2012. március 27.

Csevap, kebab, ajvár... avagy balkán kurzus a Chefparadeban

Pár hónapja a macaronos tanfolyamon felbuzdulva eldöntöttem, hogy ha időm engedi, más órákra is benevezek majd. Közben kiderült, hogy ezer éve nem látott gimis ismerősöm is hozzám hasonlóan lelkesedik ezirányú továbbképzések után, úgyhogy a vizsgák letudtával első dolgunk volt a főzősulik kínálatát böngészni. Első választásunk egy balkán kurzusra esett, amit a Chefparade kínálatában fedeztünk fel. A téma annyira nem vonzott, de a legutóbbi Stahlos főzés is arra ösztönzött, hogy olyat is bevállaljak, ami egyébként nem érdekelne. És mivel márciusra más érdekesnek tűnő (és időpontilag is mindkettőnknek megfelelő) órát nem találtunk, ennél maradtunk.

Ezúttal nem egy dolog, hanem egy teljes menüsor volt az óra tárgya, ugyanis csevapot, kebabot, saslikot, ajvárt, tzazikit és egy gránátalmás salátát készítettünk el.

A hely nagyon szimpatikus volt. Kettesével kaptunk egy-egy pultot, amin minden szükséges dolog elő volt már készítve érkezésünkkor. Ott voltak a receptek is, de azokra nem nagyon volt szükség, hiszen az elkészítéskor csak a kurzusvezető instrukcióit kellett követnünk.


Előkészítéssel kezdtük a folyamatot, ami lényegében zöldségpucolásból, darabolásból állt :) Bár nem éppen olyan műveletek, amit eddig még ne csináltam volna, mégis sok újdonságot tudtam meg. Így leghasznosabbként azt, hogyan kell „profi” módon hagymát aprítani. Mondanom sem kell, nem követte rögtön siker a próbálkozásunkat... olyannyira, hogy mindketten sebtapasszal az ujjunkon távoztunk :) DE: legalább a művelet lépéseit tudom, úgyhogy már csak fel kell darabolnom pár tíz kiló hagymát a tanultak alapján - Julia Child nyomában járva ;)

Az előkészítés után megcsináltuk a tzazikit, az ajvárt és a gránátalmás salátát.




Ezután bekevertük és megformáztuk a húsokat és amíg ezek pihentek elkészítettük a saslikot.



Utolsó lépésként jött a sütés. Nah, ez volt a legdurvább pont, egyrészt, mert forró olajban csapkodott mindenfelé, másrészt mert hatttalmas füst terjengett mindenhol.... (egyébként emiatt nem is túl esélyes, hogy ezt a menüt panelban fogom újra elkészíteni...)


Amíg sütöttük őket volt időm pár képet készíteni a helyszínről is. Leginkább a mögöttünk sorakozó polcok tetszettek, amik tömve voltak fűszerekkel, szószokkal, egyéb alapanyagokkal, késekkel, reszelőkkel és minden egyéb konyhai eszközzel.



Pár perc múlva már tálalhattunk, és egy pohár bor társaságában ehettük, amit sütöttünk. Elég rendes adagok sültek, hiszen a saláták és ajvár mellett mindekettőnknek jutott 1-1 saslik, 3-3 csevap/kebab, egy-egy pita (ami előre be volt gyúrva, kelesztve, és nekünk csak sütni kellett), és sütés nélkül vittünk haza egy ugyanekkora adagot…


Összegezve: bár egyik étel sem volt különösebb kihívás (nagy valószínűséggel egy recept alapján is el tudtam volna őket készíteni), mégis sok olyan tippet és trükköt kaptunk, ami tipikusan nincs a receptkönyvekben leírva, ezért úgy gondolom, hogy érdemes volt elmenni. Emellett szimpatikus és segítőkész volt a tanár, jó volt a hangulat, sokat nevettünk, finomakat ettünk :) Ár-érték arányban is jónak ítélem, mert a befizetett összegért a programlehetőség mellett akkora adag – és nem mellesleg jó minőségű – ételt kaptunk (egy pohár bor társaságában), ami szerintem négy embernek is elegendő lett volna.

PS: Most kicsit megsokasodtak a recepteket nélkülöző bejegyzések, de ígérem hamarosan olyanok is következnek ;)

2012. március 22.

