2012. szeptember 26.

Káposztafeszt beszámoló és a díjnyertes káposztás gombóc

Huh, azt sem tudom mivel kezdjem... Olyan hirtelen kezdődött és olyan gyorsan lett vége a hétvégének, mintha meg sem történt volna. Pedig azt, hogy lesz a fesztivál, nameg azt, hogy csapatot indítunk a főzőversenyen már hetekkel ezelőtt tudtuk. Akkor meg is volt a próbafőzés (mivel a receptet le kellett adni nevezéskor), de utána egészen egy héttel ezelőttig csend volt...

Akkor egyeztettük a tennivalókat, agyaltunk a sátor díszítésén, aztán szombat délelőtt igazán beindult a gépezet: mi voltunk a zöldségfelelősök, Richa intézte a különlegesebb alapanyagokat, míg a vecsési csapattagot a dekorációval voltak elfoglalva. Elég rendes csúszást sikerült összehoznunk, de ki gondolta volna, hogy majd' három órát fog igénybe venni néhány hozzávaló beszerzése... Vagy nem is annyira néhány? Valahogy papíron nem tűnt olyan borzasztó mennyiségnek 15 fej káposzta, 13 uborka, 4-5 kg hagyma, paradicsom... És valahogy első olvasatra az sem sokkolt, hogy 5 kg lisztből fogunk tésztát gyúrni... Aztán amikor ezek a mennyiséget egy helyre kerültek, nameg amikor a hozzávalókat elkezdtük feldolgozni... szóval akkor merült fel először a kérdés bennem, hogy biztosan jó ötlet volt-e ez a vállalkozás :)

Főleg sokat agyaltam ezen, amikor a hagymát egymagamban pucolgatva álltam a konyhában majd' egy órán keresztül :) Akkor érkezett meg Richa és kezdte el a káposzta aprítását, és nem sokkal később jött a felmentősereg egy szakavatott vendéglátós személyében, akinek a kezei között másodpercek tört része alatt váltak apró kockákká a paradicsomok, hagymák :)


Ez a folyamat kb. 6-7 órakor ért véget, addigra elkészült a joghurtos saláta, Richa 2-3szori nekifutásra összegyúrta a káposztás masszát (nem volt ugyanis akkor tálunk, amibe egyszerre belefért volna minden) és pedig elkészítettem kb 150 db gombócot. Viszont sehol nem volt még a mártás alapja, a kenyértészta kapcsán pedig az volt a terv, hogy másnap készül majd el. 

A második hajrá 8-9 körül kezdődött. A két időpont között elmentünk megnézni a sátrat ( hiszen amíg mi hámoztunk, aprítottunk, daraboltunk, addig a többiek a sátor díszítésével voltak elfoglalva ), ami addigra végleges állapotot nyert. Ez az állapot nem tartott sokáig, mert a dekoráció nagy részét össze is szedtük (sok olyan apróság került oda, amiket távoli országokból hoztunk, és biztonsági őr ide vgy oda, fájt volna a szívünk, ha lábuk kél az éj leple alatt). 

A második hajrában a szósz alapja készült el, aminek a pépesítését viszont már kénytelenek voltunk másnapra hagyni. Így is alig aludtunk, mert a sok másnapra hagyott tennivaló és a gépjármű behajtási tilalom miatt 6-kor már kelni is kellett. Így is csak épp, hogy odaértünk a lezárások előtt és jó fél óránk ment el azzal, hogy mindent kipakoljunk és kitaláljuk a megfelelő rendszert. Közben a csapat másik fele még boltba rohangált és olyan dolgokat szedett össze, amiknek a szükségessége csak a helyszínen merült fel... Irigykedve néztem a szomszédaink chilis bab főző akcióját, amihez csak egy nagy üst és egy fakanál kellett, míg mi mixerrel, 4-5 edénnyel, nyújtófával, és egyebekkel bajlódtunk. 

Mindezek ellenére hamarosan minden a helyére került: én a szószt pépesítettem, Richa begyúrta (2-3 adagban) a tésztát, majd nekiállt a gombócok sütésének. A szósz közben felkerül a tűzhelyre, a többiek is sorra megérkeztek, a sátor is kezdett rendeződni és lassacskán a vásári hangulat is megkezdődött a sátrak között. 

Az első ideges pillanat akkor jött el, amikor a mártás nem bírt felforrni :S Mint kiderült azért, mert megszűnt az áramellátás... A gázon a gombócok sültek és még bele sem kezdtünk a kenyerek sütögetésébe... Közben már egyre többen érdeklődtek, de kénytelenek voltunk elküldeni őket, bízva abban, hogy lesz türelmük kivárni a végeredményt... Jah és persze nem csak a vendégeknek kellett készíteni, hiszen a verseny leadási határideje is közeledett. Szóval stresszeltünk, vitatkoztunk, mert perszer mindenki haladni akart, de egyszerűen nem volt olyan tennivaló, amivel gyorsítani lehetett volna a folyamaton (pontosabban lett volna: egy árammal ellátott nagyobb teljesítményű főzőlap, de ilyen sajna nem állt rendelkezésre :)). 

Aztán valahogy helyükre kerültek a dolgok: Richa nekiállt a kenyereket sütni, és a szósz szétöntésével (és több adagos felfőzésével) sikerült véglegesíteni a menüt.

De a baj nem jár egyedül... Már amennyire bajnak lehet nevezni azt, hogy a vártnál kapósabb volt a főztünk :) A felvásárolt tányérszett és evőeszköz készlet ugyanis gyorsan fogyni kezdett, csakúgy mint a gombócok és a kenyérkék. Megmondom őszintén, meglepett, hogy a jól megszokott töltött/székely/toroskápszta birodalaomban, ahol kürtös kalács, lángos és minden egyéb szokásos vásárfia kapható, szóval, hogy itt ennyi érdeklődő volt a mi indiai, húsmentes, ismeretlen fogásunkra. Az adagok tervezésével is óvatoskodtunk, féltünk, hogy majd fele a nyakunkon marad és egy hétig gombócokat ehetünk majd a fesztivál után. De nem!!! Nagyon sokan jöttek, lelkesedtek, örültek, kóstoltak :))) A vegák szinte nyakunkba ugrottak, hogy vééééégre, ők is tudnak valamit enni (joghurtos sali nélkül a vegánoknak is jó volt a menü). És persze voltak olyanok is, akiket az indiai étel érdekessége vonzott, vagy pusztán csak az, hogy ne a szokásos káposztaféleséget teszteljék.

Nade, a nagy lelkesedésnek köszönhetően mi sem - főleg Richa - pihentünk sokat. Enni, inni, szinte levegőt venni sem volt időnk, hiszen gyúrni kellett az újabb gombócokat, nyújtani a purikenyér tésztáját, sütni, sütni, szedni, tálalni...

Megmondom őszintén, nem emlékszem rá, hogy mi mikor történt... a délutáni események teljesen egybefolynak. Valamikor a szomszédoktól kértünk tányérutánpótlást, volt, hogy Atti ment el a boltba még több evőeszközért (vagy fordítva? :)), ő szerzett újabb adag joghurtot és uborka a salátához, míg Richa gyúrta a következő adag tésztát a kenyérhez. Mi többiek gombócoztunk, nyújtottunk és így tovább :)

És amikor végre kicsit szusszanni tudunk, megjelent egy fickó kamerával a vállán, néhány kísérővel együtt, akik egy hatalmas tortát emeltek be a sátorba. Ugyanis mint kiderült, mi nyertük a különdíjat és "házhoz" hozták, mert nem mentünk oda az eredményhirdetésre (persze, hisz időnk sem volt, és nem is gondoltunk ilyen eshetőségre). Így aztán nagyon boldogok voltunk, újult erővel vethettük bele magunkat az utolsó rohamba.

Káposztafeszten káposztás torta a díj ;)

Végül várt ránk még jó pár óra pakolás is, úgyhogy ismét 11 óra volt, mire ágyba kerültünk... Hosszú, ugyanakkor pörgős napok voltak ezek, voltak ideges pillanatok, viták, de bővelkedtünk örömökben és vidám percekben is. Remélem, hogy a vásárlók elégedettek voltak, bár azt gondolom, hogy a "neten hol vagytok elérhetők?" vagy az "ugye jöttök jövőre is?" kérdések ezt igazolják ;)


És akkor a sztorizgatás végére a recept:

Káposztás kofta curry szósszal, uborkás raitával és purival
(avagy káposztás gombócok, paradicsomos-hagymás indiai szószban, joghurtos uborkasalátával és olajban sült kenyérrel)


Hozzávalók:

A gombócokhoz:
2 bögre apróra reszelt káposzta - 1 kisebb fej (550g)
fél bögre apróra reszelt répa (2 közepes répa)
2 szál újhagyma
80 ml csicseriborsó liszt
80 ml kukoricaliszt
2 főtt krumpli
2 tk apróra vágott korianderlevél
1 tk reszelt gyömbért
1 tk apróra vágott csípős zöldpaprika
só ízlés szerint
olaj a sütéshez

A szószhoz:
3 közepes lilahagyma nagyobb darabokra vágva
2 paradicsom kockára vágva
1 maréknyi - 10 db - natúr kesudió
1 tk vékonyra vágott gyömbér
7 gerezd fokhagyma
1 mk chilipor
2 csapott tk. korianderpor
1 csapott tk. garam masala
1 csapott tk. kurkuma
fél pohár joghurt / 50 ml főzőtejszín
3-4 ek. olaj
1 tk. kömény
3 babérlevél
1 tk. darált mák
2 tk só - ízlés szerint

A kenyérhez:
100 g liszt
200 g tk. liszt
3 ek. olaj
kb 160-180 ml meleg víz

A joghurtos salátához:
1 kígyóuborka apróra vágva (vagy reszelve és leszűrve)
1 pohár görög joghurt
1 ek. aprított mentalevél (elhagyható)
fél tk cukor
2 mk. só
1 mk. őrölt piros/chilipaprika

         

olaj a sütéshez

Elkészítés: 

A káposztát és a répát apróra reszeljük, elkeverjük. Hozzáadjuk az apróra vágott újhagymát, és az összetört főtt krupmlit, és az összes többi hozzávalót. A lényeg, hogy formázható tészta legyen, majd gyúrjunk belőle apró - 2-3 cm átmérőjű - gombócokat. Ezeket süssük ki olajban.

Kevés olajat hevítünk egy nagyobb (tapadásmentes) edényben, beledobjuk a köményt, babérlevelet, két-három darabra vágott fokhagymát, vékony csíkokra vágott gyömbért, és a kesudiót, kicsit hevítjük. Hozzáadjuk a közepes darabokra (kockákra vágott) lilahagymát, sütjük kicsit. Hozzáadjuk a fűszereket (kurkuma, korianderpor és garam masala). 5 perc múlva dobd hozzá a kockára vágott paradicsomot és aztán hevítsd kicsit közepes lángon. Újabb 5 perc múlva kapcsold le. Hűtsd le egy kicsit, majd turmixold össze minél simábbra. Utána adj hozzá 2 ek. olajat és tedd ismét közepes tűzre, kb 15 percig, folyamatosan keverd, hogy ne ragadjon le. Ha eltelt az idő, adj hozzá kb 250-300 ml vizet és forrald fel. Ekkor vedd le a tűzről, add hozzá a 80-80 ml tejfölt és főzőtejszínt, fél tk. borsot és 1 tk. őrölt paprikát.  Ha szükséges, sózd is meg.

A szószt melegen tartjuk, és kb 5 perccel tálalás előtt beledobjuk a gombócokat.

A kenyérhez a liszteket egy tálba szitáljuk, majd hozzáadjuk az olajat és fokozatosan a vizet. Összegyúrjuk, dagasztjuk kicsit, míg puha, közepesen rugalmas tésztát nem kapunk. 2-3 cm átmérős golyókat formázunk belőle, majd 1 mm vékonyra nyújtjuk, egyenletesen, hogy kör alakú legyen. Felmelegítjük az olajat, majd közepes lángon tartjuk, annyira, hogy elég meleg legyen a sütéshez. Süsd ki az olajban*, de csak kb 1-1 percig.

