2012. május 3.

Újabb Szigettúra - szusi, maki, nigiri

Már hetek teltek el a legutóbbi tanfolyamom óta, de egyszerűen mostanáig nem jutott időm arra, hogy beszámolót írjak róla. A hosszú hétvégén elutaztunk, előtte az utazásra készültünk, azelőtt családot látogattunk, mindig volt valami... Ráadásul bő két hete diétát csinálok, úgyhogy semmi ötletelés, sütisütés nincs a konyhában, így aztán nemcsak a beszámoló, de mindegy egyéb bejegyzés írás is elmaradozik... Érdekes, mert ugyanakkor pont a diéta miatt szinte minden este sütök-főzök, és fogadalmamnak megfelelően próbálok olyan ételeket készíteni, amit korábban sosem tettem (nem nagy extra, de legutóbb spenótot, vagy például cukkinisalátát készítettem). Egyébként, ha van rá igény szívesen szentelek egy bejegyzést ezeknek a recepteknek is ;)

De visszatérve a tanfolyamra... Korábban és egyben először a Konyhaszigeteken vettem részt főzős tanfolyamon. Pontosabban nem főzős, hanem sütős volt a kurzus, mivel a macaronról tanultam (és kamatoztattam is rendesen a tudás ;)). Szimpatikus volt a hely, úgyhogy folyamatosan figyeltem az órarendet. Sajnos a nekem tetsző órák valahogy soha nem voltak olyan időpontban, hogy részt tudjak rajtuk venni, így mostanáig kellett várnom az újabb szigettúrára. Ezúttal viszont, ellentétben a macaronos órával, nem egyedül mentem, ugyanis sikerült néhány ismerőst is lázba hozni. Társult hozzám Edina barátnőm, újdonsült gasztrotársam, Melinda, az általa hívott ismerősök, valamint Atti kolleganője, Klári. Így aztán az ismerős terepen ismerős arcokkal telt a szombat este.

Maga az óra újfent hasznos volt, különösen azért, amiért a macaronos is: általánosságban tudtam meg információkat, mivel ellentétben a Chefparadés órával, nem egy fix menüt készítettünk el. 

Elsőként a szusiról és a rizsfajtákról kaptunk információkat, egyúttal azt is megtudtuk miben más a szusirizs és hogyan kell elkészíteni. Feltettünk egy adagot főni, és - akárcsak a főzőműsorokban - azzal a lendülettel került elő a pultról egy kész verzió. 

Úgyhogy amíg a frissen feltett adag főtt, megízesítettük a már kész tál rizst. Ezúttal is 2-3 fős csapatokra bomlottunk, és így tevékenykedtünk a konyhapult mellett.



Töltelékben sem volt hiány: érkezésünkkor már a pult közepén sorakozott néhány spárga, kaliforniai paprika, tofu, retek és uborka, majd nemsoká előkerültek a halak is (sajnos annyira fotózgattam, hogy nem tudom milyen halakat használtunk és én egyedül a lazacot ismertem fel :S).





Ezeket néhány perc alatt vékony szeletekre vágtuk és kezdődhetett is a tekerés.


Először a makiszusi* és futomaki* fortélyait leshettük el, gyűltek is szép számban a különböző töltött rudak egy tányéron. Pozitívum volt, hogy mindenki maga tekerhette fel, így be tudtuk gyakorolni a mozdulatsort, de sajnos kellett néha várni, mert tekerőlapból kevesebb volt. Közben chefünk azt is megmutatta, hogyan készülnek a kifordított szusitekercsek (amikor a rizs kerül kívülre). Utóbb visszagondolva kicsit sajnálom is, hogy nem próbálkoztam meg egy ilyen verzióval, de akkor valahogy nem is jutott eszembe :(


 


Következő "fogásként" nigiri* szusikat készítettünk. Ez még talán az előző adagnál is gyorsabban készült, hiszen csak meg kellett formázni az alapot, ráfektetni valamit, majd körbekötözni vékonyra vágott algalappal.




A harmadik fogás egy különlegesség volt: édes szusi. Ehhez már előre elkészült egy kókuszos tejberizs, ami a rizsalapot szolgáltatta. Töltelékként vékonyra vágott eperdarabokat használtunk, algalap helyett pedig szójalap került a rizs köré. Kicsit nehézkesebb volt a művelet, mivel a szójalap hártyavékony volt és pillanatok alatt elkezdett a sarkoknál kunkorodni.





Ezután következett a tálalás, amihez először felszeleteltük a tekercseket. Nagy élmény volt látni, hogy az ilyen-olyan, néha dundibb, vagy ferdébb, kevésbé jól sikerült tekercsekből éttermihez hasonló szusik kerülnek a tányérra. Büszke is voltam az ubis-tofus-paprikás, általam hungarikum-szusinak keresztelt tekercsemre, amire azt mondta Krisztián mesterünk, hogy tökéletesre sikerült :)





Munka után pedig jöhetett a pihenés, nameg az evés ;) Rengeteg szusi készült, úgyhogy senki nem maradt éhen. Körbeültük az asztalt és elkezdtük a falatozást. Én jobban díjazom a makiszusikat, de ezúttal a nigiriket is megkóstoltam. Érezhető volt a különbség a már ismert rendelős szusik és az ott teszteltek között ( remélem, hogy mondanom sem kell: az utóbbiak javára ;) ). A legnagyobb sikert  - szerintem nem csak nálam - az édes szusi aratta, amit desszertként fogyasztottunk el.




Szuperjó hangulatú este volt, amit a jó társaság mellett a szervezőknek is köszönhetünk. Csakúgy, mint a macaron órán, most is bármit kérdezhettünk és mindent kóstolhattunk, tapinthattunk, készíthettünk. Biztos vagyok benne, hogy lesz még szigetre utazásom, hiszen most is több olyan tanfolyam szerepel az órarendben, ami érdekelne... A kérdés már csak az, hogy mikor lesz az időpont is megfelelő ;)


*makiszusi: a legkisebb tekercsek, középen - általában egyfajta - töltelék, körülötte rizs, kívül algalap (utolsó kollázson jobb felső kép közepe)
*futomaki: felépítése azonos, de jellemzően több töltelék van benne, ebből adódóan pedig mérete is nagyobb (a kollázs jobb alsó képén)
*nigiriszusi: kézzel, vagy speciális formázóval készített rizsgombóc, rajta a töltelék, átkötve algalappal (lásd fentebb is)

Nincsenek megjegyzések: