2012. május 27.

Bodzaszörp

Hetek óta várok arra, hogy virágba boruljanak a bodzabokrok, ugyanis régi vágyam, hogy szörpöt készítsek belőle. Korábban sajnos mindig lemaradtam róla, mert vagy vizsgára tanultam, vagy egyéb olyan dolgok voltak fontosabbak, amik elterelték a figyelmemet. Most időben kapcsoltam, a beszerzés viszont kicsit nehézkes volt, ugyanis Budapest belvárosban nem igazán található szmogmentes fa :( 

Hétvégén viszont Miskolcon, illetve környékén jártunk, és útban hazafelé - kevésbé forgalmas utakon járva - sikerült szednem egy adagot :) Ma neki is álltam a főzöcskének a dublini utamon beszerzett GoodFood receptje alapján.

Hozzávalók fél literhez:

20-25 db bodzavirág
500 g cukor
1 vaníliarúd
1 citrom
1 tk. citromsav


A citromot mossuk meg, vágjuk le a héját és szeleteljük fel. A vaníliarudat vágjuk félbe, szedjük ki a magjait, tegyük félre (később lesz rá szükség). 
Egy edénybe öntsünk egy liter vizet, tegyük hozzá a cukor, a felszeletelt citromkarikákat és a vaníliarudat és a citromsavat. 

Lassú tűzön melegítsük forráspontig - néha kavargassuk meg -, majd forraljuk addig, amíg felére csökken a keverék mennyisége. Kapcsoljuk le a tüzet, tegyük a virágokat az edénybe, óvatosan keverjük el benne, majd hagyjuk kihűlni.

Amikor kihűlt egy konyharuhán - vagy más hasonló anyagon - szűrjük át a szirupot egy másik, tiszta edénybe, majd töltsük fertőtlenített üvegbe. Adjuk hozzá a citromok héját és a vaníliamagokat, a vaníliarúd másik felét.

A szörp hűtőben hat, sötét, hűvös helyen két hónapig áll el, de le is fagyasztható. Elvileg 1:5 arányban, de persze ízlés szerint hígítható.

2012. május 23.

Torta... kalocsaira hímezve :)

Hétvégén szülinapi bulira voltunk hivatalosak, amire én szállítottam a tortát ;) Mivel az ünnepelt indiai barátnőnk volt, arra gondoltunk, hogy valami magyaros tortával lepjük meg, így döntöttünk viszonylag gyorsan a kalocsai motívumok mellett.

El is kezdtem mintákat keresgélni, és így bukkantam M@rti tortájára, ami szinte teljes mása volt a képzeletemben megjelent verziónak :) Ráadásul jó tippet adott a keresgélés kapcsán is, mivel az általa említett Kalocsai virágok c. könyv anyának is megvan, de magamtól eszembe sem jutott volna, hiszen legalább tíz éve annak, hogy utoljára láttam :) Időközben Kricky is előrukkolt egy hasonló tortával, úgyhogy két frontról érdeklődtem a tapasztalatokról és kaptam is sok-sok segítséget, amit ezúton is köszönök nekik ;)

Szintén jár a köszönet Csokipari Csengének is, hiszen a torta belseje az ő receptje alapján készült. Életemben nem ettem még ilyen fincsi piskótát és ilyen könnyű krémet :) Komolyan! Be is zsebeltem sok-sok dicsérő szót érte, hiszen mindenki meglepődött, amikor a több szintes, csokis piskótás, krémes szeletbe harapott és vette tudomásul, hogy ez bizony nem az a tömény, vajas krémes, nyögve nyelős valami, amire gondolt a látvány alapján. Kicsit egyszerűsíteni próbáltam a dolgomat, így nagyobb méretű - 24 cmes - formában sütöttem felezve a tésztát, és a korongokat csak félbe vágtam, tehát mindössze 4 lap és 3 krémes réteg lett az eredmény. Mivel az unidec alá nem mertem tejszínes krémet rakni (azt olvastam nem szabad), egy kisebb adag krém meg is maradt (pár napig, hiszen szépen rájártunk ;)). A málnát eperre cseréltem, azokat vékony szeletekre vágtam, hogy ne emeljék nagyon a tortát. 