I. Macaron Nap - beszámoló

A Macaron Napra sajnos csak hétfő este tudtam elkezdeni a készülődést. Azt, hogy milyen macaronnal indulok az amatőr versenyen viszont már hetekkel ezelőtt elkezdtem kitalálni. Mivel nem volt lehetőségem előre próbálgatni, minden elképzelést hétfőn valósítottam meg. Így aztán nem is csoda, hogy este hatos kezdés után kb. hajnali kettőkor jutottam ágyba :)
Szokás szerint nem értem be egy típussal, így összesen kb. 80 db macaron készült négyféle ízesítéssel. A versenyre „kötelező” volt citromosat készíteni, az egyik tehát ilyen volt. Két további macaront kedvenc koktéljaim ihlettek, így készült a Tequlia Sunrise után narancsos-grenadinos, illetve a Pina Coladából kiindulva kókuszos-ananászos. Színvilágban is próbáltam igazodni, úgyhogy narancs-vörös és sárgás-fehér macaronok készülte. Igazából a negyedik, Guinness macaron volt a kedvenc, de sajnos küllemre nem ütötte meg a mércét, úgyhogy azt a néhány darabot ami készült, ismerőseim között osztottam szét. Úgy tervezem, hogy hamarosan újragyártom (hiszen még Krisztának is lógok a nyereményekkel), úgyhogy várható egy külön bejegyzés róla ;) 

Magáról a rendezvényről vegyes érzelmekkel távoztam. Egyrészt pozitívval, mert végre egy helyen kóstolhattam számtalan érdekesebbnél érdekesebb ízű, színű, díszítésű macaront (és hasonlíthattam össze őket egymással, valamint a sajátjaimmal), másrészt negatívval, mert a hatalmas tömeg, és a több ponton érezhető fejetlenség eléggé leszívta az erőmet és a kedvemet is. Mentségükre legyen mondva, hogy első ilyen rendezvény volt, és a szervezők állítása szerint ők maguk sem gondolták, hogy ilyen sikere lesz. Szerencsére mindenki rendben várt a sorára, nem kellett verekedni a pultokhoz jutásért, és a kiszolgálás is jól zajlott szerintem a körülményekhez képest.

Amatőrök asztala (bal felső az enyém :))
Versenyző- és házi macaronkészítőként elég lehangoló volt viszont, hogy tájékoztatást nem nagyon kaptunk, a rendelkezésünkre bocsátott asztalokra nekünk kellett terítőt, illetve tányért, tálcát vadásznunk (nem lett volna ezzel gond, ha pl. tudom előre, hogy készüljek ilyesmivel), és kész káosz volt az a folyamat is, ahogy a macaronokat a zsűri asztalára gyűjtötték... A zsűritagokat egyébként nem irigyeltem, hiszem mi már 4-5 macaronnal torkig voltunk, nekik kb 20-30 darabot kellett végigkóstolni… Nem is értem például, hogy mi alapján tudtak dönteni a citromos kategóriában…

Macaron nem csak az ő asztalukon, hanem teremben is rengeteg volt… A belépővel hármat ingyen kóstolhattunk, de ezek mellett néhány szimpatikusabbnak ítélt darabot otthonra is bezsákmányoltunk. 


Leginkább a híres Zazzi macaronokra voltam kíváncsi, mert már rengeteg embertől hallottam róluk, de még sosem vettem a fáradtságot, hogy Solymárig utazzak értük. A választékuk bővelkedett mind élénk színekben, mind érdekes ízekben, így aztán nem volt egyszerű dönteni. Végül a helyszínen egy maracujásat kóstoltunk, azóta otthon egy pisztáciásat ettünk meg. Vár még tesztelésre tőlük az engem leginkább foglalkoztató epres-pipacsos, egy zöldalmás, valamint egy citromos-bazsalikomos maracon is. 

Zazzi
Meglátogattam a Konyha-szigetek pultját is. Amennyire elbűvöltek a Zazzi színei, úgy volt szimpatikus, hogy itt valamennyi macaron natúr fehér maradt és a hangsúlyt a töltelékre helyezték. Itt sem volt egyszerű választani, mert összesen tízféle töltelék sorakozott a pulton. Számomra a kedvenc – egyébként nem csak itt, hanem összességében is – a lazacos macaronjuk volt, de ettünk pálinkásakat, fokhagymásat, valamint Earl Grey ízesítésűt is. 

