára darált dió; 30 dkg búzaliszt; 10 dkg tejes kiőrlésű búzaliszt; 1 ek. sikér; 2 tk só; 1 zacskó szárított élesztő

A krémhez: 150 g natúr camembert; 100 g sajtkrém (pl. Philadelphia, nálam Tolle); 1 ek. durvára darált dió

A bucirecept a jól bevált kenyérreceptünkön alapul. Mivel lelkiismeretem nem engedett órákra a konyhába, így a hozzávalókból kenyérsütőgép segítségével dagasztottam és kelesztettem tésztát (itt található leírás, ha valaki gép nélkül vágna bele). Amikor elkészült enyhén lisztezett nyújtótáblán átgyúrtam, majd öklömnyi, kicsit ovális bucikat formáztam belőle. Kb. fél óráig még kelesztettem, aztán 180 fokon sütöttem meg őket kb. 20-25 perc alatt. Persze kenyér formában is elkészíthető, akkor még kevesebb munka van vele.

A krémhez  a sajtot villával szétnyomkodom. Ez eleinte kicsit macerás, de viszonylag hamar megadja magát :) Ekkor  hozzákavarom a sajtkrémet. A diót kicsit megpirítom serpenyőben, majd hozzákeverem a krémhez.

Kétféle szendvicset gyártottam. Az egyikhez jégsaláta levelet használtam, a másikhoz pedig szederdzsemet kanalaztam a sajtkrém tetejére, ami persze helyettesíthető bármilyen erdei gyümölcsből készült dzsemmel is. Nekem az utóbbi naggggyon bejött ;)


Bazsalikomos rudak mozzarellával, paradicsommal

Ezt a szendvicset a Jászai téren található vega-bárban ettem először. Nem nagy szám, de mégis úgy rákattantam, hogy egy darabig minden héten, sőt volt, hogy hetente többször is része volt a napi menümnek. Már egy jó ideje nem ettem, most ismét eszembe jutott :)

Hozzávalók a rudakhoz:
250 ml langyos víz
100 ml natúr joghurt1 ek. bazsalikom
2 tk. só
35 dkg búza finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 ek. sikér
1 cs. szárított élesztő

A fent leírt módszerrel elkészítettem a tésztát. Amikor kész volt kinyújtottam a lisztezett nyújtótáblán, meghajtogattam, újranyújtottam. Ezt háromszor ismételtem meg, majd a végén rudakat formáztam a tésztából (4-5 db). Éles késsel keresztbe bemetszettem őket majd szintén a fenti módszer szerint megsütöttem őket.

A szendvicshez karikákra vágtam paradicsomot és mozzarella sajtot. A bagetteket félbevágtam, egyik felét vékonyan megkentem olívaolajjal és egy kiskanálnyi pestóval. Ráhelyeztem egy salátalevelet, majd felváltva sorakoztattam a paradicsom és mozzarella karikákat és egy kis szárított bazsalikomot.


Triplacsokis muffin 


Ezer éve csinálom ezt a muffint az egyik könyvem alapreceptjéből kiindulva. Tudom, nincs benne semmi különleges, de a fentiekkel ellentétben ő már többször lapult a kirándulós hátizsákokban, úgyhogy most sem hagynám ki ;)

Hozzávalók:
2 tojás
2,5 dl joghurt
75 ml olaj
25 dkg liszt
10 cukor
4-5 ek. cukrozatlan kakaópor
néhány kocka fehér-, tej- és étcsokoládé
1 csomag sütőpor


 
A sütőt előmelegítjük 175 fokra, a muffintepsibe papírformákat teszünk, vagy esetleg kivajazzuk. A csokikat apró darabkákra tördeljük és félrerakjuk. A lisztet elkeverjük a sütőporral és a kakaóporral. Egy másik tálba szórjuk a cukrot, hozzáadjuk a tojást, a joghurtot és az olajat, majd csomómentesre keverjük. Ezután a két tál tartalmát egyesítjük és gyors mozdulatokkal egynemű masszát alkotunk. Itt két lehetőség áll előttünk: vagy belekeverjük a csokidarabokat is, vagy előbb a formába kanalazzuk és egyesével adjuk hozzá a csokit. Én az utóbbi módszert szoktam választani, mert bár macerásabb, de így biztos, hogy minden muffinba kb. ugyanannyi darab jut, és persze az is garantált, hogy tényleg triplacsokisok lesznek. Az előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütjük a muffinokat, majd 5-10 percet hagyjuk hűlni mielőtt kivennénk a formából.



