2012. március 27.

Csevap, kebab, ajvár... avagy balkán kurzus a Chefparadeban

Pár hónapja a macaronos tanfolyamon felbuzdulva eldöntöttem, hogy ha időm engedi, más órákra is benevezek majd. Közben kiderült, hogy ezer éve nem látott gimis ismerősöm is hozzám hasonlóan lelkesedik ezirányú továbbképzések után, úgyhogy a vizsgák letudtával első dolgunk volt a főzősulik kínálatát böngészni. Első választásunk egy balkán kurzusra esett, amit a Chefparade kínálatában fedeztünk fel. A téma annyira nem vonzott, de a legutóbbi Stahlos főzés is arra ösztönzött, hogy olyat is bevállaljak, ami egyébként nem érdekelne. És mivel márciusra más érdekesnek tűnő (és időpontilag is mindkettőnknek megfelelő) órát nem találtunk, ennél maradtunk.

Ezúttal nem egy dolog, hanem egy teljes menüsor volt az óra tárgya, ugyanis csevapot, kebabot, saslikot, ajvárt, tzazikit és egy gránátalmás salátát készítettünk el.

A hely nagyon szimpatikus volt. Kettesével kaptunk egy-egy pultot, amin minden szükséges dolog elő volt már készítve érkezésünkkor. Ott voltak a receptek is, de azokra nem nagyon volt szükség, hiszen az elkészítéskor csak a kurzusvezető instrukcióit kellett követnünk.


Előkészítéssel kezdtük a folyamatot, ami lényegében zöldségpucolásból, darabolásból állt :) Bár nem éppen olyan műveletek, amit eddig még ne csináltam volna, mégis sok újdonságot tudtam meg. Így leghasznosabbként azt, hogyan kell „profi” módon hagymát aprítani. Mondanom sem kell, nem követte rögtön siker a próbálkozásunkat... olyannyira, hogy mindketten sebtapasszal az ujjunkon távoztunk :) DE: legalább a művelet lépéseit tudom, úgyhogy már csak fel kell darabolnom pár tíz kiló hagymát a tanultak alapján - Julia Child nyomában járva ;)

Az előkészítés után megcsináltuk a tzazikit, az ajvárt és a gránátalmás salátát.




Ezután bekevertük és megformáztuk a húsokat és amíg ezek pihentek elkészítettük a saslikot.



Utolsó lépésként jött a sütés. Nah, ez volt a legdurvább pont, egyrészt, mert forró olajban csapkodott mindenfelé, másrészt mert hatttalmas füst terjengett mindenhol.... (egyébként emiatt nem is túl esélyes, hogy ezt a menüt panelban fogom újra elkészíteni...)


Amíg sütöttük őket volt időm pár képet készíteni a helyszínről is. Leginkább a mögöttünk sorakozó polcok tetszettek, amik tömve voltak fűszerekkel, szószokkal, egyéb alapanyagokkal, késekkel, reszelőkkel és minden egyéb konyhai eszközzel.



Pár perc múlva már tálalhattunk, és egy pohár bor társaságában ehettük, amit sütöttünk. Elég rendes adagok sültek, hiszen a saláták és ajvár mellett mindekettőnknek jutott 1-1 saslik, 3-3 csevap/kebab, egy-egy pita (ami előre be volt gyúrva, kelesztve, és nekünk csak sütni kellett), és sütés nélkül vittünk haza egy ugyanekkora adagot…


Összegezve: bár egyik étel sem volt különösebb kihívás (nagy valószínűséggel egy recept alapján is el tudtam volna őket készíteni), mégis sok olyan tippet és trükköt kaptunk, ami tipikusan nincs a receptkönyvekben leírva, ezért úgy gondolom, hogy érdemes volt elmenni. Emellett szimpatikus és segítőkész volt a tanár, jó volt a hangulat, sokat nevettünk, finomakat ettünk :) Ár-érték arányban is jónak ítélem, mert a befizetett összegért a programlehetőség mellett akkora adag – és nem mellesleg jó minőségű – ételt kaptunk (egy pohár bor társaságában), ami szerintem négy embernek is elegendő lett volna.

PS: Most kicsit megsokasodtak a recepteket nélkülöző bejegyzések, de ígérem hamarosan olyanok is következnek ;)

2 megjegyzés:

Kinga írta...

Ezek közül valamelyiket ettük szegeden a nyáron? Melyik volt az? Annak jöhet a receptje :D.

Kati írta...

De kár, hogy nálunk nincsenek ilyen kurzusok.