2012. június 18.

"Kimákolós" pókeres torta

Ismét szülinap. Ismét 30. Ismét én gyártottam a tortát ;) 

Ezúttal házon belül, hiszen férjecském volt az, akit ünnepeltünk. A torta így több szempontból egyedi lett, amiben a baráti kör is nagy segítségemre volt (köszi Edina, Miki! ;)). Az nem volt kérdés, hogy témája a póker legyen, de szerettem volna apró dolgokkal felturbózni, hogy igazán személyre szabott legyen. 


Egyik ilyen egyedi dolog volt maga az alap. Atti ugyanis sokszor hangoztatja játék közben, hogy mennyien és mennyire "kimákolják". Addig beszélgettünk erről, hogy végül - barátnőm ötletére - máko(ló)s torta készült. A piskóta alapját Lilafüge receptje szerint készítettem (nagyon szupi volt, hogy egészben maradtak a mákszemek benne!), míg a töltelékhez a kalocsiahoz is használt Csokipari-féle mascarponés-túrós krémet használtam. Ezúttal viszont eperszemek helyett citromkrémmel (citromos macaronom krémje) ízesítettem, hogy a végeredmény egy mákos-citromos torta legyen.


Aztán jöttek a külsőségek. Az alap egy pókerasztal volt, amivel rendesen meggyűlt a bajom... Sajnos a fekete ételszínezővel minden erőlködés ellenére is csak sötétszürkét tudtam produkálni és hiába van háromféle piros festékem, egyik sem eredményezett olyan árnyalatot, amilyet szerettem volna :( Egyedül a zöld felelt meg az elvárásaimnak, de ezt gyorsan keresztbe is húzta, hogy bevonáskor elszakadt a fondant :S (pedig most youtube videó alapján dolgoztam :D) Az asztalon látható kártyák Atti kedvenc lapjait (8-10) tartalmazzák, méghozzá olyan leosztásban, amiben ő "mákol" (az utolsó kártya nincs az asztalon, azt a gyertyák elfújása után kellett kitalálnia ;) )


A zsetonok is hozzá igazodtak, hiszen a szülinapra tekintettel lettek 30asok. Ezeket először egy netes videó alapján kezdtem el megcsinálni, de ultragagyi lett a végeredmény... Főleg az volt a problémám, hogy nem volt szép az alakjuk... Aztán eszembe jutott a kedvenc, 3 cm-es pogiszaggatóm, ami tökéletesen megfelelt a célra ;) Elnyújtottam a fondantot, kiszaggattam a zsetonokat, majd egy habroló készítő rúddal (amit amúgy még sosem használtam eredeti céljára :D) tettem bele a belső vágást, és ecsettel festettem csíkokat rá :)




A kártyákhoz készítettem egy sablont kartonból. A kinyújtott fondantra raktam és pizzavágóval szeleteltem ki őket :) Majd a sarkokból lecsaptam egy picit, és egy kés lapjával igazgattam őket ívesre. A motívumokat rendes kártyáról másoltam papírra, majd a papírt a kártyalapra rakva ceruzával mélyítettem a fondantba az ábra körvonalait, utána pedig kifestettem a megfelelő színnel. Ugyanígy jártam el a számokkal is. Annak azért örültem, hogy nem kellett királyt, bubit, vagy dámát rajzolgatni... ;)


Máskor is maximalista vagyok, de most ez hatványozottan jelent meg. Ezért is vagyok szomorú, hogy a végeredmény közel sem olyan lett, mint amit elképzeltem lelki szemeim előtt :( Ettől függetlenül persze büszke vagyok az újabb kreációra! Különösen a kiegészítőkre :) És szerintem az sem mellékes, hogy most is sok dolgot másként - precízebben, jobban - csináltam mint eddig (tanulva a hibákból, nameg a kedves blogger ismerősök tanácsaiból ). Ráadásul most is volt olyan új felfedezés, amit a későbbiekben hasznosítani fogok ;)

A fogyasztásra sem lehet panaszom, hiszen mérete ellenére alig maradt belőle ;) Az ünnepelt pedig boldog mosolyok közepette kezdte szeletelni a tortát kedvenc lapjai között ;) 


5 megjegyzés:

Moc írta...

Gratulálok a születésnaposnak, egyrészt a születésnap okán, másrészt - és legfőképp - a hiperkreatív & ügyes nejéhez!
(A mákos-citromos íz, hú de jól hangzik...)
Még az előző poszthoz tartozna tán, de ide sikerült: képzeld, pénteken elkészítettem a joghurtos rizst apróbb változtatásokkal, és nagy sikert aratott. És nem volt kérdés, hogy előétel, vagy köret; könnyű nyári "meccsfélidős" :) vacsora volt. Köszönöm!

Misi írta...

nagyon ügyi!!!
apja lánya!!:D

Erika írta...

Csúcs vagy Judim! :) <3

Kati írta...

Tényleg ügyes a lány! Misikém, te is tudsz ilyen tortákat sütni? :)

Kriszta írta...

Le a kalappal előtted! Eszméletlen ez a torta. Nem is csodálom, ha az ünnepeltnek nagy örömet szereztél vele.