Ha pedig "igazi" túrázást szerveznék, akkor biztos, hogy utam Szlovákia felé vezetne, és újra végigjárnám azt a gyönyörű útvonalat, amit tavaly pünkösdkor volt lehetőségem megcsinálni. Akkor bő két napot töltöttünk ott, és számomra szinte teljesítménytúra tempóban sétáltunk végig a Hernád áttörésig, illetve a Sucha Belá útvonalán. Fémlétrákon, fa rámpákon, függő hidakon, zubogó víz fölött, vagy éppen vízesés mellett... Kemény két nap volt (igazából még most is hihetetlen számomra, hogy végigcsináltam :)), de mindenképp megérte! Rengeteg szépet láttunk és bizony kapott egy jó nagy oxigénbombát a fővárosi szmoghoz szokott tüdőnk ;)

Még a túra elején...
 
Aztán az első létránál...

Valamelyik következőnél :)

 


Sucha Belá elején

Kicsit később



A Hernád fölött, a számomra legnagyobb kihívást jelentő szakaszon :O

2012. február 18.

Aszalt paradicsomos kenyér

Gyerekjáték. Pontosabban 4Gyerek-játék. Az alábbi kenyeret ugyanis ennek kapcsán készítettem el és még gyorsan közzéteszem, mielőtt kicsúszok a határidőből :)



De hogy mi is ez pontosan....

Hasonlít kicsit gimis korszakom mikulás csomag készítő rendszeréhez... Lényege, hogy a jelentkezők közül - a szervező általi sorsolás eredményeként - mindenki kap egy másik jelentkezőt, és feladata, hogy az így megkapott blogon található receptek valamelyikét elkészítse. 

Az ötlet azért is tetszett meg, mert szerintem sok olyan gasztroblog van, ami bár  hasznos tartalommal bír és/vagy szép képeket rejt, mindezek ellenére elvész a rengetegben (csak remélem, hogy az én blogom is besorolható ebbe a kategóriába :D). A játék eredményeként akár ilyen blogokra is lehet bukkanni, legalább egyre, de akár többre is, hiszen a határidő után a játék alatt legyártott bejegyzésekből összefoglaló is készül.


Engem a sors a Gerdi süti bloghoz irányított, ahol már hetekkel ezelőtt elkezdtem böngészni a recepteket. Nem volt egyszerű, hiszen több mint 200 bejegyzést rejt az oldal... Be is kell vallanom, hogy nem volt időm mindent megnézni, illetve tudatosan igyekeztem magam távol tartani a süteményes receptektől ;) Sok gusztusos pogi és sós nasi recept mellett választásom végül egy aszalt paradicsomos kenyérre esett ( aki követi konyhai ténykedéseimet esélyesen nem lepődik meg ezen :)))

Azon túl, hogy fél adagot csináltam belőle, kis módosítást is eszközöltem: köménymag helyett bazsalikommal és oreganóval ízesítettem a tésztát, majd sima kenyérformában (fonogatás nélkül) sütöttem meg azt. A végeredmény - a lakást bejáró aszalt paradicsom illat mellett - a képen látható kenyér lett. Mivel jóformán egyedül voltam rá, viszonylag lassan fogyott (na nem azért, mert ne ízlett volna!! :) ), de még napok múlva is finom puha maradt.

És továbbra is ajánlom figyelmetekbe az én játékomat ;)

2012. február 16.