Konyha-szigetek
Meglátogattuk a Central Kávézó pultját is, ahol több sorban kígyózott a tömeg. Sajnos emiatt nem lehetett rendesen eligazodni a választékon, de nagyon nem is gondolkodtam, amikor a profi versenyre nevezett tokaji aszús és paprikás változatokat megláttam.Hááát, utóbb meg is bántam kicsit. Az aszút töltelék naggyon nem ízlett, a paprikás tetszett volna, ha kicsit krémesebb a krém, de sajnos elég nyögve nyerős volt :S


Central Hungarikumok
Vettünk egy-egy macaront a Royal Croissant és La Delizia kínálatából is. Őszintén szólva ezek sem nyűgöztek le, sőt örültem, hogy a La Delizia hatalmas macaronját nem nekem kellett legyűrni. Állagra sem tetszett, a külseje túl száraz volt, szinte törni kellett, belül pedig üreges. 


MegaMacaron


Beálltunk a Sugar!-hoz is, de a kinézett ízekből addigra kifogytak. Később viszont hoztak új adagot, úgyhogy sikerült egy levendulás-citromos macaront megkósolni. Ez ízlett, bár nekem kicsit sok volt benne a levendula, és sokkal furcsább volt, mint pl sós krémes macaronokat enni.

A Sugar! választéka

Utóbbiaknál egyébként sok érdekes íz (pl. feketeerdei sonkás) volt, de mire odajutottunk már jócskán megcsappant a kínálat. Ez egyébként jellemző volt valamennyi résztvevőre.  

A meghirdetettel ellentétben nem találtam olyan helyet, ahol eszközöket lehetett volna venni. Érdekesek voltak viszont a macaronos ékszerek, valamint a bárban kapható macaronnal dekorált koktélok.

Nyaklánc extra mini macaronokkal :)

A tömeg egyébként 1-1,5 óra múlva már jócskán lecsökkent, gondolom azért, mert a kóstolás, vásárlás után (főleg hogy a készletek is kifogytak) egyéb program nem nagyon volt. Néha feltűnt egy-egy híresség (Lilu, Geszti Péter, vagy a zsűritagnak szánt Kulka). Mi maradtunk, vártunk az eredményhirdetésre. Kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy nem nyertem, viszont nagy élmény, hogy elmondhatom: a macaronjaimat Mautner Zsófi is kóstolta ;) 


Összességében jól éreztük magunkat, de eléggé besokalltunk a macaronoktól :) Így aztán gőzöm sincs, mikor fogy el a felvásárolt mennyiség :D Bízom benne, hogy a szervezők is tanultak a hibákból és jövőre még ennél is jobb rendezvényt sikerül majd összehozni ;)

2012. március 13.

Próbafőztem

Nagy kedvencem Stahl Judit. Emlékeim szerint egyik első szakácskönyvem az övé volt, és szinte mindegyik megvan, magazinjának a kezdetektől előfizetője vagyok... A blogon is látható, hogy számos receptjét kipróbáltam már, ezért is volt hatalmas öröm számomra, amikor a tanulási láz közepén jött egy levél, amiben megkérdezték, vállalnék-e próbafőzést a tavaszi különszámba. Nem volt kérdés: rögtön igent mondtam :) 

Az újság ma jelent meg, így végre itt is beszámolhatok a korábban már emlegetett titkos sikerről ;)

A próbafőzés abban áll, hogy az átküldött recepteket el kell készítenem, majd véleményt írni róluk (úgyhogy a félreértések elkerülése végett: nem az én receptjeim és nem általam készített képek vannak az újságban, de talán egyszer annak is eljön az ideje ;)) Így aztán tanulás közben kikapcsolódásként a recepteket tanulmányoztam, bemutatkozó szöveget szerkesztgettem, fotót keresgéltem magamról (a változatosság kedvéért ismét az egyik oto által készített képre esett a választás :) Ezúton is köszi!!). 

Amikor kicsit több szabadságot engedélyeztem magamnak, elugrottam boltba, hogy beszerezzem a hozzávalókat. Szerencsére szinte mindent egy helyen meg tudtam venni, így a következő napok tanulási szünetei a próbafőzéssel teltek. Három receptet kellett elkészítenem. Első olvasatra mindegyik szimpi volt, bár megvallom őszintén, ha rajtam múlik esélyesen mindegyiken átsiklottam volna :) Ezért is volt jó a lehetőség: olyat főztem, sütöttem, amit egyébként nem tettem volna! El is döntöttem, hogy az elkövetkező hónapokban gondolkodás nélkül fogok recepteket kiválasztani a szakácskönyvekből, magazinokból :)

És akkor pár mondat arról, miket is készítettem el....

