2012. február 26.

VKF! 47. - Képzeletbeli piknikemen...

Megvallom őszintén, hogy az aktuális VKF! kiírás első olvasatra nem igazán hozott lázba... Ennek oka, hogy egyrészt ritkán járunk a természetben, másrészt ha mégis sikerül összehozni, akkor az aznapi menü néhány szalámis zsömiben, egy-két müzliszeletben, vagy csokiban, esetleg valami péksüteményben kimerült, amit kb. indulás előtt útba ejtett boltban vásárolunk meg... Így aztán nem nagyon tudtam beleélni magam abba, hogy milyen szendvicset gyártanék, vagy mit főznék a szabad tűzön (hisz az utóbbi is általában szalonnasütéssel kimerül :))

Aztán teltek a hetek és mivel napok óta lakásunkba zárva töltöm óráimat, jogszabályok és könyvek felé görnyedve, már mindenre gondolnék és mindenen agyalnék, csak ne törvényszöveg legyen... Úgyhogy amennyire nem mozgatott meg a kiírás eleinte, mostanra - talán az elolvadt hónak és a tavaszias hangulatnak is köszönhetően - beindult a fantáziám. Szerencsére a hozzám hasonló későn ébredőknek még biztosítva lett pár nap a publikálásra, így aztán a héten tanulás közben, kikapcsolódásként összekészítettem egy piknikkosarat. Egyébként is régi vágyam, hogy egyszer legyen egy jókis kosaram, amivel elsétálunk valami nyugodtabb helyre, ahol egész nap csak a fűben punnyadunk élvezve a napsütést. Háát, erre most sajnos sem időm, sem lehetőségem nincs, de remélem, hogy néhány nap múlva egy sikeres vizsgát is becsomagolhatok majd....

Ahova első körben elmennék, az a tőlünk alig két km-re lévő - és ennek ellenére csak tavaly felfedezett - Kopaszi-gát. Először barátnőimmel voltam itt, akkor nem is az öbölre, hanem az ott található egyik bisztróra voltunk kíváncsiak. Rendesen meglepődtem, amikor megláttam, hogy a sok paneltől, gyárépülettől, forgalmas utaktól tényleg csak néhány méterre milyen hangulatos, rendezett parkot alakítottak ki:




Persze egy erdei sétát nem pótol, de a rohanó hétköznapokban kis kikapcsolódásnak tökéletes. Azóta már többször jártam arra, hol biciklivel ejtettük útba, hol esti futásomat irányítottam oda, és már teszteltük egy-két bisztró, fagyizó kínálatát is. Most bármit megadnék, ha ilyen szikrázó napsütésben eltölthetnék ott egy napot a tanulás helyett :S

Amit pedig vittem volna magammal, ha a héten kerül erre sor ....


Diós buci - camembert krémmel



Hozzávalók:
A bucikhoz: 250 ml langyos víz; 100 ml tejföl; 5 dkg finomra darált, plusz egy marék durvára darált dió; 30 dkg búzaliszt; 10 dkg tejes kiőrlésű búzaliszt; 1 ek. sikér; 2 tk só; 1 zacskó szárított élesztő

A krémhez: 150 g natúr camembert; 100 g sajtkrém (pl. Philadelphia, nálam Tolle); 1 ek. durvára darált dió

A bucirecept a jól bevált kenyérreceptünkön alapul. Mivel lelkiismeretem nem engedett órákra a konyhába, így a hozzávalókból kenyérsütőgép segítségével dagasztottam és kelesztettem tésztát (itt található leírás, ha valaki gép nélkül vágna bele). Amikor elkészült enyhén lisztezett nyújtótáblán átgyúrtam, majd öklömnyi, kicsit ovális bucikat formáztam belőle. Kb. fél óráig még kelesztettem, aztán 180 fokon sütöttem meg őket kb. 20-25 perc alatt. Persze kenyér formában is elkészíthető, akkor még kevesebb munka van vele.

A krémhez  a sajtot villával szétnyomkodom. Ez eleinte kicsit macerás, de viszonylag hamar megadja magát :) Ekkor  hozzákavarom a sajtkrémet. A diót kicsit megpirítom serpenyőben, majd hozzákeverem a krémhez.

Kétféle szendvicset gyártottam. Az egyikhez jégsaláta levelet használtam, a másikhoz pedig szederdzsemet kanalaztam a sajtkrém tetejére, ami persze helyettesíthető bármilyen erdei gyümölcsből készült dzsemmel is. Nekem az utóbbi naggggyon bejött ;)


Bazsalikomos rudak mozzarellával, paradicsommal

Ezt a szendvicset a Jászai téren található vega-bárban ettem először. Nem nagy szám, de mégis úgy rákattantam, hogy egy darabig minden héten, sőt volt, hogy hetente többször is része volt a napi menümnek. Már egy jó ideje nem ettem, most ismét eszembe jutott :)

Hozzávalók a rudakhoz:
250 ml langyos víz
100 ml natúr joghurt1 ek. bazsalikom
2 tk. só
35 dkg búza finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 ek. sikér
1 cs. szárított élesztő

A fent leírt módszerrel elkészítettem a tésztát. Amikor kész volt kinyújtottam a lisztezett nyújtótáblán, meghajtogattam, újranyújtottam. Ezt háromszor ismételtem meg, majd a végén rudakat formáztam a tésztából (4-5 db). Éles késsel keresztbe bemetszettem őket majd szintén a fenti módszer szerint megsütöttem őket.

A szendvicshez karikákra vágtam paradicsomot és mozzarella sajtot. A bagetteket félbevágtam, egyik felét vékonyan megkentem olívaolajjal és egy kiskanálnyi pestóval. Ráhelyeztem egy salátalevelet, majd felváltva sorakoztattam a paradicsom és mozzarella karikákat és egy kis szárított bazsalikomot.


Triplacsokis muffin 


Ezer éve csinálom ezt a muffint az egyik könyvem alapreceptjéből kiindulva. Tudom, nincs benne semmi különleges, de a fentiekkel ellentétben ő már többször lapult a kirándulós hátizsákokban, úgyhogy most sem hagynám ki ;)

Hozzávalók:
2 tojás
2,5 dl joghurt
75 ml olaj
25 dkg liszt
10 cukor
4-5 ek. cukrozatlan kakaópor
néhány kocka fehér-, tej- és étcsokoládé
1 csomag sütőpor


 
A sütőt előmelegítjük 175 fokra, a muffintepsibe papírformákat teszünk, vagy esetleg kivajazzuk. A csokikat apró darabkákra tördeljük és félrerakjuk. A lisztet elkeverjük a sütőporral és a kakaóporral. Egy másik tálba szórjuk a cukrot, hozzáadjuk a tojást, a joghurtot és az olajat, majd csomómentesre keverjük. Ezután a két tál tartalmát egyesítjük és gyors mozdulatokkal egynemű masszát alkotunk. Itt két lehetőség áll előttünk: vagy belekeverjük a csokidarabokat is, vagy előbb a formába kanalazzuk és egyesével adjuk hozzá a csokit. Én az utóbbi módszert szoktam választani, mert bár macerásabb, de így biztos, hogy minden muffinba kb. ugyanannyi darab jut, és persze az is garantált, hogy tényleg triplacsokisok lesznek. Az előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütjük a muffinokat, majd 5-10 percet hagyjuk hűlni mielőtt kivennénk a formából.



Ha pedig "igazi" túrázást szerveznék, akkor biztos, hogy utam Szlovákia felé vezetne, és újra végigjárnám azt a gyönyörű útvonalat, amit tavaly pünkösdkor volt lehetőségem megcsinálni. Akkor bő két napot töltöttünk ott, és számomra szinte teljesítménytúra tempóban sétáltunk végig a Hernád áttörésig, illetve a Sucha Belá útvonalán. Fémlétrákon, fa rámpákon, függő hidakon, zubogó víz fölött, vagy éppen vízesés mellett... Kemény két nap volt (igazából még most is hihetetlen számomra, hogy végigcsináltam :)), de mindenképp megérte! Rengeteg szépet láttunk és bizony kapott egy jó nagy oxigénbombát a fővárosi szmoghoz szokott tüdőnk ;)

Még a túra elején...
 
Aztán az első létránál...

Valamelyik következőnél :)

 


Sucha Belá elején

Kicsit később



A Hernád fölött, a számomra legnagyobb kihívást jelentő szakaszon :O

6 megjegyzés:

Gyöngyi írta...

Valami kimaradt abból a kosárbol. Hát éééééééén :))))))))))))))

Kriszta írta...

Az a diós buci nagyon jól hangzik. Nekem is van egy diós kenyér receptem, imádom!!!

Szofi írta...

Kukkants be hozzám légyszi,van egy kis meglepim:)

Kati írta...

Hamarosan beköszönt a tavasz igazi jó idővel, a vizsgán is túlleszel, aztán irány a természet!

Edina írta...

Judi, szerintem egy ilyen szlovákiai túrát mi is bevállalnánk Szabival veletek ;) Főleg ha ilyen diós bucik, és triplacsokis csodák kerülnek elő közben a hátizsákból ;)

Judyt írta...

Edi, majd szólok az érdeketekben ;) De ide bizony komoly, lehetőleg vizálló túracipő kell, én sem megyek, ha nem sikerül beszerezni, mert anélkül brutális... (vízbe lépni, meg vizes fákon mászkálni nulla tapadású sportcipővel..esőben... :) És szerencsénk volt, mert a Sucha Belá épp viszonylag ki volt száradva..)