Citrom, málna és barack, avagy gyümölcsös macaronok

Gondoltam jöjjön egy újabb macaronos bejegyzés, hátha meghozza a kedvet a játékhoz a képek látványa ;)

Persze nem most volt időm ilyennel szórakozni, csak még nem számoltam be a legutóbbi adagról, ami egy családi szülinapozásra készült. A már jól bevált variációkon kívül ezúttal gyümölcsöket próbáltam a habcsókok közé csempészni, hogy ne csak csokoládés verziók kerüljenek a vendégek elé (a két favorit ugyanis a narancsos-csokis, a tonkababos csokis ).

Még elég élénken élt bennem a párizsi macaronok íze, melyek közül legjobban a citromos és a málnás ízlett, nem volt tehát kérdés, hogy e két ízvilágot próbálom megcsinálni. Be kell vallanom, hogy ezúttal jócskán volt problémám a készítéskor :( Egyrészt az első adagot sikerült kicsit odaégetnem, aminek köszönhetően füstös-kesernyés szagú darabokat szedhettem kis a sütőből... Másrészt hosszan bénáztam a málnakrémmel is :( Ráadásul a habcsókok is elég bénára sikerültek, ugyanis a habzsákom feje eltört, ezért zacskókkal próbáltam a tésztát megfelelő módon a tepsibe nyomni...sikertelenül :((( Ennek köszönhetően elég érdekes talpak nőttek a sülés alatt.... Viszont örülhetek, mert szerintem a nyáriakhoz képest sokkal gyümölcsösebb és valódibb ízű macaronok születtek és végre van indokom, hogy egy új és normális habzsák szettet szerezzek be ;)

A citromossal nem volt nehéz dolgom, hiszen számtalan helyen olvasható a "lemon crud" receptje, amit én a következő módon készítettem el. Egy nagyobb citrom héját belereszeltem 5 dkg kristálycukorba, majd hozzáadtam két tojás sárgáját. Mindezt géppel habosra kevertem, majd a keverékhez facsartam a citrom levét és vízgőz fölött sűrítettem a krémet. Végül belekevertem 10 dkg vajat, és egy éjszakára hűtőbe tettem. Fincsi fanyar íze lett, most is összefut a nyál a számban, ha rá gondolok ;)



A málnás viszont - ahogy arra fent már utaltam - sokkal több problémát okozott. Először a málnaszemeket átpasszíroztam (gondoltam ne legyenek benne magok), de úgy túl folyós lett... Tettem hozzá egy kis zselatint, úgy viszont nagyon zselatinízűvé vált... Újabb adag málna olvadt ki, amit villával pürésítettem, majd apránként adtam hozzá mascarponét, hogy krémesebb állagú és egy kis porcukrot, hogy édesebb legyen. Még így is nagyon folyós volt: szétcsúszott rajta a két habcsók :) Beraktam a krémet a hűtőbe, hátha a dermedés segít... Nagyon türelmetlen voltam és bő fél óra múlva ismét megpróbálkoztam a töltéssel. Mondanom sem kell, akkor sem volt még jó az állag... Mivel szokás szerint már éjfélt ütött az óra, nem volt mit tenni, az így elkészült krémet betöltöttem a macaronokba és óvatosan, hogy ne csússzanak szét, beraktam őket a hűtőbe. Másnapra elérték a megfelelő állapotot :) Tanulság: a málnás-mascarponés krémet is hamarabb kell elkészíteni és visszahűteni ;)


A fentieken kívül még egy adag túrós-barackos macaron is készült, amihez túrót kevertem ki pár csepp citromlével, porcukorral és baracklekvárral, a nyáron készült spiráltorta töltelékéhez hasonlóan. Attinál ez, nálam a málnás volt a favorit, de persze a többi macaron is elfogyott a tányérról...
 

Ha pedig valaki szeretné az ízeket tesztelni, akkor jelentkezzen a játékra és terjessze a blogot, hogy mihamarabb sorsolhassak ;)

2012. február 14.

Játsszunk már, játsszunk már, játsszunk már...

