2013. december 31.

Magos/sajtos rudacskák

Még utolsó pillanatban is elkészíthető az esti szilveszteri buliba az alábbi sajtos-magos rudacska. A receptet anyósomtól kaptam, ő pedig szintén valakitől kapta, és egyébként sem sokban különbözik más hasonló receptektől, de mivel nekem nagyon bevált, mindenképp szerettem volna digitális formában is rögzíteni, mert már kétszer kellett elkérnem és félő, hogy legközelebb, amikor szükség lesz rá, megint nem találnám... :)

Ezúton kívánok nagyon boldog, sütésben-főzésben gazdag új évet minden kedves olvasómnak! Köszönöm, hogy a ritka frissülés ellenére is velem voltatok, remélem, jövőre is így lesz és igyekszem, hogy jövőre több olvasnivalóval lássalak el Benneteket! BUÉK!!!



Hozzávalók:

40 dkg liszt
25 dkg margarin
1 tojás
200 g tejföl
5 dkg reszelt sajt
1 kk só

A tetejére reszelt sajt, köménymag, szezámmag, lenmag... ízlés szerint.

Elkészítés:
A tojást szétválasztjuk, a sárgája a tésztába, a fehérje a rudak megkenéséhez kell majd. A margarint megolvasztjuk, és hagyjuk hűlni, amíg összeállítjuk a tésztát.

A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzákeverjük a reszelt sajtot és a sót, majd belevegyítjük a tejfölt, az olvasztott margarint és a tojás sárgáját. Összegyúrjuk a tésztát, ami viszonylag lágy marad, ilyennek kell lennie. Fóliába csomagolva hűtőbe tesszük fél órára (nem gond, ha többre).

A sütőt előmelegítjük 175 fokra.

A tésztát kivesszük a hűtőből és kb ujjnyi vastagra nyújtjuk. Célszerű inkább fóliát tekerni a nyújtófára és minél kevesebb lisztet használni, mert akkor a rudacskák sem lesznek lisztes ízűek kész állapotukban. Tetszés szerint vágunk rudakat (én kb 1x 5 cm-t vágtam) és besorakoztatjuk őket egy sütőpapírral bélelt tepsibe.

A tetejüket megkenjük a tojásfehérjével, megszórjuk tetszés szerint a magvakkal vagy a sajttal, majd 10-15 percig sütjük őket. A tepsiből kivéve hagyjuk hűlni kicsit és csak ezt követően szedjük le, hogy ne töredezzenek szét.

2013. december 1.

Narancsos gesztenyelekvár és JÁTÉK

A változatosság kedvéért ismét egy lekvárt hoztam :P Igen, már talán említettem: idén rámtört ismét ez a mánia. Ez nálam nem a mennyiségben jelentkezik, sokkal inkább abban nyilvánul meg, hogy a hagyományos ízek mellett új, különleges dolgokat próbálok ki. Így készült idén négyféle sárgabarackos dzsem, nem maradt ki a nektartin és az őszibarack, de csináltam például kétféle epres, csokis meggyes, málnás, ribizlis finomságokat. Mindezt nyár közepén, aztán most ősszel a birsalmás, a körtés-kakaóbabos ízvilág sorakozott be a polcra néhány üveggel. 

Amikor elkezdtem kisfiam hozzátápálását sok olyan zöldséget, gyümölcsöt kóstoltam meg, próbáltam ki, amit előtte sohasem. Olyan egyhangúnak tűnt - számomra -, hogy csak almát kapjon és emellett nem akartam, hogy csak azért maradjon ki neki egy íz, mert én az sosem ettem korábban. Így került egy piacozás alkalmával gesztenye is a kosaramba ;) Kaptam az alkalmon, és összekötve a kellemest a hasznossal, kipróbáltam milyen a gesztenyelekvár. Háát... méghogy kellemes...maga a készítés csöppet sem volt az. Sőt, volt pontja a napomnak, amikor már szívem szerint az egészet a kukába dobtam volna... Pedig csak fél kiló gesztenyének estem neki... DE! Örülök, hogy kitartottam, mert bár nem volt épp mamabarát a projekt, de mindenképp megérte a fáradozást. Fincsi karácsonyi ízvilág, így bár a gesztenyének nincs szezonja már, de ha sikerül natúr pürét beszerezni, akkor ajánlom elkészíteni az ünnepekre ;) Sajnos nekem csak egy nagyobb üveg lett vele tele, úgyhogy félek nem fog kitartani jövő őszig :P 