Az alap elkészítése elég sok időbe telt, de ezt az extra alaposságomnak tudom be. Maga a recept egyébként nem bonyolult, szerintem kis gyakorlottsággal és átgondoltsággal max 2-2,5 óra alatt kivitelezhető minden pihentetési, hűlési fázissal együtt. Nekem ennél többre volt szükségem, mert minden mondatot kb 3szor olvastam át, nehogy elrontsak valamit és sokáig agyaltam azon is mennyi zselatinlapot és hogyan használjak a zselatinpor helyett (végül 5 lapot előkészítve vízzel elkeverve adtam a krémhez).

Azt gondoltam, hogy a festés lesz hosszabb folyamat, ezért fel is keltem korán, hogy tutira időben végezzek. A mintát már előző este kiválasztottam, igyekeztem olyat találni, ami akár félkészen is mutatós, mert a buli kezdetére értelemszerűen kész kellett lennem. De szerencsére kényelmesen volt idő a teljes motívum kivitelezésére, sőt, még arra is, hogy betűtípust keresgéljek, feliratot rajzoljak a tortára. 

Egy kisebb fondant volt a palettám ;)
Nagyon élveztem a festegetést, tiszta terápiás gyakorlat volt a háttérben szóló zenével. Bárcsak többször lenne időm hasonló programra (vagy akár hímzésre, amihez most megjött a kedvem :))! A festékekkel eleinte meggyűlt a bajom, de Kricky technikáját alkalmazva sikerült áthidalnom az unidecról eltűnő festék problematikát. Egyik másik szín ugyanis az alkoholba mártott ecset ellenére (amit M@rti javasolt) nem akart a felületen maradni :S Ezeket kevés fehér wilton porfestékkel kevertem el, ami a színt nem befolyásolta, viszont egy jobb állagot eredményezett. A továbbra is makacskodó színeket pedig két körben festettem, így a félig ottmaradó réteg jó alapot adott a következő adagnak.

A kalocsai minta elkészült
Ezúttal kartont is vettem a torta alá, és sikerült szállítódobozt is szerezni, úgyhogy nagyon profi hatást keltve toppantunk be a szülinapozásra. Egyetlen szépséghiba ismét a gyűrött felület volt, ami újfent abból adódott, hogy fóliával nyújtottam a fondantot (muszáj volt, mert enélkül apró szöszök kerültek nyújtáskor a felületre :S Kedves tapasztaltak, ezt hogy lehet kiküszöbölni? :( ). Ezt leszámítva - kivételesen - elégedett voltam a munkámmal :) Remélem még lesz lehetőségem hasonló kreatívkodásra!

A végeredmény - egészben...
..és szeletelve - sajnos nem készült előnyösebb fotó :(

2012. május 11.

Végre...

...végrevégre...vééééééééééééégre!!! :)

Gondolhatnátok, végre hírt adok magamról.... :) Ez is helytálló megállapítás lenne, de ezúttal az ujjongás az új fejlécnek szól ;) Az új fejlécnek, amire hónapok óta várok :) Na nem a végső kivitelezőtől, hanem úgy általában. 

Amikor pár hónapja publikussá tettem a blogot, volt egy elképzelésem arról, hogy milyennek szeretném. Találtam is egy "grafikust", aki elkezdte megvalósítani az elképzelést. Vagyis elvileg elkezdte... De olyan minőségű (azaz minősíthetetlen...) rajzok kerültek ki a kezei közül, amit szerintem egy három éves is meg tudott volna csinálni...  Szerencsére időben sikerült megválni egymástól, még az előtt, hogy egy fillért is fizetnem kellett volna érte (a poén az, hogy ők tűntek el minden szó nélkül...).