A joghurtos saláta hozzávalóit keverjük össze és tegyük hűtőbe legalább 2-3 órára, de lehetőség szerint egy egész éjszakára. 


* A kenyér sütése kicsit trükkös, ugyanis ahhoz, hogy a képen látható módon felfújódjon speciális technikával kell sütni. Ennek lényege hogy a tésztát, miután beledobtuk az olajba, egy lapos végű kanállal (szedőlapát, vagy hasonló) elkezdjük óvatosan ütögetni. Vigyázni kell,hogy a tészta ne szakadjon fel. Ha jól dolgozunk, akkor a hő és az ütögetés hatására levegő kerül a tészta belsejébe és szépen felfújódik. Ekkor kell megfordítani, és sütni a másik oldalt is. Nem kell sokáig sütni, csak kb 1-2 percig mindkét oldalát.

2012. szeptember 21.

Citromkrémes, gyümölcsös kosárkák

Nem felejtettem ám el, hogy ezt is közzé kellene tenni, csakhát idő idő idő... :) De megfogadtam, hogy nem fogok mindig mentegetőzni a bejegyzések elején, hanem csak gyorsan pótolom az elmaradt dolgokat. És ígérni sem fogom, hogy mikor jön a következő bejegyzés, mert amilyen káoszos borulás van az utóbbi hetekben körülöttem, elég nehéz megtartani az ígéretet, megszegni meg szörnyű :S

Most éppen készülődök a vasárnapi vecsési káposztafesztiválra, ugyanis egy baráti társasággal indulunk a főzőversenyen méghozzá indiai káposztás gombóccal ;) Akit érdekel egy - meglepő mód indiai stílusú - sátorban megtalál minket :) 

De visszatérve a kosárkákhoz... Ezeket is anno Nosaltys "pályaműként" csináltam meg, de megvallom az őszintét, hogy csak kezdeni akartam valamit a maradék tésztaanyaggal ;) Egy régebbi GoodFoodban láttam ötletlént a muffintepsi kosárformaként való alkalmazását, amit azóta nem volt lehetőségem kipróbálni, így aztán két legyet ütöttem egy csapásra. Viszont azt is be kell vallanom, hogy macerássága miatt csúszott a második helyre anno, úgyhogy azoknak ajánlom, akik szeretnek babrálgatni hasonló édességekkel ;)


Hozzávalók a tésztához:

250 g liszt
1 tojássárgája
125 g enyhén puha vaj
6 dkg porcukor
egy csipet só

A töltelékhez:
(amit érdemes 1-2 órával korábban, 
vagy akár előző nap elkészíteni!)

1 nagyobb citrom
5 dkg cukor
2 tojássárgája
10 dkg vaj

És még:

erdei gyümölcsök és/vagy gyümölcslekvár a díszítéshez, a töltelékhez
vaj a forma kikenéséhez

A tésztát ugyanúgy készítjük elő, mint bármely pitetésztát. Azaz: a liszetet szitáljuk a lisztet egy tálba, adjuk hozzá a porcukrot, sót. Majd kockázzuk bele a vajat és adjuk hozzá a tojássárgáját. Gyors mozdulatokkal morzsoljuk, aztán gyúrjuk össze a hozzávalókat, ha nem állna eléggé össze, adjuk hozzá 1-2 ek. hideg vizet. Ne gyúrjuk túl sokáig, mert akkor nem lesz annyira omlós! Csomagoljuk folpackba a tésztagombócot, és tegyük hűtőbe legalább 20 percre. 

A töltelékhez a cukrot öntsük egy fémtálba, majd reszeljük hozzá a citrom héját és a tojássárgákat. Verjük fel géppel, kb öt-tíz percig (fehéredésig), majd facsarjuk hozzá a citrom levét. Melegítsünk vizet egy edényben, majd a vízgőz felett - folyamatosa kevergetve - sűrítsük be a citromkrémet (ez is körülbelül 10 perc). Kapcsoljuk le a tüzet, és kockázzuk hozzá vajat és kevergessük, amíg teljesen fel nem olvad benne. Hagyjuk hűlni a krémet, és tegyük hűtőbe, míg keményebbre dermed.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra és vajazzuk ki a muffintepsi mélyedéseit (attól függően, hogy mekkora kosarat akarunk használhatjuk a forma alját is, én minimuffin alját használtam ;)). A tésztát vegyük elő a hűtőből és sütőpapír között nyújtsuk vékonyra (3-4 mm). Vágjunk belőle köröket és béleljük ki - vagy fedjük be - a tepsi horpadásait az alábbi képen látható módon.


Süssük a tésztát 10-12 percig, vigyázva, nehogy megégjen. Ha kész, hagyjuk hűlni kicsit, majd szedjük ki/le a formáról a kész kosarakat. 

Már csak tölteni kell. Ehhez használjuk a citromos krémet, amihez keverhetünk gyümölcsöket, vagy esetleg gyümölcslekvárt is. A tetejét díszítsük pár szem gyümölccsel.

2012. szeptember 15.

Szülinap Amerika kapitány hangulatban

Még valamikor nyáron jelezte oto egy hozzászólásban, hogy majd számítsak tőle tortamegrendelésre. El is jött a szeptember, le is egyeztettük az igényeket. Érdekes, hogy az eddig készített festett tortáim mindegyike (ezzel együtt mind a három :D) valamilyen országhoz kapcsolódik: először kalocsai minta, aztán londoni motívumok, ezúttal pedig az amerikai csillagos-sávos bosszúálló került a tortára. 

Nem volt egyszerű a feladat, mert a képregényhős izomzatának megfestéséhez bizony jó néhány árnyalatot kellett használni, az arc megfestéséről (és az árnyalat kikeveréséről) nem is beszélve. Szintén kihívás volt a sok szabályos alakzat megrajzolása. Ezen kívül szerettem volna felturbózni kicsit a pajzsot, úgyhogy beszereztem egy ezüstös fényű festéket is, ami első egy-két nekifutásra szó szerint leszaladt a tortáról :O Nade, nem fogott ki rajtam, viszonylag hamar rájöttem, hogy bánjak vele :) 

Az igazi fejtörést a torta befejezése okozta. Amikor ugyanis elkészült a kapitány, akkor a viszonylag nagy figura ellenére üresnek éreztem a tortát... 

Utóbb kicsit megbántam, hogy itt elkezdtem folytatni a dekorálást, mert egyrészt innen számítva még legalább három órát töltöttem a torta mellett, másrészt egyre kevésbé voltam elégedett az eredménnyel :( De innen nem volt visszaút, úgyhogy a torta végül ezüst színben tündökölt, körbetekerve egy vörös-fehér-vörös "övvel". Az elgondolás szerintem nem volt rossz, de sajnos a kivitelezés nem olyan lett, mint szerettem volna. Nade nézem a jó oldalát: most is tanultam jópár dolgot, amit a következő alkalommal hasznosíthatok majd ;)

Amíg a torta sütőben, hűtőben pihent, vagy épp száradt a festék rajta, addig a minimuffin tepsimet is beizzítottam, ugyanis az ezüstfesték beszerzése közben megakadt a szemem egy csomag "hazafias muffinpapíron" is, amin mindenféle amerikai motívumok voltak. Úgyhogy bónuszban készült a torta mellé egy adag körtés-fahéjas, valamint egy adag diós minimuffin is (ha már átléptünk nyárból az őszbe ;))
A torta tölteléke és piskótája egyébként ismét Csokipari finomsága volt ;) Ezúttal két napig járt a családban a híre és az igen kritikus ünnepelt is is elismerőleg nyilatkozott róla ;) Úgyhogy továbbra is ajánlom a receptet mindenkinek, aki szuperfincsi, könnyű krémes, gyümölcsös és csokis desszertet szeretne az asztalra tenni :)