Lépten-nyomon olyan blogokba botlok, ahol vagy szülinap miatt, vagy év eleje miatt, vagy szavazás miatt, vagy csak úgy... de játék van :) Gondoltam beállok én is a sorba, már csak azért is, hogy viszonozzam a PralinéParadicsomos nyereményemet ;) (Isten ments, hogy elforduljon tőlem a szerencse ;))

Mivel a márciusi vizsgámra való tanulás miatt az elkövetkező hetekben nem sok bejegyzés várható tőlem, ezért arra gondoltam, hogy erre az időszakra megpróbálom aktivizálni olvasóimat :)

Ahhoz, hogy valaki részt vegyen, nem kell mást tenni, csak itt és/vagy FB-on követni az oldalt, illetve megjegyzést írni ehhez a  bejegyzéshez, amiben az illető megjelöli a neki legjobban tetsző alkotásomat (akár többet :P).

És hogy mit lehet nyerni....
Elsődlegesen egy adag (kb. 30 db), a nyertes által választott ízvilágú és színű, általam készített macaronra gondolok.
Viszont attól tartok, hogy a postai hercehurcát nem biztos, hogy túlélné a finomság, ezért kénytelen vagyok más opcióban is gondolkodni... Örülnék, ha segítenétek kitalálni mi legyen a nyeremény arra az esetre, ha a nyertessel való személyes találka és macaronátadás nem megvalósítható :S 
Gondolok pl egy adag kekszre (valami ilyesmi) is, hiszen azok remélhetőleg jobban bírják a strapát, vagy valamilyen konyhai felszerelésre (pl. cukorhőmérő, minimuffin forma), esetleg szakácskönyvre, de eszembe jutott az is, hogy a nyertes egy adag macaron hozzávalókat kap és ha késztetést érez, akkor távsegítségemmel saját macaronokat gyárthat le. 

Szóval örülnék a tippeknek, mert nem nagyon tudom, hogy minek örülnétek és a célom tényleg az lenne, hogy a blogom iránti érdeklődést megköszönjem :)

Még fogok gondolkodni, és ígérem, hogy március első hétvégéjén előállok a végső nyereménnyel! Addig is várom a játékra jelentkezőket, hiszen a sorsolás feltétele egy 100 fős létszám elérése (nem kell sok új ember, hiszen FBon már 69-en vagyunk, itt is akad pár követő, úgyhogy néhány megosztás kell és kész is ;))

2012. február 12.

Ruccolás lencsesaláta, fetasajttal

Ismét egy olyan recept, ami az emlékeimben élt mostanáig... Úgy látszik most ilyen emlékekből alkotós korszakom van :) Ezt a receptet anno egy magazinban olvastam, sőt igazából a receptig nem is jutottam, így a címen kívül semmire nem emlékszem belőle. Közeledve szilveszterhez elhatároztam, hogy ezúttal ilyen formában fogom az újévi lencsét elfogyasztani. A magazint viszont hiába kerestem égre-földre, sehol nem találtam meg :( Úgyhogy az új év első napján maradt a lencsekrémleves (remélem hasonló szerencsét hoz, mint a tavalyi :P)




Múlthéten ismét lencsét kívántam meg, és persze újból áttúrtam a lakást a receptért... újból sikertelenül :( Gondoltam kitalálom én magamtól milyen lehetett az a saláta, vagy ha nem is ilyen volt, akkor kitalálok valamilyet :)

A végeredmény nekem ízlett frissen, kicsit melegen, de aztán pár óra múlva a hűtőből kivéve, jobban összeérve is. Úgyhogy lehet választani ;)



Hozzávalók:

100 g lencse (egy éjszakára vízben áztatva)
100 g ruccola saláta
70-80 g fetasajt
kb. 4 ek. olívaolaj
1 liter víz
2-3 babérlevél
4-5 szál petrezselyemzöld
1 kisebb fej hagyma

Elkészítés:

A beáztatott lencsét lecsöpögtetjük, a hagymát megpucoljuk és apró darabokra vágjuk, a petrezselyemzöldet is felaprítjuk.
Az hagymát olajon üvegesre pároljuk, majd rászórjuk a lecsöpögtetett lencsét, és felöltjük a vízzel. Sózzuk, borsozzuk, beledobjuk a babérleveleket és az apróra vágott petrezselyemzöldet. 
Fedő alatt, lassú tűzön addig főzzük, míg a lencse megpuhul (de nem fő szét!), ez kb 20-30 perc.
Közben a ruccolát megmossuk, lecsepegtetjük és egy tálba szórjuk. Az olívaolajat fokozatosan ráöntjük és összeforgatjuk vele (nem biztos, hogy kell annyi, ami a receptben van). Ha a lencse kész, leszűrjük és kiszedjük belőle a babérleveleket, majd összeforgatjuk a salátával.
Végül fetasajtot morzsolunk rá és már kész is van.

