2013. január 26.

Bogyó és Babóca torta, a barlangi pókkal kiegészülve

Hónapokkal ezelőtt fedeztem fel Katuci oldalán egy Bogyó és Babócás tortát. Azóta vágyom rá, hogy egyszer valakinek ilyesmit csinálhassak, főleg azután, hogy a lila-fehér tortánál rákattantam a marcipán formázgatásra :) Nem is kellett olyan sokáig várni, néhány hete barátnőm megkért, hogy kisfia 2. szülinapjára csináljak egy tortát. Akkor még nem tudtam, hogy végül milyen lesz, de amikor egy látogatáskor Álmosról kiderült, hogy szereti ezt a mesét, felvetettem az ötletet :) Szerencsére meglett a jóváhagyás, annyi kiegészítéssel, hogy a barlangi pókos rész az aktuális kedvenc, úgyhogy valahogy őt is csempésszem a tortára. Megtörtént... íme:


Viszonylag gyorsan megjelent előttem a kép arról, hogy képzelem a sztori tortára varázsolását...

Ezúttal is a 18 cm-es formát használtam, és a "változatosság" kedvéért ezúttal is Csenge titkos kertes csupacsokis, mascarponés-túrós tortareceptjét. Így egy egész magas torta jött össze, amin tökéletesen meg tudtam valósítani az elképzelésemet.

Ahogy fent látható: a torta tetejére ültettem a főszereplőket, a torta oldala (alja) pedig a "felszín" alatti barlangot és a benne lévő pókot fedte fel. Először megfestettem a barlang hátterét, gyökerekkel, kavicsokkal. Aztán formáztam egy lapos pókot, néhány kavicsot és pókhálót, hogy kicsit térbelibb hatása legyen az alsó résznek is.


Aztán jöhetett a felső rész. Ehhez zöld marcipánt nyújtottam el kb. 1 mm vékonyra, majd derelyevágóval cakkoztam a szélét, hogy kicsit érdekesebb legyen. 

A figurákat már napokkal korábban elkészítettem fondantból próbaképp, pillanatok alatt. Ezért is estem kétségbe, amikor a marcipános verziók sehogy nem akartak sikerülni :S Hiába... tartanom kell magam ahhoz, hogy mindig élesben készítek először valamit... Aztán végül összejöttek a testek, következhetett a fejek megformálása. Nos, azt a dühöngést, amit összesen e folyamat alatt leműveltem, különösen az arcuk megrajzolásakor, inkább nem részletezem :) Kiccccsit bosszantó volt, hogy csak a fejekkel több időt töltöttem, mint a torta összes többi dekorációjával. Muszáj volt néha kis szünetet tartani, úgyhogy kikapcsolódásként csináltam még gombát, egy-két virágot, aztán újult erővel álltam neki a hajszálaknak, csápoknak... Utóbbinál sajnos kénytelen voltam kevésbé gyerekbarát módszert alkalmazni: ahogy anno a varrókészlet tortánál, most is gombostűket fedtem be a marcipánnal. 


A végeredmény nekem tetszik :) Nagyon bízom benne, hogy az ünnepelt is hasonlóképp lesz ezzel... Olyan nehéz gyerekeknek csinálni tortát, komolyan félek attól, hogy meglátva azt elszomorodnak, vagy elsírják magukat :D Amerika kapitány esetében is rettegtem attól, hogy a címzett majd közli: ez milyen gagyi már... :D Úgyhogy még pár órát mindenképp izgulok és várom a beszámolót a fogadtatástól ;)

És akit a fentiek után érdekelne, hogy ki is az a barlangi pók: