2012. április 13.

Első formatortám története ...

... kicsit hosszú történet, de hasznát vettem volna egy hasonlónak, így remélem segítek azzal, hogy leírom ( a képekért előre is elnézést, sajnos csak mobillal volt lehetőségem fényképezni közben :/ )

A történet jó pár héttel ezelőtt kezdődött, amikor Vera barátnőm arra kért, készítsem el Fecó barátunk (Vera férje) tortáját a 30. szülinapjára. A válasz nem volt rögtön igen, mint általában, ugyanis egy sörös krémmel töltött, sörös kupak formájú tortát kellett volna elkészíteni... Mivel még sosem csináltam hasonlót, egyrészt paráztam, hogy meg tudom-e csinálni, illetve lesz-e elég időm rá, hogy jól meg tudjam csinálni (mégsem kéne elrontani egy 30. szülinapra szánt tortát...), másrészt pont ugyanezen okból érdekelt is, mint kihívás ;) Nem lövök le nagy titkot: végül beadtam a derekam ;)


Mivel még hetek voltak a neves eseményig, volt időm kicsit utánajárni a fondant készítésnek, sörös krémes recepteknek, és úgy általában a formatorták készítésével kapcsolatos trükköknek. Katucikonyhától és Ganditól rengeteg segítséget kaptam, és jól jöttek sógornő jelöltem tapasztalatai is, melyeket ezúton is köszönök! Végül a fondant elkészítését nem vállaltam be (főleg idő hiányában), úgyhogy unidec elnevezésű helyettesítőt rendeltem.

Ezzel a döntéssel ugyan kiiktattam a bevonó problémát, de még mindig ott volt a krém receptjének rejtélye... Legyártottam néhány verziót a neten keringőkből, de őszintén szólva egyik sem nyerte el a tetszésemet. Sör volt, meg tejszín, cukorral... Valahogy nem az igazi.... ráadásul még zselatint is kellett hozzá használni, ami számomra egy örök mumus... Találtam viszont jó néhány Guinness sörös csokitorta receptet, ami sokkal inkább felkeltette az érdeklődésemet. A macaron nap pedig jó apropót adott, hogy PralinéZsuzsi receptjéből kiindulva élesben teszteljek egy sörös-csokikrémet. Ebben a sör csak egy érdekes mellékízt adott, túlnyomórészt az étcsokit lehetett érezni benne, ezért úgy gondoltam, nagyobb körben fog sikert aratni a torta ilyen töltelékkel. Szerencsére erről barátnőmet is sikerült meggyőzni, úgyhogy újabb kérdés oldódott meg.

A torta alakja már kisebb gondot jelentett: újfent a jól bevált spiráltortához fordultam. Szeretem, mert nem kell stresszelni sem azon, hogy esetleg lapos lesz a piskóta, sem azon, hogy a torta súlya kinyomja a krémet és könnyen szabályozható a torta magassága is, hiszen akkora csíkokból építem a spirált, amilyen magas tortát szeretnék.



Ennyi előzmény után néhány gondolat a kivitelezésről, ami a krém megfőzésétől kezdve az utolsó simításokig kb 8 óra volt ;) (és akkor még nem is említem azt a kálváriát, amit aznap délelőtt éltem meg Guinness sör után kutatva...).

A krém elkészítéséhez 3 tábla csokit használtam, ami, mint utóbb kiderült majdnem kevés is lett... Maga az elkészítés csak néhány percet vett igénybe, de kb 2-3 órát kellett várnom, mire ez a mennyiség megdermedt annyira, hogy használható legyen (előző este is elkészítettem, de azóta sem értem milyen okból kifolyólag folyékony maradt... itt kezdődött a kálvária ;)).

Ezalatt nekiálltam a burkolat kivitelezésének, így először a betűk kialakításának. Ehhez először kinyomtattam egy képet, ami egy Heineken kupakot ábrázolt (gondoltam rá, hogy Guinness kupak legyen, de a holland motívum könnyebbnek tűnt). Ezután vékonyra nyújtottam (fólia használatával) egy kisebb adag masszát, majd ráfektettem a képet. Fogpiszkálóval szurkáltam át a betűk fontosabb pontjait, majd a sablont levéve, iskolai képességfejlesztő gyakorlatként a pontokat késsel összekötve vágtam ki a betűket (sajnos a soft massza ehhez nem volt a legjobb, úgyhogy ha valaki hasonló fába vágja a fejszét mindenképp keményebb masszát készítsen). 


Ez a művelet pont ki is töltötte a csokikrém dermedéséig tartó időt, úgyhogy nekiállhattam a torta összeállításának. Ehhez megsütöttem egy adag piskótát, hagytam kicsit hűlni, csíkokra vágtam, megkentem, feltekertem. Ekkor kb 15 centi volt az átmérője az így keletkezett körnek, úgyhogy újabb piskóta süt, kihűl, ken, teker. Még mindig nem a megfelelő, úgyhogy ismét piskótát süt, kihűt, ken, teker... Azaz 3 adag piskótát sütöttem le, mire elértem a kívánt méretet.Visszagondolva lehetett volna kicsit alacsonyabb, de majd legközelebb ;)

Az így elkészült tortát bevontam a maradék csokikrémmel, mert azt olvastam több helyen, hogy ezáltal sima felületet képezhetünk a rákerülő fondant alá (fontos, hogy a felhasznált krém ne legyen nagyon tejszínes, mert az eláztatja a masszát).


Jöhetett az utolsó, egyben legnagyobb kihívást jelentő szakasz: a bevonás és formázás.