2012. február 7.

Tonhalas ropogós


A "hetente (legalább) egyszer hal"  fogadalom jegyében a hét elején kikészítettem a hónapok óta szekrényünkben pihenő tonhalkonzervet. Aztán a rengeteg elfoglaltság mellett minden este félretoltam, már ha egyáltalán bejutottam a konyhába...

Ahogy telt a hét elkezdett az agyam riadózni: kellene már valamit kezdeni azzal a tonhallal! Aztán egyszer csak felrémlett előttem Strawberry egyik receptje, amit már akkor kinéztem magamnak, amikor ő közzétette. Azóta viszont nem jutottam odáig, hogy meg is csináljam. Most viszont duplán jól jött a recept, mert az árválkodó konzerv mellett egy megbontott túró is s.o.s. felhasználásra várt a hűtőben.

Alapanyagok hiányában és ízlésemhez igazítva kicsit variáltam az eredeti verzión, de a végeredmény így is finom lett, úgyhogy ezúton is köszönet érte.

A hozzávalók és a recept a fenti linken megtalálható. Én zsemle helyett magvas kenyeret használtam, a mártogatósba fele adag bort töltöttem. Köretnek én is pennét főztem (igaz egyik új kedvencemet, minipennét :)), de azt sajtok nélkül, csupán oreganós-bazsalikumos olívaolajban forgattam át.

A küldetés teljesítve ;) Remélem a héten végre sikerül a lazacos tervet is megvalósítani!

2012. február 5.

Pestós csirkemell

Ez a recept már régóta a vázlatok között vár a sorára, ha rajtam múlna ott is maradt volna, mert mostani szememmel egyáltalán nem tetszik a kép, amit anno készítettem hozzá.

Mivel azonban a pár héttel ezelőtti szavazás eredménye alapján úgy tűnt, többen vannak, akiket érdekel, gondoltam gyorsan túlesek a publikáláson és nem a kukába helyezem át a tervezetet, legfeljebb egy következő alkalommal megpróbálok jobb képeket összehozni ;)

Pestós csirkemell


A pestót nagyon szeretem, egyetlen bajom van vele: felbontás után elég gyorsan fel kell használni. Így aztán, ha egyszer megkívánom, akkor minden salátám, sok szendvicsem kelléke, de igyekszem új dolgokat is kipróbálni, hogy a fellángolás után ne unjak rá az ízre.
Mivel volt itthon pár darab szeletelt mozzarella is, gondoltam megpróbálom a mozzarellás-paradicsomos csirkét ezúttal mozzarellás-pestós csirkeként elkészíteni.

A módszer hasonlóan indul: a csirkemelleket sózva, borsozva forró olajon pirítom pár percig. Ezután besorakoztatom őket egy tepsibe, a tetejükre kanalazok egy-két teáskanállal a pestóból, majd rájuk helyezek egy-két szelet mozzarella sajtot. Ezután 200 fokra melegített sütőben sülnek 15-20 percig, míg a sajt szépen rápirul a tetejükre. 

2012. február 1.

Burgundia - Chablis, Beaune


Ismét jogszabályokba temetkeztem, igy aztán nem sok időm jut nehogy fotózgatni, de sütni-főzni sem :(    Reni viszont nemrég közzétette Burgundi marharagu receptjét, ami rögtön felidézte bennem a néhány hónappal ezelőtti európai utunkat... És mivel kint is épp rekordsebességgel csökken a hőmérséklet, késztetést éreztem, hogy felelevenitsek egy kis napsütést ;)

Ahogy arról már korábban irtam, Európa túránk a nevezetességek megismerése mellett a helyi finomságok tesztelését is jelentette számomra. Igy kóstoltam többek között cseh söröket, edámi sajtot (füves sütit :P) és belga csokit...