Elsőként - önmagamat nem megtagadva - az édességet, egy körtés püspökkenyeret. Pontosabban egy körtés tortát, mivel kenyérformám nem volt. Akkor még... Azóta beszereztem egyet, mert annyira ízlett a süti, hogy nem hagyott nyugodni, kenyérformában is el akartam készíteni :) A körtékre pedig teljesen rákattantam... Atti nevetett sokat, mert két reggel is arra ébredt, hogy a konyhában felállított átmeneti pulton körtéket fotózgatok :D

  



Az egyik hétvégén került sor a kapros-tejfölös tengeri hal elkészítésére. Ez a recept az egynek jó kategóriába sorakozott be nálam. Nem volt benne semmi különleges, de ha nincs idő extrákra, akkor nagyon jó választás. Ráadásul hal, úgyhogy az 'egy hét egy hal' fogadalmamban is segítségemre volt ;) Köretként bébirépát kellett csinálnom hozzá.









A legszimpibb recept az édes-savanyú csirke volt. Különleges. Egyszerű. Finom. Egyetlen hátránya, hogy előre gondolkodást igényel, mivel egy napig kell pácolni a husit, aztán sütés előtt kb 1-2 órával ki kell venni hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen. De ezektől eltekintve összesen nem foglalkoztam vele 15-20 percnél többet, aztán csak vártam, hogy süljön, és közben köretként pirított tésztát készítettem. A husinak isteni illata, édes-savanyú-csípős íze volt. Nagyon közhelyesen hangzik, de komolyan összefut a nyál a számban, ha visszagondolok rá :)

A recepteket sajnos nem oszthatom meg, de az újságban - aztán gondolom hamarosan a honlapon -  mindhármat megtaláljátok :)

2012. március 12.

Tádááá: a nyertesek ;)

És eljött ez a nap is. Akartam valami extra és ötletes sorsolást, de sajnos nem volt időm agyalni, úgyhogy majd legközelebb...

De gondolom ez nem is olyan lényeges, mint az, hogy kik a nyertesek ;)

A minimuffin formát nyerte: Bea Lázár

A kekszeket nyerte: Adri

A macaront/mandulalisztet nyerte: Kriszta 17 / 18:58



Lécci írjatok az asztikablogja@gmail.com-ra, hogy megbeszéljük a részleteket!

Ezúton is köszönöm a részvételt, a sok biztató és dicsérő hozzászólást ;) Ígérem, hogy nem ez volt az utolsó játék...


2012. március 7.

Újra itt :)

Visszatértem... méghozzá egy sikeres vizsgával ;) 

Igaz egyenlőre még csak erre a gyors bejegyzésre van időm, de pár napon belül remélhetőleg már újabb receptekkel is jelentkezem. Rengeteg tervem van és alig várom, hogy megvalósítsam őket!!! :)

Távollétem alatt lezárult 4gyerek játéka, itt olvashattok egy összefoglalót. Közben a VKF! 47. eredménye is publikálásra került itt.

Időközben szépen gyarapodott a létszám is: itt 38-an, a FB-on már 101-en vagyunk. Igaz, sokan a játék apropóján kezdtek el követni, de bízom benne, hogy nem bánták meg és a sorsolás után is érdekes tudok számukra maradni ;)

Apropó JÁTÉK... Aki csak itt olvasna, annak jelentem:

A jelentkezési határidő március 11. éjfél. 
Nyeremény pedig több is lesz: egy adag macaron (személyes találka megoldhatatlansága esetén egy csomag mandulaliszt), egy adag keksz és egy minimuffin forma a végső döntésem :) 

És hogy mit történt még...

Kaptam egy Liebster Blog díjat Szofitól :) Szégyenkezem is rendesen, de egyszerűen még nem volt időm utódokat keresni...

A NoSalty által is felkapott lettem... Pár napja salátareceptek között került megjelenítésre a mozzarellás-pesztós csirkesalátám, ma este pedig örömmel vettem észre, hogy a nap receptjeként pompázik a címlapon :)

Van még egy "sikerem", de erről egyenlőre nem beszélhetek, március végéig kell vele várni ;) Mondanom sem kell: alig bírom magamban tartani :D

És még egy felhívás ennek a vegyes felvágottnak a végére: ha valakit érdekelne áprilisban egy 4 órás, budapesti szusikészítő tanfolyam, írjon nekem mailt az asztikablogja@gmail.com-ra a részletekért ;) Természetesen erről a kattanásomról is fogok még mesélni :D 

De mindent a maga idejében! :)