És valahogy épp ezzel egy időben a sors összehozott Kovács Andival :) Történt ugyanis, hogy PralinéZsuzsi is megújult és az eredmény annyira megtetszett, hogy elkértem a kivitelező elérhetőségét. És milyen jól tettem! Andi első skiccei is tökéletesek voltak, amikor pedig az első elektronikus verziót küldte át, majd kiugrottam a bőrömből :) Végre azt láttam papíron, ami korábban a gondolataimban is szerepelt :) (a legnagyobb poén az volt, amikor egy hűtőt rajzolt, amire macaronrecept volt felmágnesezve... mint nálam... amit ő nem tudhatott :))

A véglegesítés kicccsit hosszabb folyamat volt (problémás ügyfélnek bizonyultam ;)), de Andi variálta a képet, módosította az árnyalatokat, újrarajzolta a hátteret és kialakította végül ezt a verziót, amit egyszerűen imádok :) Remélem nektek is tetszik!

Andi!! Ezúton is nagyon-nagyon-nagyon köszönöm a türelmedet, aminek köszönhetően végre olyan a blog, amilyennek szerettem volna ;)


És hogy kicsit magamat is mentsem: utazás utazás, munka munka hátán, egyúttal jó idő, így aztán minimális konyhai időtöltés az oka annak, hogy eltűntem. De megszámlálhatatlan ötlet van a tarsolyomban, jövőhéten pedig végre egy otthon töltendő hétvége is vár rám, úgyhogy igyekszem belendülni, ígérem ;)

2012. május 3.

Újabb Szigettúra - szusi, maki, nigiri

Már hetek teltek el a legutóbbi tanfolyamom óta, de egyszerűen mostanáig nem jutott időm arra, hogy beszámolót írjak róla. A hosszú hétvégén elutaztunk, előtte az utazásra készültünk, azelőtt családot látogattunk, mindig volt valami... Ráadásul bő két hete diétát csinálok, úgyhogy semmi ötletelés, sütisütés nincs a konyhában, így aztán nemcsak a beszámoló, de mindegy egyéb bejegyzés írás is elmaradozik... Érdekes, mert ugyanakkor pont a diéta miatt szinte minden este sütök-főzök, és fogadalmamnak megfelelően próbálok olyan ételeket készíteni, amit korábban sosem tettem (nem nagy extra, de legutóbb spenótot, vagy például cukkinisalátát készítettem). Egyébként, ha van rá igény szívesen szentelek egy bejegyzést ezeknek a recepteknek is ;)

De visszatérve a tanfolyamra... Korábban és egyben először a Konyhaszigeteken vettem részt főzős tanfolyamon. Pontosabban nem főzős, hanem sütős volt a kurzus, mivel a macaronról tanultam (és kamatoztattam is rendesen a tudás ;)). Szimpatikus volt a hely, úgyhogy folyamatosan figyeltem az órarendet. Sajnos a nekem tetsző órák valahogy soha nem voltak olyan időpontban, hogy részt tudjak rajtuk venni, így mostanáig kellett várnom az újabb szigettúrára. Ezúttal viszont, ellentétben a macaronos órával, nem egyedül mentem, ugyanis sikerült néhány ismerőst is lázba hozni. Társult hozzám Edina barátnőm, újdonsült gasztrotársam, Melinda, az általa hívott ismerősök, valamint Atti kolleganője, Klári. Így aztán az ismerős terepen ismerős arcokkal telt a szombat este.

Maga az óra újfent hasznos volt, különösen azért, amiért a macaronos is: általánosságban tudtam meg információkat, mivel ellentétben a Chefparadés órával, nem egy fix menüt készítettünk el. 

Elsőként a szusiról és a rizsfajtákról kaptunk információkat, egyúttal azt is megtudtuk miben más a szusirizs és hogyan kell elkészíteni. Feltettünk egy adagot főni, és - akárcsak a főzőműsorokban - azzal a lendülettel került elő a pultról egy kész verzió. 

Úgyhogy amíg a frissen feltett adag főtt, megízesítettük a már kész tál rizst. Ezúttal is 2-3 fős csapatokra bomlottunk, és így tevékenykedtünk a konyhapult mellett.



Töltelékben sem volt hiány: érkezésünkkor már a pult közepén sorakozott néhány spárga, kaliforniai paprika, tofu, retek és uborka, majd nemsoká előkerültek a halak is (sajnos annyira fotózgattam, hogy nem tudom milyen halakat használtunk és én egyedül a lazacot ismertem fel :S).





Ezeket néhány perc alatt vékony szeletekre vágtuk és kezdődhetett is a tekerés.


Először a makiszusi* és futomaki* fortélyait leshettük el, gyűltek is szép számban a különböző töltött rudak egy tányéron. Pozitívum volt, hogy mindenki maga tekerhette fel, így be tudtuk gyakorolni a mozdulatsort, de sajnos kellett néha várni, mert tekerőlapból kevesebb volt. Közben chefünk azt is megmutatta, hogyan készülnek a kifordított szusitekercsek (amikor a rizs kerül kívülre). Utóbb visszagondolva kicsit sajnálom is, hogy nem próbálkoztam meg egy ilyen verzióval, de akkor valahogy nem is jutott eszembe :(


 


Következő "fogásként" nigiri* szusikat készítettünk. Ez még talán az előző adagnál is gyorsabban készült, hiszen csak meg kellett formázni az alapot, ráfektetni valamit, majd körbekötözni vékonyra vágott algalappal.




A harmadik fogás egy különlegesség volt: édes szusi. Ehhez már előre elkészült egy kókuszos tejberizs, ami a rizsalapot szolgáltatta. Töltelékként vékonyra vágott eperdarabokat használtunk, algalap helyett pedig szójalap került a rizs köré. Kicsit nehézkesebb volt a művelet, mivel a szójalap hártyavékony volt és pillanatok alatt elkezdett a sarkoknál kunkorodni.





Ezután következett a tálalás, amihez először felszeleteltük a tekercseket. Nagy élmény volt látni, hogy az ilyen-olyan, néha dundibb, vagy ferdébb, kevésbé jól sikerült tekercsekből éttermihez hasonló szusik kerülnek a tányérra. Büszke is voltam az ubis-tofus-paprikás, általam hungarikum-szusinak keresztelt tekercsemre, amire azt mondta Krisztián mesterünk, hogy tökéletesre sikerült :)





Munka után pedig jöhetett a pihenés, nameg az evés ;) Rengeteg szusi készült, úgyhogy senki nem maradt éhen. Körbeültük az asztalt és elkezdtük a falatozást. Én jobban díjazom a makiszusikat, de ezúttal a nigiriket is megkóstoltam. Érezhető volt a különbség a már ismert rendelős szusik és az ott teszteltek között ( remélem, hogy mondanom sem kell: az utóbbiak javára ;) ). A legnagyobb sikert  - szerintem nem csak nálam - az édes szusi aratta, amit desszertként fogyasztottunk el.




Szuperjó hangulatú este volt, amit a jó társaság mellett a szervezőknek is köszönhetünk. Csakúgy, mint a macaron órán, most is bármit kérdezhettünk és mindent kóstolhattunk, tapinthattunk, készíthettünk. Biztos vagyok benne, hogy lesz még szigetre utazásom, hiszen most is több olyan tanfolyam szerepel az órarendben, ami érdekelne... A kérdés már csak az, hogy mikor lesz az időpont is megfelelő ;)


*makiszusi: a legkisebb tekercsek, középen - általában egyfajta - töltelék, körülötte rizs, kívül algalap (utolsó kollázson jobb felső kép közepe)
*futomaki: felépítése azonos, de jellemzően több töltelék van benne, ebből adódóan pedig mérete is nagyobb (a kollázs jobb alsó képén)
*nigiriszusi: kézzel, vagy speciális formázóval készített rizsgombóc, rajta a töltelék, átkötve algalappal (lásd fentebb is)