Franciaországba érve két célom volt: macaront enni és megismerni a Julie&Juliában olllly sokat emlegetett Beauf Burgignont. Párizsban eltöltött napjaink alatt erre sajnos nem volt lehetőség, ott túlnyomórészt hideg élelemmel kellett beérnünk (na nem mintha annyira szenvedtünk volna a baguettek, croissanon, macaronok mellett ;)), ezért külön öröm volt a Burgunidai borvidéken megejtett vacsoránk.
A vidéket egyébként Atti kivánságára ejtettük útba, ő választotta ki a - főleg borászati szempontból - meglátogatandó településeket:  Chablist és Beaune-t. Rám az egész utazás során nagyobb hatással voltak a kisebb, nyugisabb városkák, mint a nyüzsgő, emberekkel teli metropoliszok. Nem volt ez másképp a e két városban sem.

Mindkét helyen gyönyörű időt fogtunk ki és a chablisi utazási irodában sok-sok információval láttak el a megtekintésre érdemes nevezetességekről, és a borkóstolásra alkalmas pincékről. Sajnos ez a város csak átmeneti pihenő volt, igy bő egy óra nézelődés után betértünk az egyik pincébe. Jól sikerült a választás, ugyanis a tulaj a francia mellett angolul és németül is beszélt (ami szerintem ritkaságnak számitott francia honban, főleg egy kisvárosban). Ráadásul nagyon készséges volt, és viszonylag rövid, ám annál több érdekes információt magába rejtő előadást tartott nekünk a borvidékről. Elmagyarázta a különböző területek jellemzőit, megtudtuk mi a különbség a Premier és a Grand Cru, nameg a Petit Chablis között, és persze volt lehetőség az különböző borok kóstolgatására is ( legalábbis nekem, hisz Atti vezetett ;)). Be is raktároztunk néhány üveggel, és folytattuk utunkat. Gyönyörű tájakon autóztunk! Meg is állapitottuk, hogy ezek a franciák bizony tudtak helyezkedni...


Következő állomásunk a vidék - helyiek szerint nem eléggé ismert  - "fővárosa", Beaune volt. A tervek szerint innen másnap még betértünk volna Dijonba, ám erre technikai akadály - konkrétan az autó kipufogójának leszakadása... - miatt nem volt lehetőség (öröm az ürömbön, hogy szépséges és hangulatos városkában robbantunk le, ahol ráadásul három autószerviz is elérhető volt, igy még érkezésünk estéjén igéretet kaptunk arra, hogy az autóval legkésőbb másnap este folytathatjuk utunkat).





A nagy izgalom után ránk is fért a kikapcsolódás, ezért eldöntöttük, hogy a napot egy éttermi vacsival zárjuk. A kiszemelt helyen elég nagy volt a választék, bár én egy mukkot sem értettem belőle francia étlapról lévén szó. Pontosabban eeegy mukkot megértettem és ez természtesen nem volt más, mint a Boeuf Bourguignon... Mondanom sem kell, nem volt kérdés mit rendelek ;) (a menü többi részét kb találomra választottuk, bár Atti gimis francia tudásának köszönhetően a csigákat sikerült kiszűrnünk...) Az eredmény nem okozott csalódást.  Bár összehasonlitási alapom nincs, de az elfogyasztás után joggal mondhattam, hogy "Nyamm"!

Gasztrománkodásunk itt nem ért véget. Másnap ugyanis a város boltocskáit és pincéit járunk, igy kósoltva - ismét egy szuper pincében egy kedves tulajjal - beaune-i borokat...

 
macaronokat....

újabb baguetteket...


Ha választanom kellene, hogy hol ettem a legfinomabbakat, akkor bizony a burgundiai borvidék dobogós helyen lenne ;) De persze csak az olasz szomszédok után... :P  (az ott átéltekről egy későbbi bejegyzésben mesélek majd, feltéve, hogy nem bánjátok az ilyen beszámolókat...)