Először sima fehér masszát nyújtottam akkorára, hogy meg tudjam ítélni mennyivel fedhető be az egész torta. Ezt a mennyiséget utána zöld festékkel színeztem, aminek köszönhetően jómagam is szinte Shrekké (Fionává...) változtam át (elég annyi hozzá, hogy a körmöm még két-három nap múlva is festéses volt az állandó, néha már fehérítószeres kézmosás ellenére is... ). Utána kis rudakat gyúrtam fehér masszából, ezekkel alakítottam ki a kupak-alakot ( erre a célra egyébként piskótából is lehetne rudacskákat faragni, de nekem csak nagyon minimális maradt, ami kevés lett volna, csak ezért újabb adagot sütni pedig nem akartam ) Majd újra kinyújtottam a zöld masszát és szépen ráfektettem a tortára (nem célszerű nagyon vékonyra nyújtani, mert elég könnyen szakadozik).


Ezután már szinte gyerekjáték volt a végső fázis: a betűk felhelyezése. Kifogott viszont rajtam a csillag alakzat elkészítése. Először kivágtam egy fehér kört, és a betűvágó módszerhez hasonlóan a csillagot. Gondoltam majd ráteszem, kicsit elnyújtom, és kész... A nyújtással viszont eltorzult az alakzat, úgyhogy kezdhettem újra.. :/ Második körben megcsináltam a csillagot, majd fehér háromszögeket vágtam ki és a csillag szárai közé illesztettem. Ez volt a jó módszer, mert így arányos is maradt a minta és nem is keletkezett újabb réteg a torta tetejére.

Igyekeztem precíz maradni a kupakon látható spirálok megformázásakor is, de ez csak nagyjából sikerült, szintén a soft massza miatt. Nagyon vékonyra kellett ugyanis nyújtani, és mire ezt meg tudtam csinálni, addigra már annyira lágy lett, hogy a ujjamra ragadt.... Úgyhogy a kezemet folyamatosan hideg vízzel hűtöttem, hogy minél kevésbé melegítse a masszát, és szép lassan, szinte centiről centire alakítottam ki a csíkokat (a hengeresre gyurmázott massza lenyomkodásával). 

A végeredménnyel nem lettem maradéktalanul elégedett, főleg azért, mert zavart a sok fogpiszkáló- és folpack lenyomat a tortán. Sajnos arra nincs ötletem hogy lehet tökéletesen sima felületet csinálni, talán majd legközelebb sikerül ;)
 
A szeletelt állapot ;)
Azért persze nagyon örülök, hogy belevágtam és hogy sikerült is - úgy ahogy - kivitelezni! Annak meg különösen örülök, hogy a baráti, ismerősi körben mekkora tetszést aratott :) El is döntöttem, hogy beindítom a "Hozd a hozzávalót, sütöm a tortát" mozgalmat :)))

10 megjegyzés:

Szofi írta...

Ez valami fergetegesen jó, gratulálok,nagyon ügyes vagy!!!!

Nyammm írta...

Jó kis kihívás lehetett:) Szuper lett:)

Katucikonyha, írta...

Gratulálok hozzá, az első ilyen tortád és szuper lett!!! :-) Az unidec soft kaki, nyugodtan vedd a simát, könnyebb vele dolgozni, nem sokkal keményebb.

Konyhavirtuóz írta...

Szerintem nagyon jól néz ki, ahhoz képest hogy most csináltál először ilyet! A söröskupak is szuper ötlet, a spiráltorta meg amúgy se egy megszokott forma, szóval nekem nagyon tetszik! Aztán nehogy úgy beinduljon a mozgalom, hogy nem győzöd sütni a tortákat!:))

Kriszta írta...

Nagyon ügyes vagy, gratulálok!

Moc írta...

Gyönyörű! És minden kis részletre ügyeltél, még a fehér díszítés - "duplacsíkkal"- is olyan, mint az eredeti kupakon.

M@rti írta...

Első munkának ez nagyon jó lett!
Tényleg ne vegyél soft Unidecet, és ha meleg van, akkor még hűtőbe is teheted egy kicsit. Ugyan, akkor nehezebb vele dolgozni (fizikailag), de szebb hatást érsz el vele.
Betűket kivágni nekem sem sikerül ezzel a módszerrel (a betűkiszúrók meg elég drágák, de nagyobb áruházak gyerekosztályán, a "gyurmarészlegen" néha lehet kapni).
Várjuk a többi tortádat! Menni fog ez, és a saját kárán tanul az ember a legtöbbet! :-)

Névtelen írta...

Szia:)
Szuper torta lett. Most készülök én is a férjemet meglepni egy ilyen tortával. Sütöttem már tortákat nem is attól a részétől félek, de fondanttal még nem dolgoztam előtte. Mit ajánlasz? Eleve zöld színű fondantot vegyek? Vagy sima fehéret színezzek én magam be? A csillaghoz a pirosat színezem az nem nagy mennyiség, csak félek tőle, hogy ha a "heineken zöldet" én színezem foltos lesz, ha meg zöldet veszek nem lesz elég intenzív zöld. :/
Köszi a segítségedet előre is! :)

Judyt írta...

Szia! Én színeztem és teljesen jól működött a zselés festék - a Wilton mohazöldje adta ezt a szint. Nem tudom, hogy eleve színesben lehet-e ilyen árnyalatot kapni. Érdemes a fondantot keményebbre gyúrni,vagy eleve keményet venni, mert a festéktől azért lágyul, ha softot használsz, akkor szakadósabb lesz. Arra azért készülj,hogy könyékig zöld leszel :P

Az apróbb dolgokhoz én már marcipánt szoktam használni, a Szamosnak van a egy, amiben több színből van kisebb mennyiség, pont jó ilyen alkalmakra ;)

Névtelen írta...

Hú köszi a gyors segítséget! Sokat segítettél :) Lélekben készítem magam már rá, remélem csinos Fiona lesz belőlem :P