Hozzávalók (2-3 kisebb üveghez):

1 kg gesztenye (vagy kevésbé elszántaknak 500 gramm natúr 100%-os gesztenyepüré)
200 gramm nádcukor
1 kezeletlen narancs
1 rúd fahéj
1 tasak 2:1 Dzsemfix (vagy a fenti cukormennyiség 2:1 befőzőcukorból)

Elkészítése:

A gesztenyét megmossuk, majd száradás után késsel bevagdaljuk a hegyes végénél (érdemes minél hosszabb bevágásokat csinálni, mert későbbi munkánkat könnyítjük meg vele).


Közben vizet forralunk és amikor már lobog, beledobjuk a gesztenyéket és a fahéjat. Körülbelül 40-45 perc alatt puhára főzzük őket. A megfőtt, leszűrt gesztenyéket hideg vízbe tesszük és elkezdjük pucolni. Le kell szedni a külső héját és a belső vékony hártyát is. A fahéjra már nem lesz szükség.

A megtisztított gesztenyét 2,5 dl vízzel pürésítjük. A narancs héját belereszeljük, a levét kifacsarjuk és hozzáöntjük. Összekeverjük a cukrot és a dzsemfixet, majd ezt is a gesztenyés masszához adjuk. 

Magas lángon forráspontig hevítjük, majd takarékon kb. 4-5 percig főzzük. A fenti mennyiségből közepesen folyós és nem túl édes lekvár készül, ha valaki édesebben, sűrűbben szereti több cukrot használjon és főzze tovább a masszát.

Még forrón sterilizált üvegbe öntjük, kupakját rácsavarjuk, majd pár percig fejre állítjuk, végül konyharuhába bugyolálva hagyjuk kihűlni. 

És akkor a....

....JÁTÉK!!!!

Ebben az évben nem igazán voltam aktív ami a blogbejegyzések illeti... De örömmel tölt el, hogy ennek ellenére rendszeres maradt a látogatottság és még növekedett is a blog követőinek, kedvelőinek száma az elmúlt hónapokban. Hálám jeléül arra gondoltam, hogy egy kis játékot csinálok.

Aki követte az őszi bejegyzéseimet láthatta, hogy háromféle dzsemet készítettem. De nem csak a nagyobb üvegek teltek meg, mindegyikből készült egy-egy pici üveg is ajándékozási célból ;)


Aki szeretné megnyerni ezt a kis (egészen pontosan 100 ml) kóstolót a gesztenyés, körtés és birsalmát dzsemekből, nem kell mást tennie, mint a blog Facebook oldalán leírtakat teljesíteni ;) A játék ezüstvasárnapig, azaz december 15-ig tart :)

2013. november 24.

Megint körte, megint kakaóbab ;)

Ezt a párosítást múltkor egy kuglófnál próbáltam ki és már akkor érlelődött a gondolat, hogy valahogy dzsemben is tesztelni fogom. Megtörtént :) 

Nyáron dzsemfőző lázban égve egy hasonló receptet készítettem el meggyel, ami nagy kedvencemmé vált és ami sajnos gyorsan el is fogyott... És hol van még a meggyszezon... :) Addig viszont valamelyest kárpótol majd ez az verzió. Bár kevesebb cukrot adtam hozzá, számítva arra, hogy a körte édesebb, mint a meggy volt, még mindig kicsit édes lett az én ízlésemnek, úgyhogy legközelebb tovább csökkentem a mennyiséget és tegyen úgy az is, aki hozzám hasonlóan kevésbé édesszájú ;)


Hozzávalók:

4-5 db körte (600 gramm tisztítva)
20 g kakaóbab durvára darálva
200 g cukor
50 g nádcukor
10 g (fél csomag) 2:1 Dzsemfix
1 dl víz

Elkészítése:

A körtét hámozzuk meg, távolítsuk el a magházat és vágjuk apró darabokra. 
Szórjuk rá a cukrokat és a Dzsemfixet, majd keverjük hozzá a kakaóbab töretet is.
Hagyjuk állni, keverjük meg párszor, hogy a cukor feloldódjon.

