2013. augusztus 28.

Pingvin nászpár

Hétvégén esküvőn voltunk, ahol rajtam kívül az általam készített marcipán nászpár is jelen volt, ugyanis abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy az esküvői tortára én készíthettem őket ;)

Hónapokkal ezelőtt volt szó róla, hogy csináljak valami pingvines tortadíszt, de aztán úgy alakult, hogy a pár egy cukrászdából rendelte meg, mert nem akartak engem ezzel terhelni a baba mellett (én meg nem akartam erőltetni, gondoltam félnek rám bízni a feladatot ;)). Viszont utolsó pillanatban derült ki, hogy a cukrászda nem fogja időre megcsinálni... Ezt véletlenül tudtam meg, és "megörültem", hogy mégis próbálkozhatok. Mivel időközben beszereztek egy másik nászpárt, nem nehezedett rám teherként a feladat, csak egy lehetőség volt nekem is és a párnak is: ha tetszik és elkészül felrakják, ha nem, akkor ott a tartalék.

Sajnos pont a 20-i hosszú hétvégén kellett alapanyagot beszereznem, de szerencsémre Szegeden voltunk és hétfőn még nyitva volt a cukrászdiszkont. Előző este már gyűjtöttem ihletet, plusz kaptam két képet a "megrendelőimtől" is, és ezek alapján fogtam hozzá az elkészítésnek. Szintén szerencse, hogy volt pár darabka fehér organzánk is, amiből a leányzó fátylát meg tudtam csinálni.

Nagyon élveztem a készítését, és elégedett is vagyok a végeredménnyel :)

Nameg irtó büszke és boldog, mert amellett, hogy marcipánkészítőként debütáltam egy ilyen jeles eseményen, örömet szerezhettem vele a házasulandóknak :)

Íme:





És élesben a tortán (csináltam egy fekete kalapot is, hogy lehessen választani, melléraktam, a pincérek pedig rárakták mindkettőt...):


2013. augusztus 9.

Szedres zabkása

Alig, hogy bejelentettem, visszatérek, jól el is tűntem... :)

Ennek egyik oka a nyár, ami alatt a lehető legtöbb percet igyekszem a szabadban tölteni, másik oka pedig, hogy nem sokkal a korábbi poszt után derült ki, kisfiam tejérzékeny. Ennek azért van jelentősége, mert nekem, mint a tejtermékek piacát rendre kifosztó egyénnek, igencsak nehezemre esett kitalálni, átállni, megszokni a tejmentes életmódot (ami nem merül ki a tejtermékek nélkülözésében, ugyanis a tejfehérje számos felvágottban, kekszfélében, pékáruban is megtalálható). Ez eleinte azzal járt, hogy étrendem igencsak egysíkúvá vált, ugyanis akkor még a hasfájósság miatt számos egyéb dolgot is kénytelen voltam csökkenteni, nélkülözni étrendemben. Így aztán nem nagyon volt lehetőségem arra, hogy bejegyzéseket írjak... Majd utóbb mire volt ötlet, addigra már nem volta annyira szezonális a félig megírt bejegyzés (pl. spárgás tészta), és jártam úgy is, hogy az ebben publikálásra váró recepthez hasonlót posztolt ismerősöm, és én nem akartam, hogy az utánzás gyanújába keveredjek ;)

Ebben a bejegyzésben (és meglehetősen egyszerű receptjében) viszont bevallottam más ötletéből dolgoztam. Amikor ugyanis rá kellett szoknom a vegán étkezésre, Zita blogja volt az első, amin receptek után kutattam. Akkoriban volt friss egy epres zabkása receptje, ami - egy kis átalakítás után - gyorsan belopta magát a szívembe :) Azóta feltérképeztem az általa sokat dicsért - bevallom, nekem kevésbé szimpi - Csörsz utcai piacot is és beszereztem egy üveg fincsiiii mandulavajat. Nameg ott vásárolom fel a növényi alapú "tejtermékeimet", úgy mint rizstejet, rizstejszínt, pudingféléket. Ezek kicsit édesebbek, mint a normál tej, viszont nagyon jól kiváltják azt, ezáltal lehetőséget teremtve változatosabb étkezésre, nameg nekem a hiány pótlására. Mint ahogy alkalmas ez a zabkása az édesség (így különösen a csokoládé :P) utáni vágyam csillapítására egy egészségesebb formában ;)




Hozzávalók:

10 ek. zabpehely
250 ml tej/rizstej/zabtej
2 ek. méz
fél citrom leve és héja
kb 100 gramm szeder

Elkészítése:

A zabpelyhet és a tejet öntsük egy edénybe és alacsony lángon kezdjük el főzni folyamatosan keverve. 
Kb 3-4 perc után adjuk hozzá a fahéjat és a citrom levét, héját, majd főzzük tovább még 1-2 percig. 

Ha kész, öntsük tálkába, hagyjuk kicsit hűlni, majd keverjük hozzá a mézet és szórjuk a tetejére a szedret.