2012. augusztus 28.

Szedres-citromos pite

Bő egy hete lázas pitesütésben voltam, aminek eredményét a Facebook oldalon is láthattátok és ahol győztesként a "felső", azaz a szedres-citromos pitét hoztátok ki. Ahogy ígértem elérhetővé vált a recept, ezúttal viszont nem itt, hanem a Nosalty egyik rovatában.

A nagy sütögetés előzménye ugyanis az volt, hogy pár hete felkértek: legyek a hét gasztrobloggere. Mondanom sem kell nagyon örültem neki, és nem igazán gondolkodtam a válaszon. Aztán a nagy öröm után jött az agyalás, és az izgalom, hogy mit is kellene készítenem a cikkhez... :S Elég hosszas gondolatmenet vezetett  végeredményéig, aminek köszönhetően jó néhány ötletet félreraktam, és remélhetőleg hamarosan mindegyiket megmutatom nektek ;) Ennek keretében fogtok találkozni a kosárkákkal, egy almás-diós pitével, szilvás gyümölcskenyérrel, és legalább egy tésztasalátával is, hogy ne csak az édességeknek hódoljunk :P

Addig is íme a link a Nosalty oldalára:




2012. augusztus 15.

Főzősulis kalandozásaink (Chefparade, Csillagánizs)

Több hónapja már annak, hogy elkezdtük főzőtanfolyamokra járni. Egy balkán minitanfolyam után, szusit tekertünk, majd májusban úgy besokasodtak a látogatások, hogy nem jutott energiám mindegyikről beszámolni... Aztán mindig volt valami, ami akadályozott, és mivel közben nagyban sütögettem is, inkább ezekről igyekeztem írni. Pár hete viszont ismét suliba voltunk, úgyhogy ennek apropóján nekiveselkedtem, és arra gondoltam, egy csokorba gyűjtöm a kimaradt beszámolókat, így legalább összehasonlítva írhatok a tapasztalatokról.

Az időközben meglátogatott órák: tengeri herkentyűk és mexikói óra a Chefparadeban,  kelttésztás óra a Csillagánizsban

A Csillagánizsról szinte minden oldalon, és kb. mindenkitől jókat hallottunk, ezért régi tervünk volt, hogy egyszer meglátogassuk. Lehet, hogy túl sok volt az elvárás, vagy a társasággal volt a baj, de az óráról kilépve nem éreztem azt, hogy hude hamar vissza akarok térni... Még mielőtt túl negatív lenne a vélemény, gyorsan hozzá is teszem, hogy a tanultak hasznosak voltak, a tanár segítőkész volt, a felszereltség csillagos ötös, a hely kinézete szintén, szóval azt gondolnánk minden adott egy pozitív véleményhez. Ami ezt lehúzta, az a társaságunk egy "stréber" tagja volt és az egyik vezető/oktató (?) viselkedése. Igazából mindkettő hasonló okból volt számomra lehúzó tényező: én ugyanis azért megyek ilyen helyre, hogy tanuljak, és talán nem is én vagyok az egyetlen... Ezért sem értem, hogy miért kell lenézően viselkedni, csak mert a másik még sosem csinált kenyeret, vagy úgy magyarázni, mintha nem értenék magyarul... Namindegy. Ha az óra haladóként lett volna feltüntetve, akkor nem veszek fel ilyesmiket, de nem volt semmi ilyesmi információ. Nem véletlen, hogy képet se nagyon mertem csinálni, aggódtam mit szólnak, ha tanulás helyett elkezdek fotózgatni :S Mindezektől függetlenül jó volt az óra, a receptek hasznosak voltak, az oktatótól - aki vezette és nem az aki lehúzta :) -  még kaptunk is jópárat pluszba. Többször odajött, hogy segítsen a zsömléket formázni, folyamatosan figyelte, ki mit hogy csinál éppen és nem küldött haza minket, amikor kb negyedjére kellett újra mutatni a zsemle 'virgolást' vagy kalácsfonogatást. Amit még díjaztam, hogy általánosságban is kaptunk hasznos információkat, nem csak az adott receptekre koncentráltunk. Az órával összefüggően csak annyi "bajom" volt, hogy falatnyi kenyereket, és miniatűr kalácsokat gyártottunk, ami - főleg a kalácsnál - eléggé nehezítette a formázást. Nyilván nem azt vártam volna, hogy mindenki süthessen 1-1 kg kenyeret, meg 2-3 kávéházi kalácsot, de szerintem jobb lett volna a normál méret sütési módját is megtanulni. Ha pontozni kellene, akkor mondjuk 7et adnék a 10ből az órára.

Asztalt paradicsomos zsemlék, fehérkenyér, törökmogyorós briósok és fonott kalács
A Chefparade ezúttal sem okozott csalódást. Talán a tengeri órára adhatnék mínuszokat, aminek az oka, hogy túl sokan voltunk, és így a tanár nem tudott rendesen figyelni mindenkire (ráadásul elég pörgős, gyorsan készülős ételekkel volt tele a menüsor). De a jó hangulat, a sok-sok nevetés, és az isteni finom ételek (amiből mellesleg ismét jutott még otthonra is egy-két jó adag) kárpótoltak. Hasonlóan jó benyomásom volt a mexikói órán: követhető receptek, jól felépített sorrend, jó alapanyagok. Negatívként a kaja hattttalmas mennyiségét jegyezhetném fel, de úgy gondolom ez nem ér fekete pontokat :) Pedig ez mindkét óráról elmondható volt. A tengeri kütyüs esetében garnélás, kalamáris rizottó, míg a mexikói órán egy adag nachos készült, babpürével, paradicsomsalsával. Nah, ezzekkel kb teljesen jól is laktunk. Ezután viszont még mindenki készített rákokat, kagylókat, szószokat, a mexikói órán pedig még durvább mennyiséget: egy-egy adag fajitast, quesiadillast, avokadókrémet, mexikói rizst... Utóbbi órán ráadásul oktatónk egy adag tequila mousse-t is összeütött desszert gyanánt, amíg mi falatoztunk (volna, ha nem pakolom el a felsorolt menüt otthonra :))... Ha mindent megeszek, szerintem gurítani lehetett volna hazáig... :) A tengeri órára a kapkodós, kevésbé figyelős állapotok miatt 8 pontot adnék, míg a mexikóira ha lehetne 11-et ;) Utóbbin egyébkén még pozitívumként jegyzem meg, hogy míg mi késésben voltunk (ugyanis rossz helyszínen jelentünk meg 6 órakor és a legnagyobb forgalomban kellett átvágtatni a városon...), nem maradtunk le semmiről, mert az oktató a mi adagunkat is folyamatosan készítette. Legközelebb viszont biztos, hogy kétszer is megnézzük, mi a pontos cím... :P

Mexico rapido

A tengeri finomságok

2012. augusztus 5.

53 Volt, avagy torta villanyszerelőnek ;)

Napok óta írkálom a beszámolót a főzősulikról, megszerkesztgettem a képet a nektarinos sütiről, akarok írni a tegnapi slambuc készítésről is, de valahogy a tortás beszámolókhoz mindig jobban van ihlet :) Úgyhogy ismét tortás beszámoló, bocsi... :P

Ezúttal apukám volt az ünnepelt. Amikor elkezdtem agyalni a tortáról, két dolog jutott eszembe: a horgászás mint apa hobbija és a csoki mint egyik kedvence. Adott volt hát, hogy valami csokis töltelékes tortát öntök halas külsőbe. A tölteléken nem is gondolkodtam, a londoni tortánál már bevált Csokipari Csenge-féle csupacsoki piskótát és csokikrémet használtam ismét. A külső tekintetében viszont drasztikusan megváltozott az elképzelésem, mert egyik nap elém került egy villanyszerelős torta. Mivel ez apa mestersége, rögtön rákattantam, és azzal a lendülettel dobtam félre a halas ötleteket. Nem is bántam meg, mert ismét olyan torta született, amivel - szinte - maradéktalanul elégedett vagyok :)

Nem volt egyszerű a feladat, mert majd 200 kmt kellett volna utaztatni a tortát ebben a rekkenő hőségben, ezért darabjaira szedve került be a kocsiba: piskóta lapokban, a krém dobozban, a pénteken elkészített díszítőelemek gondosan csomagolva, bevonáshoz való fondant beszínezve, a jól bevált nyújtófa... szóval kb. a fél konyha :D És ezek a darabok váltak tortává tegnap, már jóval közelebb a végső helyszínhez ;)


Én nem tudom, hogy lehet egyedül és a videókon látható lazasággal bevonni egy tortát fondanttal, én minden egyes alkalommal vért izzadok mire sikerül... Arról nem is beszélve, hogy egyedül sosem sikerül :S Nem akartam a sok fehér dekorációs elem alá fehér bevonatot, a színezett paszta viszont még kevésbé volt húzgálható :( Közben a meleg is ellenem dolgozott... Végül bedobtam a fagyasztóba pár percre, aztán hugi segítségével sikerült kivitelezni a műveletet és rákerülhettek a dekorcuccok is.

Az alapötletül szolgáló tortán egy 'Volt' tábla jelezte az ünnepelt korát, én viszont inkább "kábelből" kanyarítottam ki a számokat: 


A kábel aztán végigvezetett a torta alján is (így kicsit rejtette az apróbb hibákat :P), majd bontottan végződött:


Ezután pakolásztuk fel a többi elemet. Ez nem volt könnyű, elég sokáig sakkoztunk, mire minden a helyére került  :)


És íme a végeredmény:



Sok sok boldog szülinapot ezúton is, Apa!