Készítsük elő az üvegeket, ez a mennyiség kb 3x2,5 dles üveg dzsemhez elegendő. 

A vizet öntsük a gyümölcsös keverékhez, majd magas lángon hevítsük forráspontig, majd takarék lángra visszakapcsolva főzzük kb 8-10 percig. Ezalatt közepes sűrűségű dzsem lesz belőle, aki folyósabban szereti, rövidebb ideig főzze. A kimosott, sterilizált üvegekbe töltjük a dzsemet, kupakot teszünk rá, majd konyharuhával, törölközővel bélelt edénybe tesszük (5-10 percig fejre állítva) és ott hagyjuk kihűlni.

2013. november 19.

Szülinapom-pom

Hétvégén ünnepeltük a 30. szülinapomat. Férjemnek hála egy álmom vált valóra, ugyanis példaképem, Csenge, a Sütimizéria blog írója készítette a tortámat. Gondoltam megosztom veletek is, ugyanis a tortát a blogom fejléce ihlette. Sosem volt kérdéses számomra, hogy Csenge mennyire tehetséges, de - talán elfogult vagyok ;) - szerintem eddig egyik legjobb tortáját kaphattam meg :)

A torta belül meggyes-csokis-gesztyenyekrémes volt. Gesztenyés éppen csak annyira, hogy rá lehessen fogni, a krém, a piskóta a már tesztelt receptekhez hasonlóan könnyű és isteni finom. A marcipánbevonat tökéletes, a dekoráció meg szerintem egyenesen mestermű. Imádtam! És nem csak én ;) Pillanatok alatt elfogyott a két szint, egy szeletet tudtunk csak megmenteni másnapra :)

A tortát, és a róla készült képeket köszönöm Csengének! Na és persze férjemnek és sógoromnak, akik nélkül a torta el sem juthatott volna hozzám :)






2013. október 16.

Körtés kuglóf kakaóbabbal, mandulával

Ezer éve sütöttem kuglófot utoljára... Pedig addig "sírtam" lyukas kuglófformáért, hogy tavaly karácsonyra kettőt is kaptam :P Ideje volt hát felavatni, és mivel ma az időjárás sem kedvezett a szabadtéri szórakozásnak, a konyhában töltöttem a délelőttöt és felhasználtam a lassan túlérett körtéket (a reggeliből megmaradt körtés babapürét ;)) és a nyári lekvárfőzéskor beszerzett kakaóbab maradékát. Az eredmény egy könnyű tésztás, a kakaóbabtól ropogós finomság, amit kénytelen voltam lámpafénynél fotózni, mert férjem nem akart várni reggelig a kóstolással (nem kellett kétszer mondani, annyira én sem :P)


Hozzávalók:

4 db körte (kb 40 dkg) hámozva, apró kockára vágva
25 dkg finomliszt
20 dkg puha vaj
15 dkg nádcukor
4 tojás
1 tk. őrölt fahéj
1 cs. sütőpor
5 dkg kakaóbab töret
5 dkg mandula
liszt, vaj a formához


Elkészítése:

A sütőt előmelegítjük 175 fokra. A formát - ha szükséges - kivajazzuk, kilisztezzük.

A körte egy részét (én a felét) pépesítjük. A kakaóbabot - ha nem töretet vettünk - és a mandulát durvára daráljuk.
Egy tálba szitáljuk a lisztet, majd beleszórjuk a fahéjat és a sütőport.
Másik tálban összekeverjük kézi mixerrel a vajat és a cukort, majd beledolgozzuk a tojásokat. Ezt követően apránként adagoljuk hozzá a lisztes keveréket. 
Végül beleöntjük a körtepépet, a körtedarabokat, a mandulát és a kakaóbabot és fakanállal elkavarjuk.

