2012. június 26.

London Cake, avagy az angolos torta

Épphogy kihűlt a sütő, és elfogyott az utolsó morzsa a pókeres tortából, máris kaptam egy újabb "megrendelést". Feladatom egy angolos témájú és csupacsokis torta elkészítése volt, méghozzá másnapra :O Így aztán nem akartam új receptekkel kísérletezni, különösképpen azért sem, mert a kalocsai tortánál használt csupacsoki piskótával 100%-ig elégedett voltam ;) Nem mentem messzire a krémreceptért sem, választásom Csokipari-Csenge másik tortájához használt csokis töltelékre esett, amit leginkább a Danette csokipudinghoz tudnék hasonlítani. Voltam olyan szerencsés, hogy másnap kaptam pár szeletet, ezért a végeredmény tényleges tesztelését követően tudom kijelenteni: a torta brutálcsokis, ugyanakkor könnyű és leírhatatlanul finom lett! ... szerintem :) ( bár Atti is azt mondta, hogy úgy eteti magát, hogy alig lehet abbahagyni ;) ) Mivel a piskótába holland kakaópor, a krémbe pedig étcsoki került, a fondanttal együtt sem volt émelyítően édes. Úgyhogy szentül meg is fogadtam: ha tuti és ízlésemnek passzoló süteményre vágyok, vagy ha s.o.s. kell valami megbízható recept, akkor az említett bloggerina oldalán fogok kutakodni ;)

Éshát a külső... mivel a formatorta gyártási képességeim (khöm...) még hagynak kívánnivalót maguk után, ismét a festő tudományomat vettem elő. Újfent fehér lett az alap, ezúttal az angol zászló színvilágát használtam és London jellegzetességeit próbáltam papírra fondantra vetni. Az ötlet egyébként nem teljesen saját, neten keresgélve láttam egy hasonló tortát, amibe első látásra beleszerettem és szerencsémre a megrendelő is jóváhagyta az ötleteimet :) A motívumokat is netről szereztem be, de a végső kivitelezés már saját kreatívkodásom eredménye. Ha több időm lett volna, akkor szerintem megint egy napot töltök el azzal, hogy Big Bent és London Eye-t formázgatok fondantból, de talán jobb is, hogy nem így történt. Most ugyanis - sütögetős pályám megkezdése óta először - teljesen (najó 99%-osan ;)) elégedett voltam a végeredménnyel. A fondant is most először sikerült simára, és ezúttal sikeresen alkalmaztam a neten látott bevonási trükköt is ;) És külön büszkeséggel tölt el, hogy mindezt az eddigi legrövidebb idő alatt  és a rekkenő hőség ellenére produkáltam :)

Nade, elég az öndicsérgetésből, hiszen a fenti teljesítmény nem jöhetett volna létre hugi közreműködése nélkül, aki a másnapi vizsgára tanulás közepette ment boltba a hiányzó dolgokért, majd méregette ki nekem a hozzávalókat mire hazaértem. Aztán segített fehérjét habbá verni, később pedig türelmesen hallgatta a dekoráció kitalálásával kapcsolatos - kb egy órás... - ötletelésemet. Mindemellett még arra is szakított időt, hogy a pingálás folyamatát megörökítse... 

Úgyhogy: Best kukta ever ;)


KZ, köszi, hogy eszedbe jutottam ;) Claire, neked pedig ezúton is ismét Happy Birthday! :)

2012. június 22.

Guinness kenyér - füstölt lazaccal, kapros túrókrémmel

Amikor jópár hete elindultunk Dublinba, egyik barátnőm úgy engedett el, hogy mindenképp hozzak haza valami ír receptet a blogra. Sajnos a küldetést nem sikerült úgy teljesíteni, ahogy terveztem, mert időnk nagyobb része a táj és a nevezetességek, és kevésbé az ételek felfedezésével telt. Ráadásul amikor időnk lett volna valami hagyományosat enni, akkor már minden értelmes hely zárva volt... Egyetlen helyi nevezetesség, amit megkóstoltam, az a fish&chips volt. De hogy mégse szegjem meg az ígéretemet, kaptam az alkalmon, amikor a Guinness gyárban megláttam a sör felhasználásával készíthető ételek receptkártyáit. Ezek  közül legszimpibb (a trüffelt követően :P) a kenyér volt, úgyhogy amikor végre időm engedte el is készítettem. 

Hmmm... kicsit a hernyóból pillangó folyamat jut eszembe, ha azt akarom elmesélni hogy készült a kenyér :) Képzeljetek el valami szörnyen ronda maszlagot, ami a sütőbe kerülve ropogós külsejű, puha kenyérré változik és fincsi illatot áraszt szét a lakásban. Más kérdés, hogy a végeredmény inkább emlékeztetett valami édes gyümölcskenyérféleségre (valószínű a nem kevés melasz jóvoltából), mint a sörre, utóbbi ízét ugyanis nem nagyon sikerült felfedeznem benne. 

Nekem amúgy bejött az íze, csak teljesen más volt, mint amilyennek képzeltem ;)) Mindenesetre megmaradunk a jól bevált kenyerünknél :)



Hozzávalók a kenyérhez:

300 g teljes kiőrlésű liszt
75 g fehérliszt
35 g zabkorpa
2 tk. szódabikarbóna
1 mk. só
20 g vaj
240 ml tej
100 ml melasz
270 ml Guinness sör
A krémhez (két szeletre):
50 g túró
35 g tejföl
1 ek. friss kapor apróra vágva
1 csipet só
És még:
füstölt lazacszeletek (vagy sonka)
citrom


  • A sütőt melegítsük elő 170 fokra.
  • Keverjük össze a száraz hozzávalókat, majd morzsoljuk hozzá a vajat.
  • Adjuk hozzá a tejet, a melaszt és a sört és keverjük jól el, míg egy - eléggé - nedves tészta nem lesz belőle.
  • Öntsük püspökkenyér formába a masszát és süssük 40-45 percig.
  • Amíg sül keverjük krémesre a túrót a tejföllel, adjuk hozzá a sót és a kaprot.
  • A szendvicshez vágjunk vékony szeleteket a kenyérből, kenjük meg a krémmel, tegyünk rá egy szelet lazacot, díszítsük kaporral, citromszeletekkel.






2012. június 18.

"Kimákolós" pókeres torta

Ismét szülinap. Ismét 30. Ismét én gyártottam a tortát ;) 

Ezúttal házon belül, hiszen férjecském volt az, akit ünnepeltünk. A torta így több szempontból egyedi lett, amiben a baráti kör is nagy segítségemre volt (köszi Edina, Miki! ;)). Az nem volt kérdés, hogy témája a póker legyen, de szerettem volna apró dolgokkal felturbózni, hogy igazán személyre szabott legyen. 


Egyik ilyen egyedi dolog volt maga az alap. Atti ugyanis sokszor hangoztatja játék közben, hogy mennyien és mennyire "kimákolják". Addig beszélgettünk erről, hogy végül - barátnőm ötletére - máko(ló)s torta készült. A piskóta alapját Lilafüge receptje szerint készítettem (nagyon szupi volt, hogy egészben maradtak a mákszemek benne!), míg a töltelékhez a kalocsiahoz is használt Csokipari-féle mascarponés-túrós krémet használtam. Ezúttal viszont eperszemek helyett citromkrémmel (citromos macaronom krémje) ízesítettem, hogy a végeredmény egy mákos-citromos torta legyen.


Aztán jöttek a külsőségek. Az alap egy pókerasztal volt, amivel rendesen meggyűlt a bajom... Sajnos a fekete ételszínezővel minden erőlködés ellenére is csak sötétszürkét tudtam produkálni és hiába van háromféle piros festékem, egyik sem eredményezett olyan árnyalatot, amilyet szerettem volna :( Egyedül a zöld felelt meg az elvárásaimnak, de ezt gyorsan keresztbe is húzta, hogy bevonáskor elszakadt a fondant :S (pedig most youtube videó alapján dolgoztam :D) Az asztalon látható kártyák Atti kedvenc lapjait (8-10) tartalmazzák, méghozzá olyan leosztásban, amiben ő "mákol" (az utolsó kártya nincs az asztalon, azt a gyertyák elfújása után kellett kitalálnia ;) )


A zsetonok is hozzá igazodtak, hiszen a szülinapra tekintettel lettek 30asok. Ezeket először egy netes videó alapján kezdtem el megcsinálni, de ultragagyi lett a végeredmény... Főleg az volt a problémám, hogy nem volt szép az alakjuk... Aztán eszembe jutott a kedvenc, 3 cm-es pogiszaggatóm, ami tökéletesen megfelelt a célra ;) Elnyújtottam a fondantot, kiszaggattam a zsetonokat, majd egy habroló készítő rúddal (amit amúgy még sosem használtam eredeti céljára :D) tettem bele a belső vágást, és ecsettel festettem csíkokat rá :)




A kártyákhoz készítettem egy sablont kartonból. A kinyújtott fondantra raktam és pizzavágóval szeleteltem ki őket :) Majd a sarkokból lecsaptam egy picit, és egy kés lapjával igazgattam őket ívesre. A motívumokat rendes kártyáról másoltam papírra, majd a papírt a kártyalapra rakva ceruzával mélyítettem a fondantba az ábra körvonalait, utána pedig kifestettem a megfelelő színnel. Ugyanígy jártam el a számokkal is. Annak azért örültem, hogy nem kellett királyt, bubit, vagy dámát rajzolgatni... ;)


Máskor is maximalista vagyok, de most ez hatványozottan jelent meg. Ezért is vagyok szomorú, hogy a végeredmény közel sem olyan lett, mint amit elképzeltem lelki szemeim előtt :( Ettől függetlenül persze büszke vagyok az újabb kreációra! Különösen a kiegészítőkre :) És szerintem az sem mellékes, hogy most is sok dolgot másként - precízebben, jobban - csináltam mint eddig (tanulva a hibákból, nameg a kedves blogger ismerősök tanácsaiból ). Ráadásul most is volt olyan új felfedezés, amit a későbbiekben hasznosítani fogok ;)

A fogyasztásra sem lehet panaszom, hiszen mérete ellenére alig maradt belőle ;) Az ünnepelt pedig boldog mosolyok közepette kezdte szeletelni a tortát kedvenc lapjai között ;) 


2012. június 9.

Fehér és .... néhány mag, avagy indiai joghurtos rizs

Ismét VKF!, ezúttal mandulasarok szervezésében, 49. alkalommal. A téma a fehér, azaz olyan ételt kellett kitalálni, amiben a fehér dominál, és azon kívül még egy szín jelenik meg benne. Nekem rögtön az egyik újdonsült kedvencem, az indiai joghurtos rizs ugrott be, aminek a receptjét már régóta ígérem, így most összeköthettem a két dolgot. Sajnos nem volt itthon sárga mustármag, így egy kis fekete is keveredett a képbe, de remélem, hogy ennyi még belefér ;)



Első találkozásom ezzel a rizzsel hónapokkal ezelőtt volt, amikor Atti egyik kollegája hívott meg minket egy indiai vacsorára. Eléggé paráztam tőle, mert nem igazán bírom a fűszeres ételeket. Ezt a rizst viszont hidegen fogyasztják a csípős ételek mellé, és direkt arra van kitalálva, hogy - a joghurtnak köszönhetően - tompítsa a fűszeres hatást. Így aztán meglepően jó élmény volt az indiai vacsora :) Pár héttel később volt az első közös főzésünk Richával, és én rögtön meg is ragadtam az alkalmat, hogy ezt a receptet megtanuljam tőle ;)

Hozzávalók:

250 ml basmati rizs
1 tk.+2 ek. olaj
1 tk. mustármag
1 tk. sárgaborsó (lehetőség szerint előre beáztatva)
3-4 kisebb szárított chili
4-5 kesudió, nagyobb darabokra aprítva
300 g joghurt
15 ml tej
só ízlés szerint (1-2 tk)
egy kisebb csokor korianderlevél



A rizst mossuk meg kicsit, majd tegyük fel főni háromszoros vízben és egy teáskanálnyi olajjal. Először melegítsük forráspontig közepes tűzön, majd vegyük lejjebb a tüzet alatta és főzzük addig, amíg teljesen meg nem puhul (közben keverjük néha). Hagyjuk kihűlni!

Amikor kihűlt, keverjük össze a joghurttal és a tejjel, sózzuk meg.

A chilit vágjuk apróbb darabokra, ha nem akarjuk nagyon csípősre, akkor szedjük ki a magját.

Az olajat öntsük egy serpenyőbe, tegyük bele a mustármagokat és így melegítsük fel közepes tűzön. Amikor már elég meleg, adjuk hozzá a kesudiót és a chilit, illetve a sárgaborsót. Pirítsuk meg kicsit (csak 1-2 percig, amíg a kesudió kicsit bebarnul), majd a magokat szedjük ki és tegyük a joghurtos-rizshez. A koriander leveleket vágjuk apróra és pirítsuk meg kicsit a visszamaradt olajban, majd adjuk a rizshez.

Ha van rá lehetőség tegyük hűtőbe kis időre, hagyjuk, hogy kicsit összeérjenek az ízek, mielőtt fogyasztanánk. Tálalás előtt pedig szedjük ki a chilidarabokat a rizsből. 

Adhatunk hozzá még gyömbért, apróra vágott zöld csípős paprikát apróra vágva, olajon pirítva (1-1 teáskanálnyit).

2012. június 5.

Epres-mandulás pite


Nagy kedvencem az eper, úgyhogy ha egyszer eljön a szezon, akkor kilószámra vásárolok belőle. Nem bonyolítom: legtöbbször dobok pár szemet egy tálkába, elkeverem joghurttal, kevés mézzel, szórok rá egy kis marék szeletelt mandulát és nyammmm.... :) Ezt szinte minden nap :)) Persze nem tudtam elmenni kedvenc kávézóm szezonális epres-mandulás kávéja mellett sem ... :) A pár hete készült kalocsai torta is eperrel volt töltve és bízom benne, hogy eperdzsem is kerül még idén a szekrénybe. És mivel mindezek mellett sem jön ki a könyököm az eper, piteformába is öntöttem belőle. Pár napon belül kétszer is :)) Szinte biztos vagyok benne, hogy nem utoljára, hiszen tegnapi vendégeim körében nagy sikert aratott ( épphogy maradt belőle annyi, hogy ma még értelmesebb fények között összehozzak egy képet róla). Úgyhogy hajrá, még van pár nap az eperszezonból ;)

Hozzávalók 

a tésztához:
150 g hideg vaj
300 g liszt
3-4 ek. hideg víz

a töltelékhez:
500 g eper
2 tojás
100 g puha vaj
100 g porcukor
250 g darált mandula








A lisztet egy tálba szitáljuk, apró darabokra vágva hozzáadjuk a vajat. Morzsoljuk össze (hideg kézzel, hogy a vaj minél kevésbé melegedjen fel). Adjuk hozzá a vizet és dolgozzuk össze egy sima tésztává (minél kevesebb mozdulattal sikerül, annál omlósabb lesz a végeredmény). Formázzunk egy gömböt a tésztából, és enyhén lisztezett nyújtótáblán nyújtsuk  kör alakra a tésztát (akkorára, hogy a forma méreténél pár centivel nagyobb legyen). Ha kész, nyújtófa segítségével fektessük a formába és nyomkodjuk bele. A kilógó részeket szedjük le (tegyük félre, később lehet díszíteni vele a pitét). A formát tegyük hűtőbe legalább fél órára.

Ezalatt az epreket mossuk meg, néhány szemet tegyünk félre a díszítéshez, a többit vágjuk apró darabokra, vagy pépesítsük mixerrel. A sütőt melegítsük elő 200 fokra.


A hűtőből kivett tésztára tegyünk sütőpapírt, majd borítsunk bele száraz babot, esetleg rizst nehezékként (ez később félrerakható és többször felhasználható). Süssük 15 percig, majd vegyünk ki a sütőből, és szedjük le róla a nehezéket és a papírt. Így süssük további 5 percig. A sütőt vegyük lejjebb 175-180 fokra.
 
Amíg a tészta sül készítsük el a tölteléket. A porcukrot szitáljuk egy tálba, majd kézi mixerrel verjük habosra a vajjal. Adjuk hozzá a tojásokat és addig keverjük, amíg egynemű masszáz nem kapunk. Szúrjuk bele a darált mandulát, majd öntsük bele az eperpürét. 

Ha kész, borítsuk bele a megsült tésztába, majd díszítsük a tetejét a maradék eperszemekkel.

Süssük a pitét 40-45 percig, amíg a tészta megbarnul és a töltelék is átsül (figyeljük, hogy ne égjen meg a szél, ha már nagyon barnulna, tegyünk rá alufóliát).