A formába kanalazzuk és kb 45 perc alatt készre sütjük.

2013. szeptember 29.

Birsalmadzsem

Egy-két hete kaptam anyósomtól majd' két kiló birsalmát. Itt sorakoztak az asztalon napokig, nem volt időm foglalkozni velük. Hétvégén pont kifogyott az egyik dzsemes üveg, akkor ugrott be ötletként, hogy az almákból készítek utánpótlást bele. 

Aki szereti a birsalma kompótot, annak tuti bejön ez a verzió is, mert az íze egy az egyben ugyanaz szerintem :) De így legalább mindig készen áll a hűtőben, majd akkor is, ha már nem lesz alma a fán ;)





Hozzávalók:

1 kg birsalma
30 dkg nádcukor
1 mk. őrölt fahéj
1 mk. őrölt szegfűszeg
1 tasak 2:1 dzsemfix
fél citrom leve


Az almát megpucoljuk, a magházat eltávolítjuk és kisebb darabokra vágjuk. Annyi vízzel, hogy ellepje feltesszük főni (amikor felforr, takartékra kapcsolva lassan rotyogtatjuk) kb. másfél órára, míg teljesen puha lesz. 

Ha kész pürésítjük botmixerrel, hozzáadjuk a citrom levét, a cukrot és a dzsemfixet. Forráspontig hevítjük folyamatos kavargatással, majd így főzzük 5-10 percig. Végezzünk zselépróbát, de önmagában is olyan sűrű a massza, hogy ennyi idő alatt biztos, hogy megfelelő állagot kapunk. Én a végén kavartam hozzá a fűszereket, hogy intenzívebben megmaradjon az aromájuk, úgy rotyogtattam még egy percig a lekvárt.

Forró vízben sterilizált, lecsepegtetett üvegekbe töltjük, 5 percre fejre állítjuk, majd mehet száraz dunsztba míg kihűl.

2013. augusztus 28.

Pingvin nászpár

Hétvégén esküvőn voltunk, ahol rajtam kívül az általam készített marcipán nászpár is jelen volt, ugyanis abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy az esküvői tortára én készíthettem őket ;)

Hónapokkal ezelőtt volt szó róla, hogy csináljak valami pingvines tortadíszt, de aztán úgy alakult, hogy a pár egy cukrászdából rendelte meg, mert nem akartak engem ezzel terhelni a baba mellett (én meg nem akartam erőltetni, gondoltam félnek rám bízni a feladatot ;)). Viszont utolsó pillanatban derült ki, hogy a cukrászda nem fogja időre megcsinálni... Ezt véletlenül tudtam meg, és "megörültem", hogy mégis próbálkozhatok. Mivel időközben beszereztek egy másik nászpárt, nem nehezedett rám teherként a feladat, csak egy lehetőség volt nekem is és a párnak is: ha tetszik és elkészül felrakják, ha nem, akkor ott a tartalék.

Sajnos pont a 20-i hosszú hétvégén kellett alapanyagot beszereznem, de szerencsémre Szegeden voltunk és hétfőn még nyitva volt a cukrászdiszkont. Előző este már gyűjtöttem ihletet, plusz kaptam két képet a "megrendelőimtől" is, és ezek alapján fogtam hozzá az elkészítésnek. Szintén szerencse, hogy volt pár darabka fehér organzánk is, amiből a leányzó fátylát meg tudtam csinálni.

Nagyon élveztem a készítését, és elégedett is vagyok a végeredménnyel :)

Nameg irtó büszke és boldog, mert amellett, hogy marcipánkészítőként debütáltam egy ilyen jeles eseményen, örömet szerezhettem vele a házasulandóknak :)

Íme:





És élesben a tortán (csináltam egy fekete kalapot is, hogy lehessen választani, melléraktam, a pincérek pedig rárakták mindkettőt...):


2013. augusztus 9.

Szedres zabkása

Alig, hogy bejelentettem, visszatérek, jól el is tűntem... :)

Ennek egyik oka a nyár, ami alatt a lehető legtöbb percet igyekszem a szabadban tölteni, másik oka pedig, hogy nem sokkal a korábbi poszt után derült ki, kisfiam tejérzékeny. Ennek azért van jelentősége, mert nekem, mint a tejtermékek piacát rendre kifosztó egyénnek, igencsak nehezemre esett kitalálni, átállni, megszokni a tejmentes életmódot (ami nem merül ki a tejtermékek nélkülözésében, ugyanis a tejfehérje számos felvágottban, kekszfélében, pékáruban is megtalálható). Ez eleinte azzal járt, hogy étrendem igencsak egysíkúvá vált, ugyanis akkor még a hasfájósság miatt számos egyéb dolgot is kénytelen voltam csökkenteni, nélkülözni étrendemben. Így aztán nem nagyon volt lehetőségem arra, hogy bejegyzéseket írjak... Majd utóbb mire volt ötlet, addigra már nem volta annyira szezonális a félig megírt bejegyzés (pl. spárgás tészta), és jártam úgy is, hogy az ebben publikálásra váró recepthez hasonlót posztolt ismerősöm, és én nem akartam, hogy az utánzás gyanújába keveredjek ;)

Ebben a bejegyzésben (és meglehetősen egyszerű receptjében) viszont bevallottam más ötletéből dolgoztam. Amikor ugyanis rá kellett szoknom a vegán étkezésre, Zita blogja volt az első, amin receptek után kutattam. Akkoriban volt friss egy epres zabkása receptje, ami - egy kis átalakítás után - gyorsan belopta magát a szívembe :) Azóta feltérképeztem az általa sokat dicsért - bevallom, nekem kevésbé szimpi - Csörsz utcai piacot is és beszereztem egy üveg fincsiiii mandulavajat. Nameg ott vásárolom fel a növényi alapú "tejtermékeimet", úgy mint rizstejet, rizstejszínt, pudingféléket. Ezek kicsit édesebbek, mint a normál tej, viszont nagyon jól kiváltják azt, ezáltal lehetőséget teremtve változatosabb étkezésre, nameg nekem a hiány pótlására. Mint ahogy alkalmas ez a zabkása az édesség (így különösen a csokoládé :P) utáni vágyam csillapítására egy egészségesebb formában ;)




Hozzávalók:

10 ek. zabpehely
250 ml tej/rizstej/zabtej
2 ek. méz
fél citrom leve és héja
kb 100 gramm szeder

Elkészítése:

A zabpelyhet és a tejet öntsük egy edénybe és alacsony lángon kezdjük el főzni folyamatosan keverve. 
Kb 3-4 perc után adjuk hozzá a fahéjat és a citrom levét, héját, majd főzzük tovább még 1-2 percig. 

Ha kész, öntsük tálkába, hagyjuk kicsit hűlni, majd keverjük hozzá a mézet és szórjuk a tetejére a szedret.

2013. május 16.

Mit egyen a szoptatós kismama?

Előző bejegyzésemből gondolhatjátok milyen apropója van a címnek ;)

Már a szülés előtt is olvasgattam arról, hogy mely ételeket lehet, nem lehet enni, ha az ember lánya kisbabáját szoptatni akarja. Eléggé megoszló véleményekkel találkoztam. Ami állandónak tűnt az a puffasztó, zsíros, fűszeres ételek kerülése, illetve a tej, citrusok mérséklése. De nem ajánlják a különböző hüvelyesek (borsó, lencse), vagy apró magvas gyümölcsök (kiwi, eper) fogyasztását sem. Találtam nagyon durva listákat is, ami szerint szinte csak szikkadt kenyéren és vízen élhetne az újdonsült anyuka, ugyanakkor persze mindenhol leírják, hogy napi ötször változatosan egyen, hogy biztosítsa a megfelelő vitaminbevitelt és fogyasszon elegendő fehérjét, szénhidrátot, hogy legyen miből tejet termelni. Van egy másik irány is, amit például a gyermekorvosom is képvisel. Szerinte, és ezen irány követői szerint bármit lehet enni, csak figyelni kell, hogy mire hogy reagál a baba és amik problémásak, azokat kell mérsékelni, kiiktatni.

Én amúgy sem vagyok nagy káposzta- és babrajongó, így ezek kiiktatása nem esett nehezemre, nem is kísérleteztem velük. Annál nagyobb kihívás volt viszont a narancslé, az eper, vagy például a paradicsom megvonása. Ezeket először ettem, majd amikor rájöttem, hogy nagyban összefüggnek az órákig tartó hasfájós babaordítással, kénytelen voltam lemondani róluk. Hasonlóképp nehezemre esett például a zöldborsó, a brokkoli, a karfiol kiiktatása, mert ezek a zöldségek elég gyakran megfordultak a konyhában és napról napra azt éreztem, hogy lassan nem lesz olyan alapanyag, amiből ételt tudnék készíteni...

Régen is szerettem úgy főzni, sütni, ha volt valami téma, mert a kötöttség gondolkodásra késztet. Igaz ez akkor, ha olcsón kell kihozni egy vacsorát, akkor is, ha csak meghatározott alapanyagokat lehet csinálni, vagy abban az esetben, ha valamilyen téma szerint kell kreatívkodni, mint például a VKF sorozatban. Dolgomat ezúttal még az is nehezítette, hogy egy pár hetes, hónapos picúr mellett bizony nincs idő órákig a konyhában mojolni, ezért nem csak az alapanyagok, hanem a főzésre szánható idő is korlátozottá vált. Eleinte saját kúfőből dolgoztam, de amikor ötleteim végére értem, előkaptam a tavalyi Goodfood magazinokat, néhány szakácskönyvet és elkezdtem olyan recepteket keresni, amik megfelelnek a feltételeknek mind hozzávalók, mind elkészítési idő tekintetében. Találtam jó ötleteket kedvenc gasztrobloggereim oldalain is és néhány egyéb magazinban.

Így aztán nem csak abból állok ki, hogy krémlevest eszek párolt zöldséggel, hanem számos verzióját készítettem már el például a céklának, a cukkininek, vagy újabban a spárgának is, amit korábban például sosem ettem. Ezért is jó ez az időszak, és igyekszem kihasználni ;)

Későbbi dolgomat megkönnyítendő, és másoknak ötleted adandó arra gondoltam, hogy készítek egy sorozatot a blogon, amiben összegyűjtöm ezeket a recepteket. Hamarosan jön az első bejegyzés, aztán meglátjuk , hogy mennyire lesz időm ilyesmire az elkövetkező hónapokban :) Ami biztos: nem ígérek semmit :P

2013. február 18.

Búcsú...

.. legalábbis egy időre biztosan.

El kell ugyanis fogadnom a tényt, egyszerűen nincs időm a blogra. Hiába terveztem januárra jópár dolgot, és hiába agyalok hetek óta egy-két finomságon, annyi a tennivalóm, hogy esélyem sincs ezeket kivitelezni. Még ha sütésre-főzésre jut is idő (merthát enni eszünk :)j), akkor sem jut már energiám arra, hogy fotózzam az alkotásokat, és főleg nem arra, hogy úgy fotózzam, ahogy elvárom magamtól ;)

És amiért búcsú, és amiért tudom, hogy ez a közeljövőben sem fog változni...

Eltűnésem és egyre ritkább bejelentkezéseim indoka ugyanis az, hogy babát várunk. Mivel a picúr érkezése pár héten belül esedékes, megsokasodtak az intéznivalók, és ezzel fordítottan arányosan: csökkent az az energiám, ami van, azt pedig muszáj ezekre a dolgokra fordítani.

Így aztán akarva, akaratlan el kell köszönnöm tőletek :)

De ahogy fent is írtam: bízom benne, hogy csak egy időre, hiszen rengeteg örömöt okozott nekem a blog és annak fejlődés, az, hogy ennyien olvastok napi szinten, még frissítés nélkül is, az, hogy a semmiből egy év alatt 50 követő, a Facebookon majdnem 200 kedvelő csatlakozott hozzám. Örülök a lehetőségeknek: a próbafőzésnek, a Nosalty felkérésnek, a Káposzta Fesztiválos díjnak, nem is beszélve a goldenblog2012-n kapott szavazatokról, amikre egy éve nem is számítottam volna. Mint ahogy azt sem gondoltam, hogy macaront fogok sütni, sőt részt venni a macaron napon amatőrként, vagy azt, hogy az elmúlt évben ennyi tortát, vagy indiai ételt fogok legyártani, és posztolni a VKF-eken :) Sok mindent szeretnék még, és remélem lesz akit majd érdekel, még ha azokra várni is kell pár hónapot. 



Addig kívánok mindenkinek jó sütögetést, főzöcskézést és köszönöm, hogy velem voltatok az elmúlt bő egy évben!

Judyt

2013. január 26.

Bogyó és Babóca torta, a barlangi pókkal kiegészülve

Hónapokkal ezelőtt fedeztem fel Katuci oldalán egy Bogyó és Babócás tortát. Azóta vágyom rá, hogy egyszer valakinek ilyesmit csinálhassak, főleg azután, hogy a lila-fehér tortánál rákattantam a marcipán formázgatásra :) Nem is kellett olyan sokáig várni, néhány hete barátnőm megkért, hogy kisfia 2. szülinapjára csináljak egy tortát. Akkor még nem tudtam, hogy végül milyen lesz, de amikor egy látogatáskor Álmosról kiderült, hogy szereti ezt a mesét, felvetettem az ötletet :) Szerencsére meglett a jóváhagyás, annyi kiegészítéssel, hogy a barlangi pókos rész az aktuális kedvenc, úgyhogy valahogy őt is csempésszem a tortára. Megtörtént... íme:


Viszonylag gyorsan megjelent előttem a kép arról, hogy képzelem a sztori tortára varázsolását...

Ezúttal is a 18 cm-es formát használtam, és a "változatosság" kedvéért ezúttal is Csenge titkos kertes csupacsokis, mascarponés-túrós tortareceptjét. Így egy egész magas torta jött össze, amin tökéletesen meg tudtam valósítani az elképzelésemet.

Ahogy fent látható: a torta tetejére ültettem a főszereplőket, a torta oldala (alja) pedig a "felszín" alatti barlangot és a benne lévő pókot fedte fel. Először megfestettem a barlang hátterét, gyökerekkel, kavicsokkal. Aztán formáztam egy lapos pókot, néhány kavicsot és pókhálót, hogy kicsit térbelibb hatása legyen az alsó résznek is.


Aztán jöhetett a felső rész. Ehhez zöld marcipánt nyújtottam el kb. 1 mm vékonyra, majd derelyevágóval cakkoztam a szélét, hogy kicsit érdekesebb legyen. 

A figurákat már napokkal korábban elkészítettem fondantból próbaképp, pillanatok alatt. Ezért is estem kétségbe, amikor a marcipános verziók sehogy nem akartak sikerülni :S Hiába... tartanom kell magam ahhoz, hogy mindig élesben készítek először valamit... Aztán végül összejöttek a testek, következhetett a fejek megformálása. Nos, azt a dühöngést, amit összesen e folyamat alatt leműveltem, különösen az arcuk megrajzolásakor, inkább nem részletezem :) Kiccccsit bosszantó volt, hogy csak a fejekkel több időt töltöttem, mint a torta összes többi dekorációjával. Muszáj volt néha kis szünetet tartani, úgyhogy kikapcsolódásként csináltam még gombát, egy-két virágot, aztán újult erővel álltam neki a hajszálaknak, csápoknak... Utóbbinál sajnos kénytelen voltam kevésbé gyerekbarát módszert alkalmazni: ahogy anno a varrókészlet tortánál, most is gombostűket fedtem be a marcipánnal. 


A végeredmény nekem tetszik :) Nagyon bízom benne, hogy az ünnepelt is hasonlóképp lesz ezzel... Olyan nehéz gyerekeknek csinálni tortát, komolyan félek attól, hogy meglátva azt elszomorodnak, vagy elsírják magukat :D Amerika kapitány esetében is rettegtem attól, hogy a címzett majd közli: ez milyen gagyi már... :D Úgyhogy még pár órát mindenképp izgulok és várom a beszámolót a fogadtatástól ;)

És akit a fentiek után érdekelne, hogy ki is az a barlangi pók: